Kétfajta megközelítés
Az Európai Bizottsági ez év augusztusi jelentése szerint 50 százalékkal csökkent az EU területére bevándorlók száma 2009 első hat hónapjában a tavalyi év megegyező időszakához képest. Szakértők szerint ez főként annak tudható be, hogy az EU határ országai, és elsősorban a bevándorlási ügyekben leginkább érintett mediterrán országok - Olaszország, Spanyolország, Görögország, Málta és Ciprus - kemény határellenőrzési politikát folytattak. A bevándorlás ilyen mértékű csökkenését akár pozitívan is lehetne értékelni, ám felmerül a kérdés, mi lett azokkal, akik nem jutottak el a célállomásig, de egyszer talán elindultak. Az EU lehetséges közös uniós politikáját két különböző szemszögből közelítik meg a tagállamok: egyesek a keménykezű határőrzés mellett voksolnak, mások a migráció problémájának gyökerével kezdenék a kérdés megoldását, kihangsúlyozva az emberi jogok védelmét.
A "kint" politikája
Olaszország, Spanyolország, Görögország, Málta és Ciprus különösen érintettek a Földközi-tengeren át országukba érkező bevándorlók helyzetének megoldásának kérdésében. Ezen országok három fő pontban határozták meg, hogy miként képzelik el egy közös uniós bevándorlási politika alapjait. Először is, a migráció kérdése egy alapvető probléma az Unióban, ugyanis addig, amíg az EU biztonságosabb és jobban fejlődő, mint a bevándorlók anyaországa, addig folytonos lesz a legális és illegális bevándorlók hulláma. Éppen ezért a felelősséget, és nem utolsó sorban a költségeket minden tagállamnak fel kellene vállalnia és meg kell osztania, nem csak a mediterrán országoknak.
Ezen országok a szigorú határőrzés és ellenőrzés mellett voksolnak, így számukra elengedhetetlen, hogy az EU külső határainak védelme területén a tagállami együttműködést koordináló szervezet, a FRONTEX több támogatást és erősítést kapjon.
Végül pedig ki kell dolgozni egy együttműködési stratégiát a küldő országokkal az illegális bevándorlók visszatelepítésének ügyében. Ezen felül már előre olyan programokat kellene szervezni és megfelelő támogatást nyújtani, mely az országukban marasztalja a migránsokat. A tavaly decemberben elfogadott és 2012-ig folyamatban lévő uniós "Bevándorlási Paktum" három fő pillére közül is a visszatelepítés segítése az egyik legfontosabb. A Paktum ezenfelül azt is engedélyezné, hogy az illegális, illetve menekült státuszt nem kapó bevándorlók akár 18 hónap elzárást, vagy 5 évnyi, az országból való kitiltást is kapjanak.
A "bent" politikája
Mégha a mediterrán országok egyet is értenek ezzel a stratégiával, sokan ellentétes nézeteket vallanak a kérdésben. Az Unió soros elnökének, Svédországnak a vezetésével, több tagállam szerint a bevándorlási politika fontos pontját kell hogy képezze az emberi jogok védelme és a strukturális problémák megoldása. Svédország bemutatott egy öt éves tervet, melyben a hangsúly újabb legális migrációs utak kiépítése lenne, így a bevándorlók tömege eloszlana az egész Unión belül, és nemcsak a mediterrán országok szenvednék el az esetleges kellemetlenségeket és költségeket. Ugyanakkor ez a koncepció kiemeli, hogy a tagállamoknak mind gazdasági, mind demográfia szempontból szükségük van legális bevándorlókra, így az Unió érdekében áll, hogy rendezze a kérdést.
Miért nem lehet közös nevezőre jutni?
Akármennyire is két különböző megközelítés él az EU tagállamain belül a közös uniós politikáról, ha csak ennyi lenne a különbség, talán lehetne egy közös harmadik verziót találni, mert alapvetően minden tagállam a megoldást keresi. A baj csak az, hogy nem csak a teóriák különböznek. Először is az Unió tagállamai eltérő helyzetben vannak, így a prioritásaik is mások.
Míg a mediterrán országok - érthető módon - sürgetnék a kérdést, ha lehet, az ő terveik szerint, addig a többi tagállam húzza-halasztja, vagy nem is nagyon kívánja megoldani a kérdést, gyakran az "akinek nem inge, ne vegye magára" taktikát követik. Az Unió pedig több ennél, vagyis többnek kellene lennie: a biztonságpolitika és a belügyek európai szintre emelése sok tagállamban visszatetszést vált ki, ugyanis úgy érzik, hogy ezáltal elvesztenék függetlenségük egy részét. Ráadásul az eddigi közös uniós bevándorlási politikával sem ért egyet pár ország, például Dánia, Nagy-Britannia és Írország. Ezek az országok csak bizonyos esetekben kívánnak együttműködni az uniós politikával.
A bevándorlás kérdése egy nagyon érzékeny téma. A befogadó országok számára nem csak biztonsági és anyagi kérdést jelent, de egy egész társadalmi változást, a multikulturalizmus megteremetését és elfogadását követeli. A migránsok duplán nehéz helyzetben vannak: az ország, ahonnan származnak, nem nyújt anyagi, sőt esetenként létbiztonságot sem, de új hazájukban is kiszolgáltatottként élnek, és csak nagyon nehezen integrálódhatnak a befogadó társadalomba. Minden ember egyenlő és egyenlő bánásmódban kell részesülnie, ami persze nem egyszer érdekellentéteket szül. A bevándorlás problémájának enyhítése csak sok egyeztetéssel, kooperációval, konszenzussal és engedménnyel érhető el.