Ezeknek az országoknak arra kell törekedniük az ENSZ decemberi koppenhágai klímakonferenciáján, hogy segélyeket kapjanak a lakosság áttelepítéséhez - jelentette ki egy tudós, aki 24 éve foglalkozik a klíma melegedésével.

"Nem is tudom, hány sziget válik lakhatatlanná 2100-ra"- mondta Patrick Nunn, a Fidzsi-szigeti Dél-csendes-óceáni Egyetem klímakutatás-professzora.

Nunn az elnöke a Csendes-óceáni Klímaváltozási Kerekasztal elnevezésű konferenciának, amely hétfőn kezdődött a Marshall-szigetek fővárosában, Majuróban. Az értekezleten 14 ország és terület egyezteti álláspontját a decemberi koppenhágai értekezlet előtt.

Nunn kiemelte, hogy az újabb tudományos prognózisok szerint a tengerek vízszintje nagyobb mértékben fog emelkedni, mint az ENSZ klímaügyi tudományos munkacsoportja jósolta 2007-ben. "Mi már több mint 1 méteres vízszintemelkedéssel számolunk az évszázad végére" - jelentette ki a professzor.

Az olyan alacsonyan fekvő korallzátonyok, amelyeken például a Marshall-szigetek, Kiribati vagy Tuvalu terül el, lakhatatlanná válnak.

Az ENSZ kormányközi klímaszakértői testületének 2007-es mérsékelt prognózisa szerint a tengerek vízszintje ebben az évszázadban 18-59 centiméterrel emelkedik. Más becslések viszont a több méteres vízszintemelkedést sem zárják ki.

"A legnagyobb probléma megértetni a politikai döntéshozókkal, hogy az óceániai népeknek gyökeresen meg kell változtatniuk életmódjukat". "A kitelepítés a legnehezebb téma, itt népeket kell meggyőzni arról, hogy a szülőhazájuk, amelyben az őseik évszázadok óta élnek, már lakhatatlanná válik".

Vannak olyan szigetállamok, ahol nincsen más megoldás, mint a lakosság kitelepítése - hívta fel a figyelmet a tudós. A professzor szerint az alacsony fekvésű országok politikai vezetőinek már meg kell kezdeniük a lakosság kitelepítésének tervezését.

"Ha az áttelepítést 2050-ig végre akarják hajtani, akkor a terveknek 2020-ra el kell készülniük" - mondta a professzor.