A cseh elnök a hónap elején közölte: nem írja alá a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányát, amíg Csehország mentességet nem kap a szerződés részét képező emberi jogi charta hatálya alól. A cseh államfő szerint csak így lehet megakadályozni, hogy a II. világháború után a Benes-dekrétumok alapján Csehszlovákiából kitelepített németek visszakövetelhessék elkobzott vagyonukat.

Schwarzenberg egy, a cseh külpolitikának szentelt tanácskozáson kifejtette: a kitelepített szudétanémetek kérdése nagyon érzékeny témája a cseh-osztrák viszonynak. Prága és Bécs kapcsolata emiatt egészen a legutóbbi időkig nagyon feszült volt. Csehország csatlakozásával az Európai Unióhoz a téma háttérbe szorult, de a cseh elnök lépése azonban újra "megnyitotta a frontot". A volt külügyminiszter szerint Klaus követelésével "a Magyarországhoz fűződő kapcsolatainkat is megrontotta".

A II. világháború után a korabeli csehszlovák hatalom az országban élő szudétanémeteket és a magyarokat kollektív háborús bűnösnek minősítette, megfosztotta őket állampolgárságuktól és elkobozta vagyonukat. Mintegy hárommillió németet kitelepítettek Csehszlovákiából, míg a magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 nyarán nem hagyta jóvá. A több mint félmilliós szlovákiai magyar kisebbséget azután csehországi kényszermunkával, reszlovakizációval és úgynevezett szlovák-magyar lakosságcserével próbálták megsemmisíteni.

Csehországban és Szlovákiában is a parlament korábban törvényt fogadott el, miszerint a háború után a Benes-dekrétumok alapján kialakult vagyonjogi viszonyok megmásíthatatlanok.