A javaslatról az MSZP kész tárgyalni - legyünk optimisták, bár Lamperth Mónika tegnap nyilatkozott egy otrombát a témában -, az SZDSZ elnöke, Retkes Attila pedig már júliusban kijelentette, hogy ebben a kérdésben a pártja kész felülvizsgálni korábbi merev ellenkezését, és kikötésekkel ugyan, de kész támogatni az ügyet. Sőt a parlamenti egyeztetésekkel párhuzamosan a Külügyminisztériumban is elindult a munka: Szabó Vilmos külügyi államtitkár szerint már készülnek a szakértői anyagok.

Rendkívül érdekes ebben a kérdésben a szocialisták egyedfejlődése. Kovács László egykori pártelnöknek a státustörvény kapcsán hangoztatott riogatása ("huszonhárommillió román munkavállaló fogja elözönleni Magyarországot") és a 2004. december 5-i népszavazáskor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök víziója (nyolcszázezer határon túli nyugdíjas miatt összeroppan a magyar szociális ellátórendszer) után most már egészen más hangot üt meg a népszerűtlenségi rekordokat döntögető párt. Talán eljutott hozzájuk, hogy a huszonhárommillió román helyett egyetlen pincér érkezett akkor hozzánk a státustörvény által biztosított kvótának köszönhetően, és a nyugdíjasokról is megszületett a döntés (gyakorlatilag már a népszavazás előtt), mely szerint ha át is települnek, akkor is Románia fizeti a nyugdíjukat és az egészségügyi költségeiket.

Mielőtt tovább boncolgatnánk a kérdést, vizsgáljuk meg, ki kaphat ma állampolgárságot Magyaroszágon. Bár ezt a kérdést törvény szabályozza, a gyakorlat azt mutatja, akinek pénze van, az igen. E sorok írója a kilencvenes évek elején (egy másik, azóta megszűnt lap újságírójaként) Funár György, Kolozsvár egykori magyarfaló polgármestere nevében szerzett meg különféle magyar hatóságoktól a letelepedéshez szükséges iratokat. De viszonylag zökkenőmentesen tudnak állampolgárságot szerezni azok is, akik nem a Kárpát-medencéből, hanem nyugatról vagy netán a Közel-Keletről kérelmezik azzal, hogy korábban ők maguk (vagy felmenőik) magyar állampolgárok voltak. Egy határon túli magyarnak már nehezebb a sorsa, gondoljunk csak Rúzsa Magdi alaposan elhúzódott kálváriájára.

A hosszú, drága és megalázó folyamat végén aztán a lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalban veheti át a magyar személyit az átlag határon túli magyar, miközben az egyenlők között is egyenlőbbeknek maga a belügyminiszter adja át, mint ahogy azt a Népszabadság tegnapi számában közölt fotón is láthattuk. Igaz, az újdonsült magyar állampolgár véletlenül épp a baloldali lap állandó szerzője.

A gyors megoldás kulcsa még a szocialisták kezében van, ugyanis a kérdés kétharmados döntést igényel. Rajtuk múlik, hogy lerázzák-e magukról a Gyurcsány-korszak egyik legterhesebb örökségét, még ha ezzel szavazatokat nem is szereznek, de talán a rossz lelkiismeret miatti bűntudatuk enyhül kicsit. 2004. december 5-e óta nem jó magyarnak lenni a Kárpát-medencében. Itt az idő ezen egy kicsit változtatni.