- Fél év múlva várhatóan miniszterelnök lesz. Ebben a tisztségében mit kíván megváltoztatni a magyar-magyar kapcsolatokon?

- Szeretném újraszőni azokat a szálakat, melyek elszakadtak az elmúlt nyolc évben. Korábban ugyanis kiépült, sőt 2002-ig működött is egy olyan rendszer, amelynek segítségével a magyarországi politika nem csak meghallhatta a Kárpát-medencében élő magyar közösségek hangját, hanem képes is volt bevonni őket a magyar közösség jövőjének tervezésébe és annak felépítésébe is. A Gyurcsány-Bajnai korszak azonban szétverte a magyar nemzetpolitikát. Még ezekben a nehéz években is létrehozott valami értékeset a magyar Országgyűlés, létrehozta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, melyet mindenképpen meg kívánunk őrizni. Minden bizonnyal fontos szerepe lesz majd az autonómiatanácsnak is, hiszen olyan európai érték mellett száll síkra, amelyben elfogadhatatlan a magyarokat sújtó kettős mérce alkalmazása.

- Az MKP hétvégi kongresszusán elhangzott beszédében azt mondta, hogy hozzá kell látni a Kárpát-medencei magyarság közös jövőjének tervezéséhez. Ez konkrétan mit jelent az ön olvasatában?

- A gazdasági válság különösen súlyosan érintette a magyar-szlovák határ mindkét oldalán élő magyarokat, ezért olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek nyomán a határokon átnyúló európai együttműködés keretében végre meg tud indulni a gazdasági növekedés, és új munkahelyek jönnek majd létre. Ehhez hidakat, utakat kell építeni, vállalkozókat kell támogatni. Fontos, hogy átgondoljuk a Kárpát-medencei magyar nyelvoktatás ügyét, és világossá kell tennünk, hogy kinek mi a dolga abban, hogy a különböző államok magyar anyanyelvű polgárai az óvodától az egyetemig magyarul tanulhassanak. Általában a magyar kultúra elrojtosodásának, silányulásának szemtanúi vagyunk. Az a kérdés, ez ellen mit tudunk tenni - tehát egy közös Kárpát-medencei kultúrpolitikát is meg kellene alkotnunk.

- Ha kormányra kerülnek, a határon túli magyarok számára bevezetik a kettős állampolgárság intézményét?

- Magyarországon volt erről egy népszavazás, amelyen a többség igennel voksolt. Ezért a következő magyar parlamentnek kötelessége, hogy pontot tegyen az ügy végére. A közép-európai jogi és politikai megoldások tárháza egyébként rendkívül gazdag, elég csak Románia, Szerbia, vagy Horvátország esetére tekintenünk.

- Az elmúlt húsz évben sok tízmilliárd forintnyi támogatás irányult Magyarországról a határon túli magyar közösségek felé. Ez idő alatt viszont az asszimiláció nem lassult, sőt, még gyorsabb lett - így a támogatások felhasználásának eredményessége kétséges. Nem gondolja ezek alapján, hogy újra kellene gondolni a támogatások rendszerét, szerkezetét?

- Egyetértek önnel. Határozottan ezt gondolom.

- Pár héttel ezelőtt egy interjúban azt mondta, változtatni kell a Szlovákiával szembeni politikán. Hogyan és min kíván változtatni?

- Új alapokra, mégpedig a józan ész alapjaira kell helyezni a kapcsolatokat. Úgy látom, hogy ma a józan ész kiszorult a szlovák-magyar kapcsolatokból.

- Kinek a hibájából?

- Ezt majd eldöntik a történészek. A múlttal kevesebb dolgom van, inkább a jövővel kell foglalkoznom. Széchenyi mondta, hogy a múlt elesett hatalmunkból a jövőnek urai vagyunk - ez máig érvényes figyelmeztetés minden magyar politikus számára. Az új alapokra helyezett magyar-szlovák kapcsolatoknak a szabadság, az európai értékek és egymás kölcsönös tiszteletén kell majd nyugodniuk. Mi ugyanis egy szabadságtól ihletett kormányt fogunk létrehozni Magyarországon, amely számára elfogadhatatlan lesz, ha bármelyik szomszédunk meg akarja mondani a saját területén élő magyaroknak, hogy hogyan gondolkodjanak, viselkedjenek, milyen nyelven beszéljenek, és olyan törvényeket hoz, amely megakadályozza a magyar közösségeket abban, hogy úgy éljenek, gondolkozzanak, beszéljenek, ahogy egyébként az nekik természetes. Az autonómia egy fontos európai érték, amely nem tűri kettős mérce alkalmazását: ami jár egy katalánnak Spanyolországban, vagy egy svédnek Finnországban, az jár a felvidéki, délvidéki, erdélyi magyaroknak is. A magyar közösség az elmúlt években nem kapta meg azt a tiszteletet a szlovák kormánytól és hatóságoktól, amely feltétlenül szükséges a kiegyensúlyozott kapcsolatok szempontjából, ezért ezen a területen is sürgősen változásokra van szükség.

- Ilyen szlovák koalíció mellett, mint a mostani, s amelyhez hasonló a következő választások után is kialakulhat, leülne egy tárgyalóasztalhoz Robert Fico miniszterelnökkel?

- Én ma az ellenzék vezetője vagyok, s ebből fakadóan semmi okom, hogy találkozzam a szlovák miniszterelnökkel. Ha azonban a magyar választók felhatalmaznak a következő kormány vezetésére, akkor egészen másfajta kötelezettségek fogják megszabni a napirendemet.

- Keményebben lépne fel Szlovákiával szemben, mint a Gyurcsány- és Bajnai-kabinet vagy inkább az együttműködésre, a tárgyalásokra helyezné a hangsúlyt?

- Nem keménynek vagy puhának kell lenni, hanem a józan ész szerint kell eljárni. Világossá kell tenni, hogy milyen alapokon tudjuk elképzelni az együttműködést, és ezekhez az alapokhoz kell tartanunk magunkat.

- Szlovákiában, a szlovákok között elég rossz hírneve van. "Költői" túlzással élve azt is mondhatnánk, lassan a rossz szlovák gyerekeket is önnel riogatják. Mit gondol erről?

- Engem elég gyakran lehet látni a magyar televíziókban, amelyek foghatók itt a Felvidéken. A legnagyobb európai párt család alelnöke vagyok, a nemzetközi politikából is lehet ismerni, négy éven keresztül Magyarország miniszterelnöke voltam. Négyéves magyarországi kormányzásom időszaka a szlovákok számára is rendkívül sok előnnyel és eredménnyel járt. Sok olyasmit tettem, aminek a hasznát a szlovákok is élvezték és jót tett Szlovákiának: közösen építettünk hidat, jó viszonyt ápoltam a miniszterelnökükkel, együtt mentünk be az Európai Unióba, támogattuk egymás tagságát. Úgy vélem, hogy méltánytalan minden olyan vélemény, mely el akarná tagadni kormányom Szlovákia szempontjából is fontos eredményeit.

- Nem érzi úgy, hogy olykor pártja, a Fidesz háza tájáról is érkeznek "kemény beszólások", melyek erősíthetik a feszültséget a szlovák-magyar kapcsolatokban?

- A mi pártunk nem olyan párt, ahol a ruhatárban le kell adni a saját gondolatokat. Én a szabadság rendjének vagyok a híve, vagyis tiszteletben tartom a gondolat- és szólásszabadságot. Ugyanakkor azt mindenkitől elvárom, akivel egy politikai közösséghez tartozom, hogy amit mond, azt mondja világosan, érthetően, vállalja érte a felelősséget és tudja megvédeni az igazát.