Másrészt színtiszta igazság, hogy az emberek türelme fogytán, elegük van a kánikulából, s még inkább a kormányzati kutyakomédiából. A Szász Károly melletti aláírásgyűjtő akció pontosan jelzi, miből van elege a magyar polgárnak, hol húzódik jámbor türelmének határa. Az emberek semmit nem tudnak Szász politikai nézeteiről és szándékairól, s bízvást állíthatjuk, ez a téma nem is érdekli őket. De még ennél is kevésbé vagyunk kíváncsiak egy visszataszító, nyilvánvalóan koncepciós, erőfitogtató eljárásra, ami kizárólag a kormány és a vele összefonódott pénzügyi lobbik érdeke, hiába akarják azt a látszatot kelteni, hogy az a választópolgárok többségének javát szolgálná.
Szász Károly és az általa vezetett Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egy nagyszabású, költségvetésből származó összegekkel is folytatott pénzügyi panamát leplezett le. Tette ezt az érintettek körétől függetlenül, köztisztviselői esküjével összhangban. Ebből politikai szimpátiáira, elkötelezettségeire, világnézeti, vallási hovatartozására következtetni nem lehet. Attól, hogy hivatalos úton jelentést tett a Pannonplast-botrányról, majd különböző bankok pénzmosásgyanús ügyleteiről, Szász Károly még lehet hithű szociáldemokrata, elborult bolsevik, lepattant liberális épp úgy, mint felhevült fideszes, lelkes royalista, buzgó keresztény, muzulmán vagy mormon. Jelentéseinek az égvilágon semmi köze nincs az ő politikai alapállásához. Más kérdés, hogy a kormány találva érezte magát. A reakciókat nem lehet másként értékelni, csak úgy, hogy a kormány és a hozzá közel álló körök érintettek, nyakig benne vannak ezeknek az ügyekben. A kormány szerepéről mindent elmond az, hogy nem a pénzmosás gyanújába keveredett bankoknál, intézményeknél, vállalkozásoknál, magánszemélynél kíván alapos, mindent feltáró vizsgálatokat kezdeményezni, hanem a PSZÁF-nál és annak elnökénél, annál a hivatalnál és embernél, amelyik és aki rájött az egész gazemberségre.
Medgyessy a türelmüket vesztett emberek nevében személycseréket ígért, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy a parlamenti többség az első adandó alkalommal leváltja majd Szász Károlyt. Ne zavarjon senkit, hogy erre sem a miniszterelnöknek, sem a parlamentnek nincs alkotmányos joga, morális alapja, ne legyenek illúzióink, a szoclib fergeteg kinyomja izomból, ha már törvényesen nem megy.
Pillanatnyilag úgy látszik, Szász Károlynak csak a pártok feletti közjogi méltóságok, a köztársasági elnök, a parlament elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke adhatnak némi védelmet. Mádl Ferenc úgy nyilatkozott, hogy figyelemmel kíséri a PSZÁF működését, és bízik abban, a szervezet a jogállamiság feltételei között zavartalanul végezheti szakmai munkáját. Az államfő szavaiban nincs személyre lebontható, konkrét állásfoglalás, de benne van a lényeg: a PSZÁF a jogállamiság feltételei között és zavartalanul végezhesse szakmai munkáját. Megnyugtató lenne Szili Katalintól és Holló Andrástól is ilyen szellemű nyilatkozatokat hallani. Mert nem csak és nem elsősorban Szász Károlyról és a hozzá hasonlóan választott köztisztviselők személyéről van szó, hiszen a közhivatalok független, politikai hatalmaktól nem befolyásolt, zavartalan működése, a jogállamiság egyik fő alapelve kerül veszélybe a kormány tervezett akciójától.
Az emberek türelme pedig valószínűleg kitart a következő választásokig.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet 2003. augusztus 26.