- Zajlik a költségvetés vitája. Az egészségügyi szervezetekkel való kormányzati egyeztetés kapcsán merült fel először, hogy a Bajnai-kormány utódja asztalára akarja áttolni a "döglött lovat", magyarul a következő kabinet kontójára próbál bizonyos kérdéseket "megoldani". Mit tehet ez ellen az ellenzék?

- A Bajnai-kormány egész stratégiája - ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni - annyi, hogy "utánunk az özönvíz". Sokkal veszélyesebb a helyzet most, mint Horn Gyula kormányának az idején volt, mert Horn Gyula még hihette azt, hogy '98-tól is neki kell kormányozni. Ezért számára nem volt akkor mindegy, hogy az ország milyen állapotban van. Bajnaiék számára nyilvánvaló, hogy a kormányzásnak a közelében nem lesznek. Semmiféle "jövőre gondolás" nem jellemzi a politikájukat: pragmatikus értelemben azért nem, mert tisztában vannak azzal, hogy sanszuk nincs arra, hogy még egyszer kormányozzanak, erkölcsi értelemben pedig már bebizonyították, hogy ez az ország se ingük, se gatyájuk.

Az egészségügyben - hasonlóan a családtámogatás rendszeréhez - az a neoliberális babona érvényesül, hogy a pénzügyi egyensúly mindenek felett áll. A pénzügyi egyensúlynak az oltárán feláldozzák a gazdaságpolitikát, a gazdaságpolitika oltárán pedig feláldozzák a társadalompolitikát. Holott nyilvánvaló, hogy betegekkel és halottakkal nem lehet országot építeni. Ugyanez igaz a családtámogatás tekintetében is. Visszamenőlegesen nem lehet megszülni gyereket, és visszamenőlegesen senkinek sem lesz unokája, az államnak pedig adófizető polgárai. Tehát az, amit a családtámogatástól, vagy amit az egészségügytől elvesznek pénzügypolitikai megfontolásból, azok demográfiai gödrökként nemzedékről nemzedékre éreztetik hatásukat. Ugyanez a helyzet az ország egészségi és szellemi állapota vagy az oktatás tekintetében.

A kulcsprobléma az, hogy nem a társadalmat tekintik elsődlegesnek, aminek csak szolgálóleánya a gazdaságpolitika, és annak szolgálóleánya a pénzügypolitika, hanem a pénzügypolitikát tekintik a végső valóságnak, aminek alárendelik a gazdaságpolitikát, sőt úgy gondolják, hogy az emberi életnek az értelme az, hogy a gazdaságpolitika alanya és tárgya legyen. Nyilvánvaló, hogy nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberért. Azon túlmenően, hogy antropológiailag teljesen téves a szemléletük, emellett még a saját logikájukat tekintve is teljesen vakvágányon vannak. Ha igaz lenne az az állítás, hogy a pénzügypolitika mindenek felett áll, és a pénzügyi egyensúly majd automatikusan beindítja a gazdasági növekedést, ami majd megteremti az elosztható javak formájában a társadalompolitikához szükséges javakat, akkor Szomália lenne a világ legjobb országa, ahol nulla kiadás, nulla bevétel: tökéletes pénzügyi egyensúly van. Mégsem vonzó ország. Önmagában a pénzügyi egyensúly soha sehol nem indította be a gazdaság növekedését, következésképpen soha nem tudott választ adni a társadalompolitikai kihívásokra.

Szerényen feltenném azt a kérdést, hogyha mindent a pénzügyi egyensúlynak rendelnek alá, és ezt tartják az egész közgazdasági rendszer alfa és omega pontjának, akkor ezt miért borították fel Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt? Ami az Orbán-kormány idején stabil volt, azt Medgyessy irreális és fedezet nélküli osztogatással borította fel. Ne felejtsük el, hogy Medgyessy Péter kormánya MSZP-SZDSZ kabinet volt, nem pedig valami Marsról jött ufó. Következésképpen ez a mostani pénzügypolitika teljesen ellentétes akár a nyugat-európai, akár az Egyesült Államok gazdaságpolitikájával, nyilvánvalóan zsákutca, nem indítja be a gazdasági növekedést. Ha nincs gazdasági növekedés, akkor a szociális, egészségügyi, oktatási, családtámogatási rendszerek pénzügyi fedezete sem biztosítható. Következésképpen ez a politika, amit a kormány képvisel, nem vezet sehová.

Miután reménytelennek látják a politikai helyzetüket, ezért gátlás nélkül élik fel a jövőt, adósítják el a következő ciklust, vagy - például az államadósság formájában - még az unokáinkat is. Ennek a felelőtlenségnek súlyos árát kell majd kifizetni a következő években, nem pusztán a második Orbán-kormánynak, hanem minden magyar embernek, legyen baloldali vagy jobboldali.

- Ha már a kifizetéseknél tartunk, akkor térjünk ki a sorozatos végkielégítési botrányokra: a BKV után most a MÁV-nál tört ki botrány. Valamennyi nagy állami cég a szocialisták kifizetőhelyeként működik?

- Hát persze. Az egész szocialista rendszer úgy működik, mint egy torz feudális piramis, ami a hűbéri láncra épül. Ez a klientúrának, a nomenklatúrának a logikája, aminek a fejős tehene az állam. Ráadásul ez az egyre soványodó tehén, amit államnak nevezünk, már csak hitelekből tartható életben, és még ebből a legyengült, beteg tehénből is szivattyúval szívják ki a tejet.

Az egész szocialista kormányzás szükségszerűen vezet a korrupció tengerébe. Más lenne a helyzet, hogyha volna egy tisztakezű kormányfő, és annak egy viszonylag tiszta kezű kormánya, akkor ők megpróbálhatnák megfékezni az éhes klientúrájukat. Ez nyilvánvalóan lehetetlen akkor, amikor a legnagyobb korrupcióval épp maga a miniszterelnök vádolható a Wallistól kezdve a hajdú-bétes ügyeken át, illetve az a kormány, amelyik nyakig úszik az offshore ügyekben, a tisztázatlan meggazdagodásokban. A korrupció vastagon belengi az egész kormányt. Akkor ők hogyan mondhatnák a végeken lévő kis szocialistának, hogy ne lopjon, amikor az joggal mondhatja azt, hogy kedves pártvezetés, kedves kormány, én egy ezrelékét sem lopom annak, mint amit a magas kormányzat. Következésképpen a kormánynak sem erkölcsi alapja nincsen, hogy megfékezze a saját klientúrájának a korrupcióját, sem szándéka nincsen, hiszen az egész rendszer egy feudális láncra épül fel. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy a kormányzat minden szintjét áthatja a korrupció.

- Az önkormányzatok is tiltakoznak. Tizenöt polgármester petíciója után az önkormányzatok azt állítják, hogy jövőre véglegesen a padlóra kerülnek. Ezzel szemben kormánykörökben azt mondják, hogy az önkormányzatok minden évben bejelentik, hogy csődbe mennek, ám ez mégsem következik be. Tényleg padlóra viszi az önkormányzatokat a jövő évi büdzsé?

- Az elmúlt években már padló közelébe jutottak, most pedig a kormány kiütéses balhorgot vitt be az önkormányzatoknak. Ráadásul nem az önkormányzatoknak ilyen absztrakt értelemben, nem is a polgármester személyének, vagy a képviselőtestületnek, vagy a jegyzőnek, hanem azoknak az embereknek, akik az települések területén laknak. Márpedig minden ember valamilyen önkormányzatnak a területén lakik. Tehát a kormány politikájának a vesztese nem egy absztrakció, amit önkormányzatnak nevezünk, hanem a hús-vér tízmillió ember, vagy legalábbis 9 millió 990 ezer, aki a végeken él. Akiknek nem lesz egészségügyi ellátása, vagy legalábbis nem elfogadható szintű, nem lesz oktatása, vagy legalábbis nem elfogadható szintű, nem lesz szociális ellátása, vagy legalábbis nem elfogadható szintű.

A kormány azt a primitív, de hatásos trükköt alkalmazza, hogy miközben a feladatokat átnyomja az önkormányzatokra, addig az ehhez szükséges forrásokat nem biztosítja. Ennek a célja az, hogy az emberek a polgármesterre haragudjanak, ne pedig a kormányra. Ráadásul miután az önkormányzatok többsége a Fidesz-KDNP győzelme folytán jobboldali vezetés alatt áll, ebből kifolyólag a kormányt nem tántorítja el a szocialista polgármestereknek a tiltakozása. Hiszen azt mondja, hogy nagyobb kárt okoz a szocialista pártnak, ha az emberek a rossz kormányzásért a szocialista kormányra hárítják a felelősséget, mint hogyha a többségében fideszes önkormányzatokra. Ezért politikai és költségvetési megfontolásból is azt a taktikát folytatják, hogy miközben a feladatokat rálőcsölik az önkormányzatokra, forrást nem biztosítanak hozzá, majd széttárják a kezüket, és azt mondják, hogy az emberek menjenek panaszra a polgármesterhez. Ennek a vesztese minden magyar ember, hiszen az iskolák, a rendelőintézetek és a házi gondozás fogja ennek kárát látni.