Így állunk most a H1N1-vírus elleni vakcinával. Előttünk a döntés, hogy beadassuk-e magunknak és gyerekünknek. A szabad választáshoz azonban tisztább képre lenne szükségünk. Tavasszal - amikor a kórokozó világhódító útjára indult Mexikóból - még csak érdeklődve figyeltük a híreket, elborzadtunk a haláleseteken, szurkoltunk, hogy a vírus minél később - vagy esetleg egyáltalán ne - kerüljön Európába, bár gyaníthattuk, hogy egy vírust nem lehet föltartóztatni a határon. Ezt nemsokára igazolta is az első magyar beteg, aki kintről hozta magával, magában a vírust. Akkor már a naponta várható világjárványról és a több helyütt is készülő oltóanyagról szóltak a hírek. És beteg lett a második magyar is, később pedig egy fél iskola az évnyitón.

Közben elkészült a magyar oltóanyag, de ezzel kapcsolatban is jöttek nyugtalanító hírek: a vakcina nem az Egészségügyi Világszervezettől kapott vadvírusból készült, hanem egy 1930-as kórokozó képezi az alapját. Jött a cáfolat, majd a cáfolat cáfolata, ami alaposan összezavart mindenkit. És szárnyra kaptak olyan nyilvánvaló hülyeségek is, hogy az oltóanyag egyenesen káros, meg hogy a fiolába mikrocsipet rejtettek.

De mire ez a felhajtás egy nem kötelező, vagyis fakultatív oltás körül? - kérdezheti bárki. Hiszen aki akarja, oltassa be magát, aki pedig nem akarja, az ne kérje a vakcinát. Kampány ide, agitálás oda, a szabad döntés joga a miénk. És ez az, ami most sérül, akár pró, akár kontra. Az ugyanis nem lehet vita kérdése, hogy számos betegség megelőzésének kulcsa a védőoltás. Ennek köszönhetjük, hogy ma már gyakorlatilag nem kell himlőjárvánnyal és sok más, korábban tömeggyilkos kórsággal számolnunk a Földön. Ám az sem lehet vita tárgya, hogy - mint minden gyógyszeres terápiának - az oltásnak is vannak, lehetnek mellékhatásai, például láz, fejfájás. A kötelező védőoltások esetében ez valahogy mellékes szempont, belénk döfik a tűt, és kész (igaz, nem is kérdezzük, hogy ki gyártotta a vakcinát, mennyibe került az nekünk). A súlyosabb egészségügyi következményekért az állam vállal felelősséget. Most azonban a felelősség végső soron a miénk, hiszen ki-ki maga hozza meg a döntést.

Dönteni pedig szemmel láthatólag nehéz, valószínűleg az egymásnak ellentmondó információk is magyarázzák, miért nem tolonganak a betegek a több milliárd adóforintból kifejlesztett oltásért. Sőt most már ott tartunk, hogy nemcsak a "lakosság", hanem a szakma is megosztott az oltás kérdésében, a szakminiszter tanácsadó testületének szavait ugyanis tegnap másképp értelmezte a tárcavezető, másképp a szakember. Németországban pedig a politika is megosztott: a kétféle oltóanyagból a gyengébb mellékhatásokat okozót az államigazgatásban dolgozók, a patríciusok, a "zűrösebbet" a lakosság, a plebejusok kapják. Az ott közfelháborodást kiváltó helyzetet a kancellár oldotta föl: Angela Merkel kijelentette, ő a pórnépnek rendelt vakcinából kér majd.

A németeknél tehát minden kiderül, ráadásul azonnal, s a politikai magasságokba csapó kedélyek csillapítására is van szimbolikus megoldás. Idehaza én is erre várok. Utána beoltatom magam.