A leendő Fidesz-kormány felépítésében a nemzetbiztonsági szakterület sorsa kiváltképp érdekli a szocialistákat. Talán ha sikerülne némi elbizonytalanítást vagy féltékenységet generálni a miniszterjelöltek és az ágazat struktúráját illetően, még sikerrel is járhatnának. Az autóipari gyár alapkőletételénél jó okkal volt jelen a fideszes polgármester, hiszen a beruházás Kecskemét területén valósul meg. Bajnai Gordon pedig éppen a regnáló miniszterelnök, így neki is helye volt az alapkőletételnél. Ez még nem vetíti ugyan előre, hogy a nagykoalíció négy keréken érkezne 2010-re, esetleg csak annyit, hogy még néhány hónapig négy keréken gurulhat tovább a Bajnai-kormány. Az MDF értelmiségi holdudvarának felkínálása a leendő kormányzati munkához pedig Herényi Károly részéről nemes gesztus, de Herényi erre nem jogosult.
A végső konklúzióban is a tanácstalanság fedezhető fel a baloldali értelmiség színe-javánál, hiszen azzal záródik az egymással egyébként koherenciát mutató, a jobboldali szavazók elbizonytalanítására irányuló találgatások és lebegtetések sora, hogy Orbán Viktor hallgat, nem árul el semmit a leendő kormány személyi és szakmai hátteréről. Jó okkal teszi.
Jó okkal teszi, mert a leendő miniszterelnök tisztában van azzal, hogy nem lesz száznapos türelmi ideje. Hiszen az alacsony támogatottságú baloldal éppen az új Fidesz-kormány esetleges tétova lépéseit kívánja arra felhasználni, hogy társadalmi elégedetlenséget szítva a 2010-es őszi önkormányzati választásokon már vissza is vágjon. Az új kormány felépítésében és munkájában a gazdasági stabilitás megteremtésén, majd a növekedés feltételrendszerének elindításán van a hangsúly. Állami támogatással és szervező munkával kell megalapozni egy olyan polgári-társadalmi réteg kialakulását, amely belső piacra termel, képes a saját önellátásának megteremtésén túl piaci alapon is értékesíthető termékeket és szolgáltatásokat előállítani. A hazai tulajdonosi hátterű vállalkozásokat kell megerősíteni, felkészíteni őket a versenyképes termelésre. Kicsiket, nagyobbakat egyaránt.
Orbán tisztában van azzal is: nem lesz pénze arra, hogy kétszázmillió, vagy akár húszmillió forintból teremtsen egy új munkahelyet, mint ahogy az most az új dunaújvárosi papírgyár vagy a kecskeméti Daimler AG beruházása kapcsán történik. Szükség van a multinacionális cégekre, de ezek a "sikerberuházások" jelentős állami és önkormányzati támogatási hányadot igényelnek, míg a legyártott termék jobbára külföldön kel el, a profit is külföldön landol. A multinacionális cégekre építő gazdaságpolitikával tovább emelkednek az országon belüli jövedelemkülönbségek, tovább romlik a külkereskedelmi mérleg, hiszen alapvető közszükségleti cikkekből, élelmiszerből nincs elegendő belső termelés. A kétszázmilliós munkahely-létesítési beruházások mellett vannak olcsóbb és hatékonyabb megoldások is. Talán Orbán Viktor ezért nem ment el a dunaújvárosi papírgyár és a kecskeméti autógyár megnyitójára.
A leendő kormánytól több százezer munkanélküli vár azonnali segítséget: a társadalmi és területi zárványokban élők széles tömegei fognak a jobboldalra szavazni, akik a változást a Fidesztől várják - rövid időn belül. Bajnaiék látványberuházásai, noha gazdaságilag indokoltak, de nem lehetnek az elkövetkező generációk és a magyar társadalom megtartásának tartós alapjai, nem jelentenek átfogó gazdasági bázist az egymillióra növekedett munkaképes, de inaktívvá tett társadalmi réteg munkaerő-piaci integrációjához.
Azt feltételezni, hogy a Fidesz nem lenne képes a kormányzásra, elhitetni, hogy nincs koherens gazdasági koncepciója, és leköti a titkosszolgálat újjászervezése, és kvázi - egyébként nem létező - MDF-es szakértőkkel menne át a mennyiségi többsége minőségi többségbe - merő naivitás. Tény, hogy beruházás és beruházás között óriási a különbség. A jobboldalé hosszabb távra szól, szélesebb társadalmi rétegeket érint. Ez a kormányváltás lényege.