A Lisszaboni Szerződés elfogadásával a tagállamok számos kérdésben nemzeti szuverenitásuk egy részét uniós kézbe adják, s ebben Klaus "európai szuperállam" veszélyét látja, amivel nincs ugyan egyedül Európában, de sehol nem többségi ez az álláspont. A cseh elnök azzal is előállt, hogy országát ki kell vonni a szerződéshez kapcsolódó alapjogi charta hatálya alól, nehogy kártérítést követelhessenek elkobzott vagyonuk után azok a szudétanémetek, akiket a II. világháború után tömegesen űztek el Csehszlovákiából.

Az elemzők többsége szerint Klaus aggodalma alaptalan, az EU-csúcs résztvevőinek tehát arra kell választ adniuk, miként nyugtassák meg egy tagország alaptalanul aggódó államfőjét.

A "cseh biztosíték" mibenléte azonban nem közömbös. A tagállamok óvakodnak egy újabb ratifikációs folyamattól, másfelől Magyarország és Ausztria hallani sem akar arról, hogy az EU megemlítse és ezáltal mintegy megvédje a Benes-dekrétumokat. Az ügyet bonyolítja, hogy Szlovákia most már ugyanolyan biztosítékokat igényel, mint amilyeneket a csehek kapnak.