A kutatók az Északi-sarkkörön túli kanadai Baffin-sziget egyik távoli tavának üledékét vizsgálták 200 ezer évre visszamenőleg. Elemezték az üledékrétegekben található algákat, megkövült rovarokat, az iszap vegyi összetételét.

Az 1950 óta tartó időszakban a melegedés egyértelmű jeleit találták, pedig az Északi-sarkvidéknek éppen hűlnie kellene a Föld természetes klímaingadozásai következtében.

A Föld az északi félgömb nyári napfordulója idején (júniusban) ma csaknem 1 millió kilométerrel van távolabb a Naptól, mit 2 ezer évvel ezelőtt volt.

Az 1950-es évek előtt a tó ökológiai változásai megfeleltek a természetes ciklikus klímaváltozásoknak, amelyeket a Föld forgástengelyének ingadozása okoz.

A legalsó üledékrétegek 80 ezer évvel idősebbek, mint Grönland jégrétegei, vagyis kiolvashatók belőlük két előző jégkorszak és három köztes felmelegedési időszak ökológiai jellemzői.

A kutatók egyebek között megállapították, hogy több szúnyogszerű rovar hirtelen megfogyatkozott a tavon az 1950-es évektől kezdve, holott addig évezredeken át élt a környéken a hideg éghajlaton. Két szúnyogfaj teljesen eltűnt.

Ezzel szemben egy tavi alga, amely a 20. század előtt még viszonylag ritka volt, példátlanul elszaporodott az utóbbi évtizedekben, feltehetően a tavat borító jég vékonyodása következtében.

"Eredményeink azt mutatják, hogy az emberi tevékenység messze a Sarkkörön túl is felülírja a természetes folyamatokat" - írta a tanulmány egyik társszerzője, John Smol, a kanadai kingstoni Qeen Egyetem kutatója a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben, az amerikai tudományos akadémia hivatalos lapjában.