Persze ez nem jelenti azt, hogy csendben vannak. Nem, dehogy! Bajnai a napokban volt Európa-turnén, s mindenkit, aki számít, biztosított: nem tér le a válságkezelés útjáról. Ő Magyarország doktora, beavatkozik, ha nagy a baj. Gyógyírt javasol, majd mivel mindenhez ért (mint az összes elvbarátja, akik az autófényezéstől egészen a bonyolult tőzsdei machinációkig mindent átlátnak), megkezdi a gyógyítást. Olyan nagy zajjal jár ez a folyamat, az ország szerintük megfelelő pályára állítása, hogy százezer éhező ember szava nem is hallatszik fel az irányítófülkébe. Dobál kifelé minden felesleges kacatot: termőföldet, édesvízkészletet, vasutat, kórházakat. Talán ha tehetnék, erre a sorsra jutna a "lakosság" is. Nagy baj ez.

Lehet pózolgatni a nagyemberekkel, intelligens és bólogatós tárgyalásokat folytatni a hatalmas cégek vezetőivel, de ennél a garnitúránál folyamatos probléma, hogy valójában fogalmuk sincs Magyarországról és az emberekről sem. Nem ismerik, hogy "nincs". Nem aranyrészvény meg 400 milliós villa "nincs", hanem "még egy szelet kenyér" se.

A legcukibb, amikor Lendvai Ildikó a "modellkorrekció" szükségességét hangsúlyozza. Rendszerváltással ugyan nem hitegetett senkit, de a modellkorrekciót fontosnak tartja. Nincs ezzel egyedül. Szerinte a jelenlegi működési modellen sok helyen változtatni kell.

Ismerős a mondás, amikor abból a bizonyos anyagból nem lehet várat építeni. Így van ez Lendvaiék "Kudarc" márkanevű modelljével is.

Hirtelen fontos lett védeni az emberek "érdekeit" a nagy cégekkel és a bankokkal szemben. A megvilágosodott szocialisták rájöttek, hogy súlyos bajok vannak a lakhatással is. Ezt akkor észrevenni, amikor már a kilakoltatások rendszeressé válnak, csak a szokásos gyurcsányista cinizmus. És tényleg jön a szép új világ, amikor is a dolgok fő rendező elve a szolidaritás lesz. Ha minden jól megy, akkor az MSZP visszatér hagyományos értékeihez, "a magyar baloldal küldetése, hogy új egyensúlyt teremtsen a társadalmi különbségek és konfliktusok feloldásával". Jó lesz ez, akármit is jelent e mondat, de nem világlik ki belőle, hogy lesz-e elég kaja az asztalon.

Szóval nem is olyan sok ez a százezer ember az uralkodó hatalom szerint (ebben nincs benne a nyugdíjasok és a létminimum alatt vagy annak közelében élők milliós tábora, nyilván ők sem szakadnak bele az evésbe), bár kérdés, mit jelent éhezni. Nem arról van szó, hogy az emberek pofája nagy.

Sok százezer embernek nem az a legnagyobb gondja, hogy kaviárt eszik-e vagy más, semmire sem jó "státuszeledelt", hanem hogy meglesz-e legalább az a kis sajt a kenyérre, vagy lesz-e kenyér másnap. Az alapvető fiziológiás szükségletek vannak veszélyben.

Ha ezeken múlik, az éhesen iskolába igyekvő gyerekek korgó gyomorral jönnek onnan haza. Lényeg, hogy digitális tábla van (meg lesz).

Bajnaiék elzárnak minden forrást, lehetetlenné teszik a gyermekvállalást, az emberhez méltó életet. Mindennél súlyosabb bűn, hogy lassan az ország életkedvét is elveszik. Amúgy is alacsony a jövedelemszint, a "soha be nem gyűrűző válság" miatt emberek tízezrei vesztették el az állásukat (és még nincs vége). Bajnai beszélt arról is, hogy még sok fájdalmas lépés jön, és olyan országot szeretne, ahol az embereknek van mit veszíteniük. Eddig is volt: az életüket, a családjukat, az egészségüket, az állásukat.

Eközben meg azt kell látnia, hallania a népnek, hogy mondjuk a pénzügyminiszter tesz a törvényességre, mellényzsebből fizeti a büntetést, ha kell (állítólag 7-10 millió forintról van szó), akkora valamit épít, amiben már egy kisebb iskola is elférne. Hiába: nagy gondolatok szárnyalásához nagy hely kell.

Mindenki más meg dögöljön éhen ott, ahol van.