"A múlt héten véget ért bangkoki tárgyalássorozatra az volt jellemző, hogy bár a tárgyaló felek szívesen megvitatták egymással az elképzeléseiket, kompromisszumot egyelőre senki sem vállalt. Ebben a helyzetben sokat segítene, ha a jövő héten az EU az eddigieknél konkrétabb számokkal és feltételrendszerrel rukkolna elő" - közölte a főtárgyaló a BruxInfóval az Oxfam nemzetközi szervezet által rendezett fórum szünetében.

Ismeretes, hogy az Európai Bizottság szeptemberben javaslatot tett közzé, amely szerint a decemberi nemzetközi forgatókönyvtől függően az EU évente 2-15 milliárd euróval támogatná a fejlődő országok felkészülését a klímavédelemre (a decemberi klímacsúcson kellene a világ országainak megállapodásra jutniuk a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény folytatásáról). A dokumentum - amellyel a Bizottság az Egyesült Államokat, Kínát és más nagy kibocsátókat is szeretne arra ösztönözni, hogy komoly kibocsátás-csökkentést vállaljanak a decemberben, Koppenhágában tartandó nemzetközi klímatárgyalásokon - összesen évente 50 milliárd euróról beszél, amit a fejlett országoknak együttesen kellene nyújtaniuk a fejlődők részére 2020-ig annak érdekében, hogy ezek az országok a gazdasági növekedés lassulása nélkül vehessék ki a részüket a globális emisszió-csökkentésből.

A fejlődő országok (a G77-ek csoportja) nevében felszólaló Bernadita Muller elmondta: ezen országoknak nagyságrendekkel több finanszírozásra lenne szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a megváltozott klímaviszonyokhoz, mint amennyit a fejlett országok eddig kilátásba helyeztek. "Amit az EU kínál, az messze nem elég; ráadásul olyan feltételekhez van kötve, amiket a fejlődők nem fogadhatnak el. A mostaninál sokkal konkrétabb és kiszámíthatóbb finanszírozási javaslatra lenne szükségünk ahhoz, hogy előbbre lépjünk" - nyilatkozta Muller a BruxInfónak.

Muller kiemelte: az EU kibocsátás-csökkentési vállalásokat és konkrét cselekvési terveket szeretne látni a fejlődőktől, mielőtt dönt a finanszírozásról. "Ez olyan feltétel, amit nem fogadhatunk el, egyrészt azért, mert sok fejlődő országnak egyszerűen nincs magától pénze erre; másrészt pedig a Kiotói Egyezmény világosan kimondja, hogy a historikus károsanyag-kibocsátás túlnyomó részéért felelős fejlett országoknak kell finanszírozniuk a klímaváltozás miatt bajban lévő fejlődő országok felkészülését a változásokra. Nem segélyt kérünk, hanem azt szeretnénk, ha az EU és az egyezmény más, gazdaságilag fejlett aláírói, eleget tennének az egyezményben vállalt kötelezettségeiknek."

A főtárgyaló elismerte: az EU alulról indulva szeretné felépíteni a finanszírozási struktúrát. "Szeretnénk látni, hogy az egyes országokban mekkora a probléma, mit kívánnak tenni a kiküszöbölésére, és ehhez mekkora támogatásra van szükségük. Az Európa Bizottság ennek alapján számítaná ki a konkrét összegeket; addig azonban csak nagyságrendekről beszélhetünk. A mostani rossz gazdasági helyzetben ugyanis a tagállamok nem szórják két kézzel a pénzt" - utalt Runge-Metzger a tagállamok közötti vitára, amely azt hivatott eldönteni, hogy melyik ország milyen arányban vegye ki a részét a finanszírozásból.

Kérdésre válaszolva a főtárgyaló elmondta: nem tartja kizártnak, hogy az Egyesült Államok egy stabil mandátumot biztosító hazai jogszabály nélkül is vállalást tegyen Koppenhágában. "Minden attól függ, hogy [Barack] Obama [amerikai elnök] elég merész-e ahhoz, hogy megtegyen egy ilyen lépést." Hozzátette, ha az Egyesült Államok, mint a világ második legnagyobb kibocsátója, nem vállal jogilag kötelező érvényű kibocsátás-csökkentést, a koppenhágai megállapodást "valószínűleg el kell halasztani".