- Amúgy sem kedveznek ezek az idők a Koltay-filmeknek...

- Nyolc éve már annak, hogy szinte semmilyen történelmi alkotásra nem tudok központi pénzt szerezni. Sem a Magyar Mozgókép Közalapítványtól, sem az ORTT-től, de a nagy, sokmilliárdos költségvetésű tévéktől sem. Ennek következtében nem lehet játékfilmet készíteni sem. Ezért döntöttem úgy, hogy amíg ez a világ tart, addig megpróbálok fikciós elemekkel átszőtt dokumentumfilmeket csinálni.

- Egyébként milyen játékfilmtervei vannak?

- Mindenekelőtt egy nagy, négy generáció életét átfogó Trianon-filmben gondolkoztam, Horthy Miklósról, az egykori kormányzóról és Duray Miklós, a felvidéki magyar politikus életéről is szerettem volna játékfilmet készíteni. Ezek a legfontosabbak.

- Ezeknek a terveknek a dokumentumváltozatai is rendkívül sikeresek voltak. Ez elsősorban a Trianon- és a Horthy-filmre vonatkozik, hiszen a Duray Miklósról készített alkotása dobozban maradt, mert ön egyenlőre nem hajlandó bemutatni. Mitől fél?

- Nem én félek, Duray Miklóst féltem. Igazi '68-as személyiség. Szinte egy személyben hozta létre az úgynevezett jogvédő bizottságot, s mindenekelőtt a felvidéki magyar iskolák védelmében lépett fel, tudta, a nyelv, a kultúra megtartása a legfontosabb. Kétszer börtönözte be tevékenysé­géért a csehszlovák hatalom. Mindenki azt gondolta, hogy a bársonyos forradalom után megkoronázódnak majd Duray törekvései. Pontosan úgy, ahogy Václav Havel, a Charta 77 első embere az új Csehszlovákia köztársasági elnöke lett. Szó is volt róla, hogy beemelik Duray Miklóst a prágai kormányba, megkapja a nemzetiségi miniszter székét. De a rendszerváltó csehszlovák hatalom végül mégsem engedte be Durayt az ország vezetésébe. Mert magyar.

- Megdöbbentő, de kérdés, hogy mindez csak egyes-egyedül Hávelék bűne lehetett?

- Én úgy gondolom, hogy itt az a határokon átnyúló, országok feletti titkosszolgálati erő lépett porondra, amely Magyarországon sem tűri a nemzeti kezdeményezéseket. Ezért gyűrték le később egy pártegyesítéssel Duray Miklós Együttélés nevű politikai formációját is. Jellemző, hogy az új alakzatban, az MKP-ben csak alelnök lehetett, noha ő volt a legsúlyosabb politikai személyiség. Ezután is törekedtek a kiszorítására. Sőt 1996-ban kilövési parancsot adtak ki rá, majd 1998-ban is megpróbálták leszorítani az autóját az útról, ezúttal itt, Magyarországon. Most pedig a legfrissebb történet, Bugár Béla alternatív pártja. Ha úgy veszem, ez is Duray Miklóssal, de legalábbis az ő szellemiségével szemben történt.

- Mi az az elem a filmben, amely igazán veszélyt jelentene Durayra?

- A megalkuvásokat nem tűrő, megvesztegethetetlen személyiségéből fakadó példa. Ezért nem érnek véget a kiszorítására tett kísérletek sem. Csak a Magyar Hírlap hozta címlapon bő fél évvel ezelőtt azt az esetet, amikor Duray Miklósnak és Csáky Pálnak is egy-egy fegyvergolyót küldtek névtelen levélben. Na ez az, amitől félek, ma ilyen a politikai atmoszféra Közép-Európában. S ha egyszer bekövetkezik a baj, akkor már nem lehet visszacsinálni a dolgokat. Jellemző az is, hogy Duray Miklósnak évekig bíróságra kellett járnia egy magyarországi interjú okán. Aláírásokat gyűjtenek ellene, és ennek a tortúrának még nincs vége.

- Mikor veszi ki a dobozból ezt a filmet?

- Egyelőre nem tudom. Mindenképpen ki fogom venni, hiszen csak annak a filmnek van értelme, amely eljut a nagyközönséghez, s amelyet sokan néznek meg. A magas nézőszám tulajdonképpen olyan nyilvánosság, amely egyben védelmet is ad neki, illetve azoknak, akik szerepelnek benne.

- Glatz Ferencet nem tudta megvédeni a Trianon-film óriási sikere és nézettsége. Úgy tudni, azért nem lehetett az MSZP köztársaságielnök-jelöltje, mert nyilatkozott az egyébként elhíresült Koltay-alkotásban. Igaz ez?

- Igen, így volt. A jelölést végző pártelnökség konkrétan meg is kérdezte, miért vállalta a szereplést. A filmet egyébként botrányok kísérték, Romániában be is tiltották. Itthon sem jutott neki sokkal jobb sors, csak egyetlen mozi, az Uránia vetítette Budapesten. Igaz, akkora érdeklődés mellett, amilyet még egyetlen film sem kapott ebben a moziban. Trianon még a rendszerváltás után húsz évvel is tabunak számít. Nemcsak a szomszédos országokban, de itthon is.

- Igen, de sokszor még a magukat jobboldalinak valló emberek is elhessegetik maguktól Trianon témáját, ha szóba jön. Mi lehet az oka ennek?

- Mert akkor egy sor más problémáról is beszélni kellene, ami vagy közvetett vagy közvetlen módon, de kapcsolódik hozzá. Fel kellene mutatni például, hogy kiknek és milyen nagy, nemzetek feletti erőknek volt érdekük a trianoni diktátum. Végső soron pedig be kellene látnunk, hogy Trianon következtében igenis létezik magyar kérdés a Kárpát-medencében, de ezzel a kérdéssel éppen mi, magyarok nem vagyunk hajlandók foglalkozni. Ezért nem tudjuk megfogalmazni a szándékainkat sem a világnak, ami óriási gond, mert gyorsan pereg az idő, és ha nem tudjuk rendezni a határainkon túl élő magyarok sorsát, akkor sehol sem tudnak ellenállni az asszimilációs nyomásnak. Különös, de a román Antena 1 tévécsatorna levetítette a filmet, és vitát is rendezett utána, amelyben Raffay Ernő és én vettem részt a mi oldalunkról. A Felvidéken is sokszor vetítették és Szerbiában is. A román tapasztalatokból is okulva, nálunk azt a taktikát választották, hogy inkább nem vetítik a televíziók.

- Viszont egymás után dőlnek romba a liberális oldal érvei. Gyakran mondogatták korábban, hogy azért nem érdemes Trianonnal foglalkozni, mert az EU-ban úgyis virtualizálódnak a határok. Igaz, most már minden izgalom nélkül át lehet hozni egy melegítőnadrágot Szlovákiából, de az ottani magyarság jogai minden korábbinál jobban összetöpörödtek.

- Valóban, rosszabb a helyzet, mint a szocializmus vége felé. Folyik odaát az erőszakos asszimiláció, Magyarország pedig homokba dugja a fejét. Van, aki ezt csupán külpolitikai problémának nevezi. De nemcsak azzal van a baj, hanem a magyar nemzet szinte teljes körű szétesésével.

- Ön Horthy Miklósról is készített filmet, ezt viszont idehaza is kevesebben ismerik, jóllehet a Trianon folytatásának tekinthető.

- Igen, botrány sem lett belőle, elhallgatták. Amiről pedig nem beszélünk, az nincs. Én úgy látom, hogy nem a megcsonkítások képezik a trianoni diktátum igazi lényegét, ezt csak mi gondoljuk így utólag. Valójában halálra ítélték a magyarságot. Arra számítottak, hogy bizonyos idő alatt úgyis atomjaira hullik a maradék ország. Ezzel szemben lábra állt, és a közepesen fejlett európai országok élvonalába emelkedett a harmincas évek közepére.

- És ez Horthy műve volt?

- Nem egyedül az övé, hanem több százezer tehetséges magyaré, köztük olyan politikusoké is, mint amilyen például Bethlen István vagy Klebelsberg Kunó. Ez a nemzetmentő, építkező akarat veszett ki belőlünk a 20. század második felére. Ahogy Wass Albert írta, néppé gyúrták a nemzetet. Fel kell ébrednünk, az utolsó órában vagyunk, ha nem akarunk szolgáltató és szolganéppé válni. Ezt a nemzetet nem elsősorban gazdasági válság gyötri, bár a média ezt sulykolja belénk, hanem a lelki, szellemi szétesés. Amikor belekezdtem a Horthy-filmbe, azt kérdeztem magamtól, ugyan mi lehetne fontosabb annál, mint megmutatni, miként tudtak felemelkedni eleink a Trianont követő évtizedekben. És hogy miként tudtak olyan nemzeti egységet kovácsolni, hogy a fontosabb sorskérdésekben a legkülönbözőbb politikai pártállású, vallású és hitű emberek is egyetértettek.

- Ez mindenekelőtt kormány-kérdés?

- Kormánykérdés is. Az 1920 és 1935 közötti időszakban Magyarországnak volt egy közös célja, és mindenki ennek érdekében ténykedett. Számunkra most az a legnagyobb kérdés, hogy meg tudjuk-e változtatni eddigi gondolkodásmódunkat, mert országunkban teljesen új alapokra kell helyezni mindent. Ha nem vagyunk képesek erre, akkor lehet, hogy jobb hangulatban élünk majd egy kormányváltás után, lehet, hogy tisztábbak lesznek a gazdasági és közéleti viszonyok az országban, de nem születünk újjá. Márpedig ez lenne a lényeg, elindítani az új nemzeti lelki és szellemi építkezést.

- Mi az oka annak, hogy több szomszédunk is elindította a maga nemzeti újjászületését, noha ezek az országok is szocialista államok voltak, sőt; de fontos szerepet játszanak náluk bizonyos régi, pártállami politikusok?

- Ott már a szocializmus idején is erős nemzeti karakter kezdett kialakulni, nálunk viszont a félreértelmezett liberális vonal erősödött. És mi még büszkék is voltunk erre. Hová vezetett mindez? Lényegében oda, hogy ebben az országban most bűnözők döntenek sorsunkról, akár a legmagasabb kormányzati pozíciókban is, s velük szemben képtelen megerősödni a civil társadalom. Képtelen, miközben a lelke legmélyén minden magyar valami jóra, tisztességesre vágyik.

- Új filmet forgat. Ez miről, illetve kiről szól majd?

- Akárcsak Horthy Miklós esetében, ezúttal is a 20. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségéről van szó. Mindszenty József bíborost háromszor zárták börtönbe, először 1919. március 21-én, majd 1944-ben, végül 1948-ban. 1956-ban az amerikai követségen talált oltalmat, ott élt tizenöt éven át, 1975-ben halt meg Bécsben. Az ő sorsán keresztül szeretném bemutatni azt is, hogyan tett kísérletet a hatalom a magyar egyház és a hívők lelki közösségének szétverésére. Minden tekintetben mártír sors Mindszenty hercegprímás élete, akinek a boldogok és a szentek között a helye. Ez is egy adósság, s a törlesztésnek a film csak kicsiny része.