Amikor a Medgyessy által matematikai feladványhoz hasonlított adóvita megoldási lehetőségeiről esett szó, a kormányfő lényegében elkötelezte magát a koalíciós partner és az ellenzék - a parlamenti többség - álláspontja mellett: "Lehet azt mondani, hogy a személyi jövedelemadókat csökkentjük, hiszen erre elkötelezte magát a kormány. Azt nem mondtuk meg, hogy melyik évben fogjuk ennek a legnagyobb részét megtenni, de egyetértek azzal, ha van egy parlamenti döntés, akkor ne kelljen ehhez a parlamenti döntéshez most már hozzányúlni. Ebben az esetben pedig lehetnek kombinált megoldások, lehet például, hogy lesz olyan adó, amit szándékaink ellenére talán nem tudunk csökkenteni."
A miniszterelnök tehát úgy látja, hogy nem kell módosítani a decemberben elfogadott törvényt, amely szerint jövőre az szja alsó kulcsa 20-ról 18, a középső 30-ról 26, a felső pedig 40-ről 38 százalékra mérséklődik. Mindez egy hatályos jogszabály végrehajtásán túl a pénzügyminiszter súlyos vereségét, presztízsveszteségét is jelenti, hiszen ő állt ki a nyilvánosság elé az adókulcsok változatlanul hagyásáról szóló kormánydöntéssel, amelyet később szelídítettek pénzügyminisztériumi javaslattá.
Nem tudni, hogy a parlamenti erőviszonyokkal való megbékélés áll-e a visszakozás hátterében, mindenesetre Kuncze Gábornak, ha megrendelte volna, sem érkezhetett volna jobb ütemben a Medián felmérése, amely az MSZP visszaeséséről és az úgynevezett SZDSZ "szárnyalásáról" tudósított. (A Szonda Ipsos másnap lehűtötte a szabad demokrata kedélyeket, náluk maradt a szánalmas, küszöb alatti három százalék.) A történtek után csupán az szja-csökkentés ellentételezésén ügyködhet a háromfős koalíciós munkacsoport, amelynek politikai előképe a Csúcs László-féle egykori kincskereső brigád. A Veres János vezette csapat csupa vonzó lehetőség (ahogy Medgyessy mondta: kombinált megoldás) közül választhat a Kovács László által emlegetett "takarékosabb állam" és "igazságosabb közteherviselés" jelszavak jegyében: más adók növelése (újak kivetése?), az áfa felső kulcsának változatlanul hagyása, drasztikus leépítés a közszférában, szociális juttatások alanyi jogának megvonása.
Különösen az "SZDSZ" készül egy újabb bokrosi rohamra a középosztály ellen a rászorultság elvével takarózva, Béki Gabriella már fel is vetette a gyermekek után járó adókedvezmény szűkítését (hiába, egy neoliberális pártban társadalom- és szociálpolitikával foglalkozni ahhoz hasonló kihívás, mint ombudsmannak jelentkezni a Harmadik Birodalomba). A végső szót persze nem ez a munkacsoport mondja ki, hanem a koalíció csúcsvezetői, de a részletek ismerete nélkül is borítékolható, hogy kegyetlenül leverik a társadalmon a korábbi osztogatást és az MSZP torkán lenyomott (?) szja-csökkentést - a súlyos áfaemelés, a növekvő infláció, a befagyasztott reálbér, a drágább közszolgáltatások már tényként kezelhetők.
2004-re nem tudjuk vállalni az életszínvonal további javítását - mondta Medgyessy Péter. Erre az ígéretére mérget vehetünk.

Szerető Szabolcs - Magyar Nemzet
2003. augusztus 27.