Az állam- és kormányfőknek át kell hidalniuk azt a szakadékot, amit a pénzügyminiszterek múlt heti ülése hagyott maga után azzal kapcsolatban, hogy milyen elvek alapján osszák el a tagállamok egymás között azokat a költségeket, amelyek az EU részéről a fejlődő országok klímaváltozással kapcsolatos beruházásaihoz nyújtandó pénzügyi támogatásokból erednek - nyilatkozták a BruxInfónak a tárgyalások menetét közelről ismerő, ám nevük elhallgatását kérő források.

"Az új tagállamoknak azért fontos egy mielőbbi megállapodás, mert ha egy megosztott EU megy Koppenhágába tárgyalni, akkor egy esetleges kudarc kapcsán rájuk fognak mutogatni a többiek, mint a kudarc okozóira - ezt egyikük sem szeretné megkockáztatni. Ugyanakkor a svéd elnökség a régi tagállamokra is igyekszik nyomást gyakorolni, mondván, hogy egyszerre két fronton nem tud harcolni. Tehát nehezen képzelhető el, hogy az állam- és kormányfők úgy álljanak fel pénteken a tárgyalóasztal mellől, hogy nincs a belső tehermegosztásról valamiféle konszenzus" - értesült tagállami diplomatáktól a BruxInfo.

Ismeretes, hogy kilenc közép- és kelet-európai tagállam - Lengyelország, Magyarország és Románia vezetésével - közös szövegjavaslatot terjesztett be a pénzügyminiszteri tanács (ECOFIN) múlt keddi ülésén, amelyben azt kérték, hogy a tagállamok relatív gazdasági teljesítőképességét legalább alapelvek szintjén vegyék figyelembe a nemzetközi klímafinanszírozási költségek belső megosztásáról szóló megállapodásban.

"A pénzügyminiszterek egyetértenek abban, hogy amennyiben az EU nemzetközi klímafinanszírozási vállalásaiból eredő pénzügyi terhek belső elosztása aránytalanul nagy terhet róna a kevésbé fejlett tagállamokra, akkor azt korrigálják, mégpedig az érintett tagállamoknak az összeurópai GNI-ban való részesedése alapján (vagy az EU külső fejlesztési politikáihoz való jelenlegi relatív pénzügyi hozzájárulásuk tükrében)" - írja a BruxInfo által látott szövegjavaslat, amelyet a javaslattevő kilenc tagállam (Észtország kivételével az összes közép- és kelet-európai új tagország) kiegészítésként szeretett volna a tanácsi konklúzióhoz csatolni. A tanácsi dokumentum fő szövegrészébe pedig azt szerették volna betoldani a szóban forgó tagállamok, hogy az EU által a fejlődőknek juttatandó úgynevezett korai (2010 és 2012 közötti) finanszírozásból önkéntes alapon vegyék ki a részüket az egyes országok. A javaslatot azonban a régi tagállamok - főleg Hollandia és Németország - mereven elutasították, így a tehermegosztásról a pénzügyminiszterek nem tudtak dönteni.

A BruxInfónak nyilatkozó tanácsi források szerint a koppenhágai klímacsúcson az Európai Bizottság és a tagállamok elvben úgy is tárgyalhatnának a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény helyébe lépő új, globális károsanyagkibocsátás-csökkentési megállapodásról, hogy nincs még konszenzus a járulékos költségek Unión belüli elosztásáról. Ez főleg annak fényében tűnne lehetségesnek, hogy felső politikai körökben egyre több nyilatkozat hangzik el arról, hogy Koppenhágában csak egy keretjellegű, a résztvevő felek politikai elkötelezettségét rögzítő megállapodás várható a tárgyalások folyatatásáról, amely egyelőre nélkülözni fogja a technikai részleteket. (Múlt szerdán éppen Ivo de Boer, az ENSZ klímaügyi főtárgyalója tett ilyen irányú nyilatkozatot.)

Ám a kérdés halasztásába az új tagállamok nem egyeznének bele. "A lengyel pénzügyminiszter múlt kedden határozottan kijelentette: az állam- és kormányfők júniusi ülésén már döntés született arról, hogy a tagállamoknak még a koppenhágai klímacsúcs előtt meg kell egyezniük a belső tehermegosztásról, és ettől Lengyelország nem hajlandó eltérni" - közölték illetékesek. Hozzátették: némi mozgásteret ad a hét végi ülésen az, hogy az állam- és kormányfők valószínűleg együtt kezelik majd a tehermegosztás és az első kiotói periódusból várhatóan megmaradó károsanyag-kibocsátási egységek (Assigned Amount Unit - AAU) további felhasználhatóságának kérdését - az utóbbival kapcsolatban fennálló vitában a környezetvédelmi tanácsnak nem sikerült dűlőre jutnia a múlt szerdai ülésen (bővebben lásd BruxInfo október 22-i szám).

Ismeretes, hogy nyolc közép- és kelet-európai tagállam - beleértve Magyarországot és Lengyelországot is - azzal a javaslattal állt elő a szerdai ülésén, hogy ezen országok 2012 után is értékesíthessék a megmaradt AAU-egységeket azzal a kikötéssel, hogy az értékesítésből származó bevételt akkor már kizárólag klímavédelmi célokra, illetve az EU nemzetközi klímavállalásaiból rájuk jutó költségek finanszírozására használhassák. Az érintett államok szerint ez a megoldás lehetővé tenné, hogy a tagállamok az Unión belül megoldják az AAU-problémát; ez egyúttal lehetőséget adna a EU-nak arra, hogy nemzetközi szinten kezdeményezze az ilyen károsanyag-kibocsátási egységek "kitiltását" a 2012 utáni időszakból. (A 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény megengedi az AAU egységek továbbvitelét egy esetleges következő kibocsátás-csökkentési időszakra.)

A nyolc ország által képviselt javaslat azonban merev elutasításba ütközött a régi tagállamok részéről. Andreas Carlgren, az EU soros elnökségét ellátó Svédország környezetvédelmi minisztere az ülést követő sajtótájékoztatón elmondta: nincs esély arra, hogy a nyolc tagállam javaslatát a többi ország elfogadja, ezért egy másik megoldást kell találni környezetvédelmi miniszteri körben még a koppenhágai csúcstalálkozó előtt. A régi tagállamok azt a magyar módosító javaslatot is elutasították, amely kilátásba helyezte volna, hogy "egy jövőbeni megállapodásban rendezik az AAU-egységekkel kapcsolatos kérdéseket".

Bizottsági becslések szerint 2020-ig a globális károsanyag-kibocsátást mintegy 15-17 gigatonnával kell csökkenteni annak érdekében, hogy az ENSZ égisze alatt működő International Panel on Climate Change ajánlásainak megfelelően 2 C-fokban maximálják a föld éghajlatának melegedését az iparosodás előtti állapothoz képest. Ehhez képest 8-10 gigatonna kibocsátásnak megfelelő AAU (a szükséges kibocsátás-csökkentésnek körülbelül a fele) marad meg várhatóan az első kiotói periódusból, amely ha továbbra is a piacon marad, alááshatja a 2012 utáni időszakban a széndiox-kibocsátási egységek árát - hangzott el egy szerda reggeli háttértájékoztatón. "Az uniós tagállamokban csak mintegy egyötöde található ezeknek az egységeknek; a többi leginkább Oroszország és Ukrajna kezében van, és az egységek egy része mögött nincs valós kibocsátás-csökkentés. Ezért fontos, hogy megoldást találjunk az Unión belül az AAU-k kezelésére, hogy aztán kifelé képviselhessük az egységek kivonását a 2013-tól" - érvelt a svéd elnökség.

A BruxInfónak nyilatkozó tanácsi források szerint az állam- és kormányfők várhatóan együtt fogják kezelni a régi és új tagállamokat megosztó két kérdést, oly módon, hogy mindkét "tábor" kapjon valahol engedményeket. "A régi tagállamok egyértelművé tették, hogy nem fognak kétszer fizetni; azaz nem vállalnak nagyobb részt a fejlődő országok klímavédelmi programjainak finanszírozásából úgy, hogy közben az első kiotói periódusból tovább vitt AAU-k miatt esetleg a következő periódusban is alacsony lesz a széndioxid-kibocsátási egységek piaci ára" - közölték tagállami diplomaták. "Az új tagállamok pedig azt mondják, hogy nem fognak kétszer veszíteni; azaz nem vállalnak a gazdasági erejükhöz mérten esetleg túl nagy pénzügyi terheket az EU nemzetközi klímafinanszírozási vállalásai kapcsán úgy, hogy közben elveszítik az AAU egységek értékesítésének lehetőségét. Tehát itt kell majd a hét végén valamilyen egyensúlyt találni."