Erős eltolódást jelez előre az uniós pénzköltésben az a dokumentum-tervezet, amelyben az Európai Bizottság felvázolja elképzeléseit a 2014 és 2020 közötti, következő többéves keretköltségvetésről. Az EUobserver brüsszeli hírportál által megszerzett tervezet - ami még nem tekinthető a Bizottság hivatalos javaslatának - a Barroso bizottsági elnök által kijelölt politikai prioritásokkal összhangban a munkahely-teremtésre (versenyképesség javítására), a klímaváltozás elleni erőfeszítésekre és az EU külpolitikai súlyának növelésére fordítaná 2014 után a közös költségvetési kiadások meghatározó részét, úgy tűnik végleg leszámolva azokkal az évtizedekkel, amikor a mezőgazdasági és a regionális politika vitte el a legtöbb pénzt a büdzséből.

A két fontos politikai terület együttesen még jelenleg is a közös kiadások körülbelül 78 százalékát emészti fel. És bár a sajtóban kiszivárgott dokumentum semmilyen összeget, vagy akárcsak százalékos arányt nem tartalmaz, további erőteljes elmozdulást tükröz az agrártámogatások csökkentésének irányába, illetve érveket sorakoztatva fel amellett, hogy az uniós átlagnál fejlettebb térségek a jövőben ne tarthassanak igényt felzárkóztatási támogatásokra. Az EUobserver emlékeztet rá, hogy a jelenlegi regionális politikai büdzséből a támogatások 80 százaléka a szegényebb, míg 13 százaléka a fejlettebb régióknak jut (a fennmaradó rész a határmenti együttműködés fejlesztésére). A hírportál által idézett szövegtervezet kétségbe vonja, hogy a jelenlegi rendszer - amely a gazdagabb tagállamok forrásait jelentős adminisztratív költségek mellett a tehetősebb régiók felé csatornázza - hozzáadott értéket képviselne-e a nemzeti finanszírozáshoz képest.

A dokumentum ezért egy lehetséges megoldásként a támogatások csökkentését helyezné kilátásba az adott időkeretek között megfelelő haladást elérni képtelen tagállamok számára, illetve ugyancsak időkorlátot szabna azoknak az országoknak a támogatások igénybe vételére, amelyek egy ésszerű fejlettségi szintet elértek. Egy másik elképzelés értelmében attól tennék függővé a regionális támogatások nyújtását, hogy az illető ország milyen régóta tagja már az Európai Uniónak. Ha ezt a kritériumot alkalmaznák, akkor Spanyolország és Görögország várhatóan elesnének a támogatásoktól.

A kiszovárogtatott papír - ahogyan arra számítani lehetett - már-már pánikot keltett elsősorban azoknak az országoknak és régióknak a körében, amelyek a legtöbbet veszíthetik a tervezett paradigma-váltással. "Irónikusnak tartjuk, hogy a Bizottság újragondolja saját kohéziós politikáját, éppen akkor, amikor tavaly kezdetét vette a 2007 és 2013 közötti időszak végrehajtása. Hogyan fektethetik az európai régiók a bizalmukat egy olyan Bizottságba, amely már a végrehajtás első lépéseinél a politika átalakítását mérlegeli?" - tette fel a kérdést a Barroso bizottsági elnöknek írt levelében Michele Sabban, az Európai Régiók Közgyűlésének (AER) francia elnöke. Sabban levelében úgy véli, hogy a bizottsági állásfoglalás a kohéziós politika érdemi és de facto "renacionalizálását" látszik megerősíteni, ami szerinte hibával érne fel.

Az AER elnöke szerint a lisszaboni növekedési és munkahely-teremtési stratégia egy olyan központosító megközelítést tükrözött, amely nem hozott eredményeket. "Attól tartunk, hogy Önök most ugyanarra az ösvényre lépnek. Attól is félünk, hogy az Objective 2 (zömében ide tartoznak a fejlett országok viszonylag tehetős régiói) stratégia megkérdőjelezése, még inkább aláássa a lisszaboni folyamat céljait" - mutat rá levelében Sabban, aki szerint a Bizottság megközelítése "kétsebességes Európához" vezethet a regionális politikában.

A Bizottság szerint az agrárpolitikára fordított kiadások teljes EU költségvetésen belüli arányának jelentősen tovább kell csökkennie, forrásokat szabadítva fel az új uniós prioritások támogatásához. Az új célok egyike egy úgynevezett európai klíma- és energiapolitikai keretprogram lenne, amelybe minden, a klímaváltozás lelassítását szolgáló uniós kiadást beolvasztanának. A regionális és mezőgazdasági politikára fordított kiadásoknak is ki kellene állniuk a "klímapróbát" és azokat a nemzeti kibocsátás-csökkentési célokhoz rendelnék. A tervezet egy esetleges ambiciózus koppenhágai klímamegállapodás "jelentős költségvetési következményeivel" is számol (például a pénzügyi transzfer miatt a fejlődő országok számára) és az európai energia-infrastruktúrák egymással való összeköttetésének megteremtésére is elegendő forrást kíván fordítani.

A költségvetési biztos szóvivője egyelőre nem kívánt kommentárt fűzni a kiszivárgott információkhoz, csupán annyit erősített meg, hogy a Bizottság még az év vége előtt el kívánja fogadni a témáról készülő állásfoglalását, amivel kezdetét veszi majd egy, az egész EU-ra kiterjedő széleskörű vita.