Persze, persze. Ismerjük a különböző kongresszusok határozatait, a felülről gerjesztett "öntisztulási folyamatokat", az önkritikákat, az elhatárolódásokat, amelyek azt mondják ki, hogy "ez" a párt, már nem "az" a párt. De ismerjük a különböző jogutódlásokat kísérő sunnyogást is, ami viszont már velünk mondatja ki újra és újra: de bizony, "ez" a párt még mindig ugyanaz "a" párt. Amelyiknek maga Lenin javasolta, hogy lőjenek agyon kispolgárokat, amelyik véghez vitte a kék cédulás választásokat, amelyik söpörtette a padlásokat, amelyik eladósította az országot, és amelyik sokadjára beintett a határon túli magyaroknak. Hamvas Béla - aki már csak az utolsó névcserét nem érte meg - így írja le a jelenséget: "Kesző Benjamin köszörűs a Hárombéka tér 4. szám alatt lakott. Nem volt azonos Kesző Bertalannal, a nyugalmazott elöljáróval, a koldusigék gyűjtőjével és az amatőr koldussal, neki még csak rokona sem volt. De Kesző Benjamin köszörűs nem volt azonos Kesző Benedekkel sem, az ószeressel és antikváriussal és könyvkereskedővel, aki a Pataksoron lakott. De nem volt azonos Kesző Domonkossal, a nyugalmazott fővárosi főszámvevőségi főszámtanácsossal sem, akinek szintén még csak rokona sem volt. Kesző Benjamin úr köszörűs volt a Hárombéka tér 4. szám alatt, kicsiny, gömbölyű, hatvanas ember ..."

Szerverünk nem biztos, hogy elbírná, ha felsorolnánk, hogy a pártvagyon elsíbolásától a Zuschlag-ügy legújabb részletéig felsorolnánk minden szocistiklit, úgyhogy javaslom, fókuszáljunk csak erre az MSZP-s átalakulósdira a jubileum kapcsán. Kezdődött ugye azzal, hogy amikor látták, itt megállíthatatlanul jön a fehér terrorral egyenértékű többpártrendszer, akkor bedobták az ultima ratio-t. "Nincs szükség demokratikus választásokra, mert az amúgy is magas fölénnyel nyerné meg Kádár János pártja." Hát nem így lett. Úgyhogy október 7-én (egy hónappal később kicsit erős lett volna...) kitaszították a nevükből a második M-et, és Ormos Máriával, meg Bokros Lajossal a soraikban, összekapaszkodtak az SZDSZ-el és elkezdték előre megfontolt szándékkal, politikai nyereségvágyból, különös elszántsággal mucsázni az Antall-kormányt. Plusz még visszacsempésztek egy kis Kádár-nosztalgiát, persze nem nyíltan, hanem csak szolidan, sejtetve. Nyertek is ezzel 1994-ben, de miniszterelnökük akkor nem az a Horn Gyula lett, aki a pufajkás osztagban a "törvényes rendet védte", hanem a szakértő, a határnyitó Horn Gyula, akiről szervízutat neveztek el Németországban. Hogy is mondta Balaskó Jenő? "Ki kell nevetni a felkelőt."

Aztán jött újabb négy év ellenzék, amit lélegeztetőgépek számolásával töltöttek a szocialisták. Ennek ellenére volt egy emberük, akinek "tetszett ez a négy év" csak azt nem értette, hogy "miért kell szegény gyerekeket büntetni". Mindenesetre Medgyessy Péter miniszterelnök lett. Ez persze a Becsületrenddel díjazott Medgyessy Péter volt, aki természetesen még rokona sem volt annak a III/II-es, D-209-es kódszámú ügynök SZT-tiszt-nek, akiről lapunk írt. Majd jött a gyurcsányi önpuccs, ami megint sok átoperálással járt. Gyurcsány már nem volt üzletember, csak hazafi, nem énekelték már az Internacionálét, de a múlt eltörlésére azért persze volt igény. Nem nevezték magukat nyilvánosan szocialistáknak, európai értelemben vett szociáldemokraták voltak ők, immár, meg baloldal, és persze a köztársaság barátai. De Hiller azért szónokolt Ságvári Endréről, Gyurcsány Ferenc is aláírt a vörös csillag legalizálásáért folytatott kíméletlen csatában, szóval azért ápolgatták az őszödi beszédből megismert "régi igazságaikat" rendesen. És ezzel is sikerült egy választást nyerni. Illetve dehogy ezzel, hanem trükkök százaival, amiről még az MSZP-sek sem kell tudniuk. Mindenesetre a metamorfózisok a "retorika egyik csúcsa" után érkeztek futószalagon: hol a neoliberális arcél, hol a modernitás, hol a baloldaliság, hol a hazafiság (vagy mi), hol az összetartozás, hol az antifasizmus határozta meg Gyurcsányon keresztül a szocik arcát és programját. Alig győzte követni a mindig naprakész holdudvar, pedig már majdnem sikerült, amikor a reformer levesébe beleköpött a válság. Jöhetett volna akár az előre hozott választás, ám helyette hallhattuk napestig, hogy az szükségtelen és káros mert "az ellenzéknek nincs programja". Ismerős?

Mindegy, nekik szakértő kellett. Meg is kapták. Naná hogy Bajnai Gordon nem volt azonos a libatenyésztőket ellehetetlenítő Wallis-vezérrel: Bajnai Gordon azzal volt azonos, aki... aki végre már nem Gyurcsány Ferenc. Az Internacionálét azért elénekelte velük, amiből egész jól jött ki, hiszen a megszorítást folytatta, összehozott egy szoci szempontból katasztrofális EP-választást, viszont hagyta, hogy amíg őszakértelme pislog a válságról, addig a Jókai utcában különböző platformok, mozgalmak, szövetségek jöjjenek létre, amelyet egyesek kilépésekkel, lemondásokkal meg átszervezésekkel tarkítottak. Már aki tehette. Mert vannak köztük olyanok is, aki ma maximum egy börtönlázadást tudnak megszervezni. Ilyen például Hunvald György polgármester is, akinek karrierje, életvitele és viselkedése tökéletesen bemutatja a modern szocialistát. A gyanú szerint csalt és lopott, miközben a társadalmi igazságtalanságok ellen emelte fel a szavát, majd mikor mindez kiderült, elkezdett álnéven bujkálni, mint valami ságváriendre.

Úgyhogy talán adekvát lenne, ha most elénekelnénk a húszéves MSZP-nek a Bella ciaót, de inkább valami mást kívánnánk a jeles alkalomra. Kívánjuk, hogy a magyar szocik találják meg végre a maguk George Orwell-jét, Albert Camus-jét, Pete Seeger-jét. Vagyis találják meg a lelkiismeretüket.

Ha nem, akkor egyre több Hunvald Györgyük lesz.