Kétmilliárd forintot takarítana meg évente a Külügyminisztérium konzulátusok és nagykövetségek bezárásával, de ennek többszörösét veszíti el egy New York-i és moszkvai ingatlanügylet miatt - így összegezhető a Bem rakpart karcsúsítási hadművelete. Négy nagykövetségen (Luxemburg, Venezuela, Chile, Malajzia) és nyolc főkonzulátuson (Düsseldorf, Lyon, Krakkó, Chicago, Toronto, Săo Paulo, Hongkong, Sydney) vonták-vonják le a magyar zászlót.

Az ügyből akkor kerekedett vihar, amikor Sólyom László államfő sydney-i magyarok előtt elmondta: tudomása szerint Orbán Viktor - miniszterelnöksége esetén - ismét kinyittatná állami képviseletünket az ausztrál városban. A Fidesz elnöke mindezt megerősítette, az ellenzéki párt külpolitikai háttéremberei pedig hozzáteszik: választási győzelem esetén a jelentős magyar szórványközpontok (Chicago, Toronto) bezárt konzulátusai mellett a történelmi és gazdasági okok miatt fontos krakkói képviseletet is újranyitnák.

Moszkvai kapcsolatok

A leépítés kritikusai azt mondják: a világszerte pangó piacokon most jelentős értékvesztéssel lehet túladni a konzulátusok ingatlanain. Igaz, azzal még a Fidesz háza táján is egyetértenek, hogy a külképviseleti hálózat átszervezésre szorul - így nyilatkozott nemrég Orbán Viktor pártelnök is. A Goodman Brinker britek mostanában végezték el ezt a munkát: integrált diplomáciának nevezett rendszert alakítottak ki (ahol minden beosztott elsősorban a nagykövetnek felel, nem pedig az őt delegáló kormányszervnek), s a korábbinál nagyobb mértékben fordultak Ázsia felé.

A keleti nyitás szándéka a magyar külpolitikában is érzékelhető. Bezártuk hongkongi főkonzulátusunkat, de a lapunk megjelenésekor hazánkban tartózkodó Hszi Csin-ping kínai alelnök látogatására időzítve jelentik be, hogy hasonló képviselet nyílik a belső-kínai Csungkingben. Dél-Amerikában nem sikerült tartalommal megtölteni a magyar diplomácia hídfőállásait: ezért megszűnik a regionális nagyköveti képviseleti iroda Venezuelában, a nagykövetség Chilében, a főkonzulátus pedig Săo Paulóban. Utóbbit sokan nemcsak nemzetpolitikai (a brazil nagyvárosban és környékén sok magyar él), hanem gazdasági okok miatt is kárhoztatják. Săo Paulo Dél-Amerika egyik legfontosabb üzleti központja, ráadásul az ország 2014-ben labdarúgó-világbajnokságot, 2016-ban pedig olimpiát rendez.

Az átalakítás során a külügy nem nyúlt Észak-Afrikához, pedig Marokkóban, Algériában, Tunéziában és Líbiában, Egyiptomban egyaránt van nagykövetségünk. Tunéziával például nem különösebben jelentős a kereskedelmünk, az évente odalátogató sok tízezer magyar turista érdekképviseletét akár a fő üdülési idényben Algírból vagy Tripoliból kiküldött konzul is megoldhatná. (Hasonló, igaz, országon belüli rendszer jól működik már Horvátország esetében, ahol nyaranta Splitben teljesít szolgálatot egy Zágrábból kiküldött diplomata.) Egy forrásunk az arab világ magyar posztjainak fűnyíró előli megmenekülését a diplomaták erős lobbierejével magyarázza. Többségük a Szovjetunió és csatlósai diplomataarisztokráciáját képző moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végzett - befolyásuk máig erős a Külügyminisztériumban. Egy másik Bem rakparti beszélgetőpartnerünk szerint hasonlóan potens lobbicsoportot alkotnak az uniós diplomaták. A posztok megmaradásáért vívott harcban a diaszpóra-magyarság érdekei kevésbé érvényesülnek, nem véletlen, hogy leginkább őket sújtották a bezárások.

Arccal a Balkán felé

A Fidesz külügyi szakértői ezért a nemzetpolitikai szempontból fontos külképviseletek újranyitásáról beszélnek. Egy új Orbán-kormány idején a NATO- és EU-tagállamokban lévő diplomáciai helyek megerősítése mellett nagyobb magyar aktivitás várható olyan országokban, ahonnan energiát szerzünk be. Bevallott cél például, hogy a lengyelekkel és a szlovákokkal összefogva észak-déli irányú gázvezetékek épüljenek, ezáltal csökkentve az orosz függést. Emellett ismét megerősödne a magyar jelenlét a geopolitikai hátsó udvarként számon tartott Balkánon. Most ugyanis nem megfelelőnek ítélik az onnan érkező információk mennyiségét és minőségét.

Ezért emlékeznek többen aranykorként arra az időre, amikor Kocsis Kálmán, a magyar polgári hírszerzés Antall-kormány alatti első embere volt 1997 és 2003 között a szarajevói nagykövet. Munkájával nemcsak a magyar kormányok voltak elégedettek, hanem a Boszniát ellenőrző nemzetközi hatóságok is, aminek jele, hogy felkérés alapján Kocsis 2003 és 2005 között megszervezte a háromnemzetiségű balkáni állam egységes titkosszolgálatát. Többen felvetik ugyanakkor, hogy az új kormány alatt is szükség lehet karcsúsításra: aligha indokolható, hogy minden nagykövetség önálló gazdálkodási egység, az ehhez szükséges személyzettel.

Milliárdos ingatlanbukták

A takarékossági lépések azonban eltörpülnek a veszteségek mellett: két ingatlanügylet miatt tízmilliárd forintot bőven meghaladó veszteség fenyegeti a külügyi tárcát. Amint az Origo internetes portál cikkéből kiderült, 2005-ben Székely Árpád akkori nagykövet szerződést kötött a 17 ezer négyzetméteres moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség eladásáról. Holott az erről szóló kormányhatározat csak 2006-ban készült el, azaz a diplomatának nem volt megfelelő felhatalmazása. A 2008-ban megismételt eljáráson ugyanaz a cég nyert, amely 2005-ben is befutott. Apró szépséghiba: a három és fél milliárdos vételárat a későbbi nyertes már 2008 márciusában, hónapokkal azelőtt elutalta a magyar államkasszába, hogy a pályázatot kiírták volna - a hivatkozási alap a 2005-ös (jogtalan) szerződés volt.

Az Országgyűlés külügyi bizottságának szeptember 22-i ülésén Horváth Sándor, az Állami Számvevőszék főigazgató-helyettese azt mondta az elképedt képviselőknek: több mint két évtizedes számvevői pályafutása alatt nem találkozott ilyen esettel. A fürgeségnél már csak az összeg meglepőbb: a négyzetméterenként 210 ezer forintos ár nagyjából egy óbudai panel, s nem a világ egyik legdrágább városának számító Moszkva forgalmas helyén lévő központ színvonala. Forrásaink szerint a piaci ár ennek háromszorosa lett volna, a magyar állam tehát ennyit bukott az üzleten (az ügyben a külügyi tárca mellett a pénzügyminisztérium is vizsgálódik).

S hogy ki vette birtokba az épülettömböt 2009 márciusában? Nem tudni, mert a vevő egy titokzatos, luxemburgi bejegyzésű cég, az Air Diamond. A Heti Válasznak több külügyi forrás Viktor Vekszelberg nevét emlegette. Ha ez így van, akkor az orosz multimilliárdosnak nem ez az első magyar ügylete. A Vekszelberghez köthető Renova-cégcsoport ugyanis 2006-ban hatmilliárd forintért megvette a Kazahsztánnal szemben fennálló százmilliárdos magyar követelést. A kintlevőséget azonban neki sem sikerült behajtani, azaz az orosz pénzember hatmilliárdot bukott az üzleten - egyesek nem tudják elhessegetni a gondolatot, hogy a moszkvai üzlet a magyar állam kompenzációja is lehetett.

New Yorkban nem egy értékes ingatlan áron aluli elkótyavetyélésével, hanem majd' nyolcmilliárd forint kifizetésével kell szembesülni. Amint az Index megírta, hazánk képviseletét a Külügyminisztérium márciusban ötvenszázalékos sikerdíj fejében egy amerikai ügyvédre bízta. A New York által az - ENSZ-missziónak és a magyar főkonzulátusnak is helyet adó - irodaház miatt követelt 120 millió dolláros bérleti díj jogászok szerint irreális volt. Az amerikaiak olyan ingatlanrészek után is pénzt akartak, amelyek diplomáciai használatuk miatt adómentességet élveznek. A város - állítják szakértők - 40 milliónál semmiképpen nem perelhetett többet.

Mindenesetre a magyar állam által megbízott ügyvéd jól járt: a 120 milliós, behajthatatlan összeget néhány nappal azelőtt "alkudta le" nyolcvanmillióval, hogy az amerikai Külügyminisztérium az egész tartozást elengedte hazánknak. A magyar tárca ekkor felmondta a jogásszal kötött szerződést, ő azonban arra hivatkozik, hogy egy szobafestőt akkor is ki kell fizetni, ha a munkája befejezése után a házat lebontják. Ezért jó eséllyel követeli 44 millió dolláros (azaz majd' nyolcmilliárd forintos) sikerdíját, s már be is perelte a tárcát. A Heti Válasz úgy tudja, az Országgyűlés illetékes bizottságának ellenzéki tagjai csak a tárca belső vizsgálatának befejezésére várnak, hogy zárt ülésen immár a felelősökről is beszéljenek.