Maradjunk hát a bárdnál, amely szerencsére még nem sújtott le, hanem - még ha nagyon közel is - "csak" lebeg a fejek felett. A csapás akkor hárult el, egyelőre, amikor a Ringa Rt. vezetése a múlt héten, valószínűleg a tiltakozások hatására bejelentette, hogy eláll a gyár tervezett bezárásától, és inkább értékesíti azt. A bezárást a vezetőség az első fél évben felhalmozódott veszteséggel magyarázta, amire a dolgozók tágra nyílt szemekkel reagáltak, mert sehogy sem értették, hogy az elmúlt években szép nyereségeket produkáló gyár hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe. Nem mellékes, hogy az 1100 embert foglalkoztató gyárban több mint húsz igazgatói vagy igazgatóhelyettesi poszt volt/van, nyilván az ehhez mért hat- vagy gyakran hétjegyű számokból álló igazgatói fizetésekkel.
A veszteség okát valószínűleg érdemes az MSZP közeli tulajdonos, az Arago-csoport magatartásában keresni, amely szétdarabolta a Zalakerámiát, az Eravist és most éppen azon van, hogy a Picket is eladja, és a hírek szerint már Bábolna felé tekintget. Az Arago módszerei egyébként a keddi kapuvári munkásgyűlésen is sötét időket idéztek, mert elfüggönyözött ablakok mögül videokamerákkal pásztázták az embereket, akikkel előtte azért még közölték, hogy "demokrácia csak a gyárkapukon kívül van". Talán ezért nem járult hozzá a gyár vezetése, hogy a gyűlést a gyár területén tartsák meg a sertéstenyésztőkkel és városatyákkal kiegészülő munkások.
A sok szomorú és később is legfeljebb bizonytalan hírek között valóságos felüdülést jelentett Szanyi Tibornak, az FVM politikai államtitkárának üstökösszerű színre lépése. Az államtitkár keddre virradóra robbant be a Ringa-ügybe, fennen hirdetve, hogy áldásos tevékenységének köszönhetően, egyeztetve a tulajdonosok, a város és a dolgozók képviselőivel, sikerült megakadályoznia a gyár bezárását. A bejelentés egyrészt azért volt kínos, mert már régen tudható volt, hogy pályázatot írnak ki a gyár értékesítésre. Másrészt pedig azért volt roppant kínos, mert sem a dolgozók, sem a város vezetői nem emlékeztek Szanyi államtitkárral folytatott egyeztetésre. Ennél a felsülésnél valószínűleg csak az agrártárca helyreigazítást kieszközlő munkatársainak pironkodása lehetett nagyobb, akik az államtitkár helyett szégyenkezhettek.
A Ringa tönkremenetele nem mellesleg ismét tönkrevághatta volna a hazai sertéságazatot, amelyet ebben az évben csak kínnal-keservvel, késve meghozott és gyakran elégtelen intézkedéssorozatokkal tartott valahogy talpon az agrártárca. A gyár bezárása ugyanis heti több ezer darab sertés piaci megjelenésével járt volna, amely ismét leszorította volna a hazai árakat. Arról nem beszélve, hogy mi lett volna azzal az évi 450 ezer darab sertéssel - és tenyésztőikkel -, amit a gyár egy év alatt - és normális körülmények között - feldolgoz.
Nem érdemes tehát elfelejteni, hogy a bárd - főleg, ha Ringa - gyakran kétélű, és néha olyan fegyver, amellyel egy MSZP közeli csoport, egy államtitkár és rajta keresztül egy minisztérium is megvághatja magát.

Nagy Ottó - Magyar Nemzet