Hat közép-európai ország 11 régiója vesz részt a Baltikumot és az Adriai-tenger térségét összekötő észak-déli irányú új közlekedési folyosó létrehozására irányuló, 2004-ben megfogalmazott CETC-Route65 kezdeményezésben.
Köszöntőjében Manninger méltatta, hogy egy közép-európai, "alulról építkező kezdeményezés ügye eljutott Európa fővárosába".
A rendezvény időszerűségét az adta, hogy Európai Unióban most zajlik a Transz-Európai Közlekedési Hálózatok (TEN-T) középtávú felülvizsgálata. Az Európai Bizottság 2010-ben dönt az új átfogó infrastruktúra hálózatról, a finanszírozott kiemelt projektekről, és a TEN-T finanszírozás kérdésköréről. Erre a revízióra azért van szükség, hogy a TEN-T politika megfelelhessen a 2010 és 2020 közötti évtized új elvárásainak. Az Európai Unió közlekedési politikája közösségi szemléletben, egységes rendszerben kívánja fejleszteni a 27 nemzeti hálózatot, megteremtve közöttük az optimális munkamegosztást és összekapcsolásuk lehetőségét is.
A CETC-Route65 kezdeményezés célja, hogy teljes szakasza - mint hivatalos észak-déli hálózati elem - a TEN-T hálózat részévé váljon a TEN-T jövő évi felülvizsgálatakor.
Brüsszeli előadásában Manninger felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyugat-Dunántúlon ugyan két gyorsforgalmi útszakasz is létezik - az M1 és az M7 autópálya -, de mindkettő kelet-nyugati irányú, így nem tudja kiszolgálni azt az észak-déli irányú forgalomnövekedést, amely az Európai Unió 2004-es bővítése után következett be. Ennek a növekedésnek az egyik oka az Ausztriában bevezetett úthasználati politika, a másik oka pedig a Szlovákiában végbement nagyarányú, főleg az autógyártást érintő ipartelepítés, és ennek nyomán az adriai kikötők, illetve Olaszország felé irányuló teherforgalom.