Az aktuális megbeszéléseket követően mindössze hét tárgyalási nap áll a felek rendelkezésére, mielőtt a Koppenhágai klímacsúcs, ahol alá kell írni egy új globális klímaegyezményt, megnyitja kapuit, ám közeledés jeleit nem látni. A fejlett államok Bangkokban is késlekednek a fejődőknek nyújtandó pénzügyi támogatásról dönteni, bár ez nem tántorította el az Egyesült Államokat attól, hogy újabb követeléseket fogalmazzon meg Indiával és más fejlődő országokkal szemben - tájékoztat a The Times of India.

Az újabb amerikai követelés, ezúttal a nemzetközi ellenőrzésre vonatkozóan, szembe megy azzal a Balin 2007-ben megalkotott elvvel, hogy csupán a fejlett országok nyújtotta pénzügyi és technológiai támogatással finanszírozott lépéseket fogja az ENSZ felügyelni. Nem csoda, ha az erős tárgyalási pozícióban lévő, fejlődő országokat tömörítő G77-es államok kategorikusan elutasították a felvetést.

A Bali megállapodás logikája világos volt: miután a fejlődő országok ténylegesen nem tehetők felelőssé a klímaváltozásért, ezért abban az esetben tesznek csak lépéseket, ha az igazi felelősök, az iparosodott országok megfizetik a fejlődők járulékos költségeit, vagyis pénzt adnak a klímabarát beruházásokhoz. A megállapodás dacára egyesek, pl. Kína és India, önhatalmúlag tettek bizonyos lépéseket energiabiztonságuk érdekében, amelyekkel ugyanakkor nem fékezték gazdasági erősödésüket. Később aztán ezek az államok benyújtották a számlát a túlságosan költségesnek ítélt beruházásokért.

Az USA-nak és az Európai Uniónak jól jött a recesszió, és volt mire hivatkozva kihátrálni a korábbi vállalásaik mögül azt hangsúlyozva, hogy politikailag lehetetlen volna e nehéz időkben a feltörekvő gazdaságok támogatása. Az Egyesült Államok tehát mindezek fényében kardoskodik amellett, hogy - függetlenül a finanszírozás módjától és mértékétől- igenis legyen nemzetközi ellenőrzés a fejlődő országok beruházásai mögött. Az Unió kissé finomabban fogalmaz a kérdésben, de részletek nélkül.