A miniszterek úgy döntöttek, hogy a tagországok állam- és kormányfőinek jövő heti ülése elé utalják a kérdést.

A decemberben Koppenhágában tartandó, a káros éghajlatváltozás elleni védelemben új korszakot megalapozó megállapodás létrehozására összehívott világszintű tanácskozás sikere múlhat azon, milyen ajánlattal tudja a vezető szerepre törő Európai Unió arra ösztönözni partnereit - más fejlett országokat és a fejlődő világot -, hogy ambiciózus vállalásokban egyezzenek meg.

Mivel azonban a partnerek még mindig jóval kisebb mértékben kötelezték el magukat bármilyen vállalásokra, mint az unió, az EU is felülbírálni látszik saját álláspontját. Ennek lehet egyik jele az, hogy az uniós dokumentumokból egyelőre eltűntek azok az ígéretek, amelyek szerint az unió 2020-ra akár évi 15 milliárd euróval is segítheti a fejlődő térséget a klímavédelmi célok elérésében, ha partnerei is azonos terheket jelentő erőfeszítésekre tesznek ígéretet.

Nem jelenik meg összeg abban a szövegben sem, amelyet a keddi tanácskozásról készítettek.

Anders Borg svéd pénzügyminiszter és Joaquín Almunia pénzügyi biztos a luxembourgi ülést lezáró sajtótájékoztatón csalódást keltőnek nevezte, hogy nem sikerült megállapodásra jutni.

Az EU-tagországok közötti tárgyalásokban egy ideje csak szőrmentén érintik a kérdést, hogy egymás között milyen alapon osszák el a klímavédelem anyagi terheit. Ez várhatóan további vitát hoz a tagállamok csoportjai között, de elképzelhető, hogy csak a nemzetközi tárgyalások lezárását követően.

Az unió már jelezte, hogy irányító szerepet kíván vállalni a klímaváltozás elleni harcban, és kibocsátását 2020-ig 30 százalékkal is kész csökkenteni tagországainak átlagában (az 1990 körüli kiindulási szinthez képest), amennyiben partnerei is ambiciózus vállalásokat tesznek.