Václav Klaus a lengyelekéhez és a britekéhez hasonló hivatalos kibúvót követel az alapvető jogok chartája alól, elkerülendő, hogy a második világháborút követően Csehországból kitelepített szudétanémetek az Európai Bíróságon visszakövetelhessék elkobzott tulajdonukat.

Egy lépés előre, egy lépés hátra. Nagyjából így lehet jellemezni a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának állását a hétvége után. A pozitív fejlemény, hogy Lech Kaczynski lengyel elnök 557 nappal a lengyel parlament jóváhagyása után szombat délben az EU-intézmények vezetőinek jelenlétében ünnepélyes keretek között aláírta az új szerződés ratifikációs okmányát, így 26-ra emelkedett (az íreknél is napokon belül lezárul a folyamat) azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek hivatalosan is megerősítették a dokumentumot. Az egyetlen hiányzó aláírás most már csak a cseh elnöké, ami a dokumentum lehetőség szerint még az év vége előtt történő hatályba lépéséhez lenne szükséges.

Václav Klaus ugyanakkor szombaton újabb akadályt gördített a Lisszaboni Szerződés útjába, amikor egy konkrét feltétel teljesítésétől tette függővé aláírását. Klaus - aki még pénteki telefonbeszélgetésük során azzal sokkolta Fredrik Reinfeldt svéd kormányfőt, az EU soros elnökét, hogy egy kétsoros lábjegyzetet kíván a szerződéshez fűzni -, szombaton végre előjött a farbával. Közölte, hogy a Cseh Köztársaságnak "legalább utólag" a lengyelekéhez és a britekéhez hasonló kimaradási záradékot kell kitárgyalnia a szerződés integráns részének számító alapvető jogok chartája alól. Ellenkező esetben - hangsúlyozta - attól lehet tartani, hogy a Csehországból a második világháborút követően elüldözött szudétanémetek a cseh bíróságok korábbi ítéleteit megkerülve a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságon visszakövetelhetik elkobzott tulajdonukat. "A Charta még a cseh bíróságok jogilag kötelező erejű döntéseinek a felülvizsgálatára is lehetőséget nyújt. A Cseh Köztársaságnak a ratifikáció előtt legalább utólag (a lengyelhez és a brithez) hasonló mentességet kell kitárgyalnia. Ez fogja szavatolni azt, hogy a Lisszaboni Szerződés nem idézi majd elő az úgynevezett Benes Dekrétumok megsértését" - szögezte le a prágai várban tett nyilatkozatában a cseh államfő, aki szerint egy ilyen mentességről gyorsan meg lehetne állapodni.

Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy egyelőre nem világos, hogy a cseh köztársasági elnöknek joga van-e a prágai kormány nevében változtatásokat igényelni nemzetközi szerződésekben, továbbá, milyen jogi-eljárásbeli következményei lennének a cseh kérés teljesítésének. Ratifikálnia kellene-e azt például az összes tagállamnak (a lengyeleknek és a briteknek még 2007-ben a charta alkalmazása alól adott felmentés a szerződés szerves része), mert ha igen, az hosszú hónapokkal késleltethetné a dokumentum hatályba lépését.

Klaus új követelésének formailag nincs köze 17 cseh szenátornak szeptember végén a cseh alkotmánybírósághoz intézett beadványához, amelyben arra kérték a testületet, hogy vizsgálja meg, összeegyeztethető-e az új uniós szerződés az ország alkotmányával. Az alkotmánybíróság mértékadó források szerint legkorábban november elején alkothat véleményt a beadványról, amelyet követően - feltéve, hogy a válasz igen lesz - Klausnak már nem maradna más választása, mint a ratifikációs okmány aláírása. Ameddig nem tisztázódik a helyzet, Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök nem tudja (nem szándékozik) megkezdeni a konzultációkat az új Európai Bizottság felállításáról és más, a szerződésből következő személyi döntésekről (Európai Tanács állandó elnöke, az EU új külpolitikai főképviselője). Stockholm eredetileg az október végi EU-csúcson szerette volna, ha megszületnek a döntések, ám a cseh elnök taktikázása most teljes bizonytalanságban tartja az Uniót, amelynek vezetői egyre türelmetlenebbek.

Megfigyelők többsége a cseh elnök által folytatott időhúzó taktika részének tekintik a látszólag előzmények nélküli új követelést (Klaus korábban, amikor lehetett volna, nem tett ilyen kezdeményezést). Mások ezzel szemben arra hívják fel a figyelmet, hogy az epizód akár közelebb is hozhatja a megoldást, mert az elnök legalább felfedte a lapjait. "Most legalább tudjuk, mit akar" - nyilatkozta a hétvégén egy svéd elnökségi forrás a Financial Times-nak.

Klaus egyébként elárulta, hogy csak azért rukkolt elő most és nem később a kérésével, mert a svéd elnök felfedte pénteki, bizalmasnak szánt telefonbeszélgetésük tartalmát, találgatásokat indítva el ezzel a cseh elnök szándékairól. "Az emberek többsége ezzel nincs tisztában, de a Lisszaboni Szerződés alapvető változást idéz elő a Cseh Köztársaság számára. Mint tudják, én mindig a rossz irányba tett lépésként tekintettem a szerződésre. Ez el fogja mélyíteni azokat a problémákat, amelyekkel az EU ma szembenézni kényszerül, növelni fogja a demokratikus deficitet, rontani fogja országunk helyzetét és új kockázatoknak fogja kitenni - többek között azért, mert veszélybe sodorja az állampolgárok jogi státuszát és a tulajdonjogok stabilitását országunkban" - közölte a cseh államfő, aki szerint az utolsó cseh kormány nem szentelt elég figyelmet ennek a - szerinte az ország szempontjából vitális - kérdésnek és Lengyelországtól és Nagy-Britanniától eltérően nem tárgyalt ki felmentést az alapjogi charta rendelkezései alól.

A chartában foglalt szociális és egyéb alapvető jogok egyébiránt elsősorban az EU-intézményekre vonatkoznak, illetve a tagállamokra akkor, amikor az uniós jogot alkalmazzák. A Benes Dekrétumokról korábban a cseh csatlakozási tárgyalásokon már sok szó esett, és akkor a Bizottság és az egész EU arra a következtetésre jutott, hogy annak nincsenek mára kiható jogi következményei.

Kaczynski szerint nem maradhat abba a bővítés

Lech Kaczynski lengyel államfő, aki ikertestvérével, az előző lengyel kormányfővel Jaroszlav Kaczynskival eredetileg ugyancsak megkérdőjelezte a Lisszaboni Szerződés létjogosultságát és hasznosságát, szombaton Varsóban nagy csinnadratta mellett végül aláírta a ratifikációs okmányt, ezzel Lengyelország csatlakozott a többi uniós tagállamhoz. Kaczynski korábban értésre adta, hogy amennyiben az írek második nekifutásra jóváhagyják a szerződést - ez október 2-án megtörtént -, akkor ratifikálja a dokumentumot.

A lengyel elnök az aláírás előtt mondott beszédében forrón üdvözölte országa EU-tagságát. Ugyanakkor úgy vélekedett, hogy az integrációnak nem szabad túl messzire mennie, és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy mostani aláírása azon a feltételezésen alapul, hogy az EU a jövőben folytatja kibővülését más, korábban a szocialista táborhoz tartozó országokkal. Arra is emlékeztetett, hogy 2007-ben, amikor a tagállamok visszatértek a dokumentumhoz, a lengyel kormány az általa célként kitűzött 14-ből 13 ponton elérte a szöveg számára kedvező módosítását.

"Kisebbségi érzések és félelmek nélkül adtuk beleegyezésünket az EU-val való további integrációhoz, mert jól és magabiztosnak érezzük magunkat ebben a partnerségben. Az Unió független államok közössége és az is marad. De az együttműködés folyamatosan szorosabbá válik" - hangsúlyozta beszédében a lengyel államfő. Kaczynski arra is kitért, hogy az Unió kivételesen sikeres vállalkozása nem maradhat zárva más csatlakozni kívánó országok előtt. "Nem csak a Balkán államai, de Ukrajna és Grúzia is a jövőben. Az Unió nem mondhat nekik nemet" - idézte a lengyel államfőt az Euobserver.

"A Lisszaboni Szerződésről szóló megállapodás bizonyos értelemben a végét jelenti annak, amit a bővítés első szakaszának nevezhetünk. Ez a konszolidáció időszaka volt, egy olyan szakasz, amelyben megtanultunk új módszerekkel dolgozni és új kapcsolatokat építeni új barátokkal és partnerekkel... A következő szakasz Európa számára az eredmények szállítása lesz, nem a procedúrákról, hanem a tartalomról szól majd" - húzta alá beszédében José Manuel Barroso a Bizottság elnöke, aki szerint a kibővített EU-nak immár közös jövőképe van.