A gazdasági tervek és az óriási, a természetet figyelmen kívül hagyó elképzelések iránti szenvedélyükből adódóan a kommunisták úgy döntöttek, hogy a folyót, ami táplálta a tavat, eltérítik, hogy a hatalmas gyapotföldeket öntözze. Az eredmény végzetes volt: az Aral-tó eredeti méretének 10 százalékára zsugorodott. "A katasztrófa példa nélküli a modern kori történelemben." mondja Philip Micklin, a Nyugat-Michigani Egyetem professzora, ki évekig tanulmányozta az Aral-tó környezetét. Még most is, két évtizeddel a Szovjetunió felbomlása után sem hozták helyre az okozott károkat. Az ez év elején készült műholdképek tisztán mutatják, hogy a tó egyik része csak az elmúlt három évben 80 százalékkal zsugorodott. Üzbegisztán, ami a tó három negyedét mondhatja magáénak, feladta a próbálkozásokat.

Az életmentő és rendkívül hatásos lépéseket végül Kazahsztán tette meg. Aralsk, valaha kikötő, a változások következtében 100 kilométerre került a vízparttól. Ám most, a Világbank és a kazah kormány támogatásával megépült gátnak köszönhetően, kezd visszatérni a víz új lehetőséget kínálva a halászatnak, és reményt adva annak a térségnek, amiről sokan azt gondolták, hogy egyszerűen kiszárad. A visszatérő víz 25 kilométernyire megközelítette Aralsk városát, és a Világbank jóslata szerint 6 éven belül elérheti az egykor kikötővárost, amit a kazahok már alig várnak. "Jó hír: visszatér a víz"- olvasható a város bejáratánál egy táblán. Néhány területen a víz már elérte az egykori tó medrében veszteglő hajókat. A nyáron már az egyik halász hajója csukákkal és pontyokkal megrakodva érkezett meg.

Ez a csoda eltörpül az okozott kár mellett, amelyből valószínűleg sosem tud majd teljesen kilábalni a térség. Üzbegisztán úgy döntött, hogy fenntartja a hasznot hajtó gyapotipart és földgáz- illetve kőolajlelőhelyek után kutat a kiszáradt tómederben. Ám ahol a tenger megmenekült, a megoldás elegánsan egyszerű volt. A 2001-ben útjára indult 88 millió dolláros projekt eredménye egy gát lett, amely képes elvezetni a Szir-darja kincset érő vizét kazah területre, ahelyett, hogy az délre venné az irányt és pocsékba menne. Az öt volt szovjet közép-ázsiai tagköztársaság megegyezett abban, hogy együttműködve kell használni a tónak életet adó Amu-darja és Szir-darja folyókat, a megoldás a gyakorlatban azonban csak annyit jelent, hogy a nagy tónak csak bizonyos területei száradnak ki.

Az Aral-tó emelkedő vízszintje egyértelműen lehűtötte a klímát és olyannyira csökkentette a víz sótartalmát, hogy az már megfelelő élőhely az édesvízi halaknak. A Világbank adatai szerint a 2007-ben kifogott édesvízi halak mennyisége elérte a 2000 tonnát, ami a 2004-es 54 tonnával szemben jelentős előrelépés. Évek óta először a tó közelében élő kazahok úgy gondolják, van jövőjük, hiszen mikor a 60-es években a tó elkezdett kiszáradni, a környező falvak elnéptelenedtek, miután lakosaik nagyobb városokba költöztek munka reményében. A tó környéke kiszáradt porfészekké változott és a halászat, ami egyike volt a legfontosabb megélhetési forrásoknak, összeomlott. Az állandóan fújó sós szél pedig Kazahsztánban és Üzbegisztánban is légzőszervi megbetegedéseket okozott.

Az Aral-tó korábbi és jelenlegi partja között új ökoszisztéma van kialakulóban. A só-kérges tómeder mára bozótos területté változott tele pockokkal, gyíkokkal, pókokkal, varacskos disznókkal és tevékkel.