A CDC szerint a Kormányközi panel a klímaváltozásról (IPCC) által javasolt 2050-es határértéket a kibocsátások évi 3,9 százalékos letornázása mellett lehetne csak elérni. A "Karbonszakadék" (The Carbon Chasm) című jelentésből az is kiderül, hogy a száz megkérdezett vállalat 73 százaléka állított föl valamilyen emissziócsökkentési célt, míg egy jelentős arányú - 27 százalékos - kisebbség nem rendelkezik ilyennel.

A cégek kibocsátási önkorlátozásai mögött elsősorban piaci motivációk állnak. A tanulmány szerint az előirányzatok mindenek előtt olyan célokat szolgálnak, mint a költségek csökkentése, az innováció ösztönzése, a klímaváltozás kockázatainak minimalizálása, a versenytársakkal szembeni előny, vagy a "stakeholder igényeknek" való megfelelés. Kevesebben említették az ösztönző tényezők közt, hogy a klímavédelmi stratégiájuk előnyös hatást gyakorol a környezetre, vagy hogy a dolgozóik, illetve leendő dolgozóik elvárásai is szükségessé teszik ezeket a lépéseket.

Az esetek 83 százalékában a csökkentési tervek legfeljebb 2012-ig terjednek, ami azt sugallja, hogy a vállalatok a decemberben, Koppenhágában megrendezésre kerülő ENSZ-klímacsúcs eredményeinek tükrében szeretnék majd kidolgozni hosszú távú stratégiáikat. Ugyan többen is úgy vélik, hogy a célok bizonyos fokú harmonizációja előnyökkel jár, de abban teljes egyetértés mutatkozik, hogy egy minden ágazatra és minden szereplőre egységesen alkalmazható módszertan bevezetése elképzelhetetlen.

A tanulmány készítői amellett érvelnek, hogy a vállalati stratégiákat szorosabban össze kell hangolni azokkal az ajánlásokkal, melyek tudományos vizsgálatok eredményeire épülnek. Ennek azonban alapfeltétele, hogy a kormányok decemberi találkozójukon világos közép- és hosszútávú célokat tudjanak meghatározni - vélik a szerzők.