"Pali bátyámat mindenki tisztelte a városban. Ismerték kiváló képességét és filozofikus szelídségét, amelynek következtében néha kilenc macska is nyávogott az udvarán." A méltatlanul elfeledett, sziporkázó tehetségű erdélyi író és publicista, Bajor Andor novellája, a Dolmányos varjú kezdődik így. Az író által megjelenített Pali bácsi (akit, hogy ellőjem kissé a poént, alaposan bepaliznak) "szelídsége már-már beleveszett a mendemondákba, lesüllyedt az anekdoták rétegeibe" - egészen addig, míg egy napon valakik arra riadnak, hogy lám, a városban nincs állatvédő egyesület. Elnökké természetesen közfelkiáltással Pali bácsit választják.

"A titkár személye körül rövid és tárgyhoz szorosan nem tartozó vita támadt. Egy fölzaklatott állatvédő azt állította, hogy az egyesület ezen férfia pár évvel ezelőtt kutyákat bunkózott le az akkori sintértelepen. Az ügyet hamarosan tisztázták: a kutyákat nem az állatvédő titkár bunkózta le, hanem az új egylet pénztárosa. A titkár mindössze a bőröket adta át a begyűjtő egységnek, mégpedig példás lelkiismeretességgel."

A gyülekezési törvény módosítása, mondjuk ki, az a varázsszó, amely mögé hetedik esztendeje rejtegetik el szemérmesen a gyülekezési jog korlátozásának zsigeri vágyát a szocialista-liberális hatalom korifeusai. E törekvés a szocializmus és a baloldal emberi természettel ellentétes mibenlétéből következik, de épp így természetesen eredeztethető a sajátos szabadságot vagy inkább szabadosságot csak mások alapvető jogainak korlátozása árán megvalósítani tudó liberalizmus eszmerendszeréből is.

Mindezt persze a rasszizmus rákfenéjének korlátozása, a délután sziesztázó nyugdíjasok (soha nem a kismamák!) nyugalmának biztosítása, a fejét újra felütő gyűlölet viperafészkének kiirtása céljából teszik, kardjukat csakis nemes célok érdekében forgatva. Mint tette azt már 2002-ben Salgó László derék országos rendőrfőkapitány, aki korábban buzgó belső elhárító, kémelhárító és hírszerző is vala - 1985 szeptemberében Lezsák Sándorról is jelentett, ám 2002-től már a gyűlölet ellen harcolt Lamperth Mónika személyes felkérésére.

Persze minden jó szándékú magyar hitt nekik, mint Pali bátyám Bajor novellájában, aki az egyesület megalakulásakor "ünnepélyesen megszorította a sintértelep egykori szakmunkásának jobbját. Evvel fejezte ki, hogy őszintén bízik állatvédő kartársának mély lelki átalakulásában." Ó, a sintértelep! Tudják, oda akartak vitetni minket is az egyenlőség és igazságosság bajnokai az elmúlt esztendőkben.

Mondjuk ki: valóságos szabadságharc, ami folyt itt a szabadságunkért a gyülekezési jog korlátozása címén, kérem. Még olyan gondos elmék is akadtak, akik bejelenttették volna a tüntetésen való részvételt, vagy két év letöltendő büntetést adtak volna egy balladai homályba vesző jogszabály alapján egy papírgalacsin elhajításáért.

Egy demokratikus társadalomban mi sem természetesebb, mint hogy a civil szervezetek leülnek a hatalmi szervvel és egyeztetik elképzeléseiket. Szögezzük le: ez és nem más történhetett, amikor a BRFK és a Független Rendészeti Panasztestület, az ombudsmani hivatal, illetve a jogvédő szervezetek részéről a Társaság a Szabadságjogokért, a Helsinki Bizottság és a Nemzeti Jogvédő Alapítvány egyeztetett e kérdésről. A kiadott közleményből viszont aznap csak annyi derült ki, hogy e szervezetek egységes álláspontja szerint "a 20 évvel ezelőtt megalkotott törvény elavult, és több vonatkozásában semmilyen szabályozást nem tartalmaz a napjainkban adódó problémákra".

Ismétlem, a legszebb a számos portálon idézett hírügynökségi anyag címe, miszerint "BRFK: módosítani kell a gyülekezési törvényt". A rendőrség mint jogalkotó. Zseniális!

De hogy is járt Pali bátyánk?

Egy nap megkereste az egyesület titkára, hogy elszaporodtak a városban a kóbor kutyák. Mikor Pali bácsi közölte, hogy csak kettőt tud befogadni, a "titkár szúrósan megnézte. - És a mérgeket hová tegyük?" Hamarosan kiderült, hogy nem befogadni, hanem kiirtani akarják a kóbor kutyákat, "azután annál lelkesebben védjük majd a többi állatot". A következő "állatvédő gyűlés" a kóbor macskákról szólt, aztán a kanárik következtek. Lelkiismeretlen személyek ugyanis kanárikkal kereskednek, és evvel törvénytelen jövedelemhez jutnak - így az indoklás. Pali bácsi akkor jön ki a béketűrésből, amikor a dolmányos varjakat is ki akarják irtani az állatvédelem fölkent és makulátlan hívei. Aztán valahogy megbékél, és maga vezeti seregét a dolmányos varjak ellen.

Valóban időszerű, hogy megindul végre valamiféle párbeszéd egy olyan szabályzásról, mely lehetővé teszi, hogy sajátos életvitelű egyének éljék ki vitatható legitimitású exhibicionizmusukat a főváros forgalmának teljes megbénításával, ám korlátozza a nevüket a világtörténelembe beíró 1956-os hősök (egyébként elemi és alap-) jogát, hogy megközelítsék az éppen róluk szóló ünnepséget az Országház előtt.

Reméljük, nem fognak minket a megoldáshoz vezető út első lépései helyett megvezetni, mint szegény Pali bácsit.