- Hogyan juthatott oda Magyarország, hogy a rendszerváltoztatás huszadik évében szinte mindennap fény derül valamilyen nagyobb szabású kormánypárti, kormányközeli panamára?

- Sajnos azt kell mondanom, ilyen hatalmat választott magának a társadalom. Már a 2002-es szocialista kormányalakítás után látni lehetett, mekkora baj van, hiszen kiderült, hogy a kommunista rendszer egyik elhárító tisztje, ült a miniszterelnöki székbe. Aztán jött 2006, s az ország megint a szocialistáknak, de mindenekelőtt Gyurcsány Ferencnek adott bizalmat. Annak az embernek, akinek addigra már az egész társadalom megismerte zavaros élettörténetét és még zavarosabb gazdasági karrierjét. Innen már egyenes út vezetett a korrupciós botrányokig és a visszaélésekig.

- Érdekes, de most az MSZP és tettestársa, az SZDSZ is a korrupcióellenes harc élharcosának akar mutatkozni, még a szakításra is képesek voltak ennek érdekében a parlamentben és a Fővárosi Közgyűlésben...

- Színjáték az egész. Ideértve a kormányzati koalíciós válást is. Mindenütt - jószerével minden testületben és hivatalban - a helyükön maradtak az SZDSZ-es kedvezményezettek, a párt pedig rendre a szocialisták kormányával szavaz. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet a fővárosban is. Egyébként nem hiszem, hogy korábban kevesebbet mutyiztak volna a szocialisták és a liberálisok, csak megerősödött a polgári sajtó, a polgári média, ezzel pedig erősebb lett a nyilvánosság kontrollja is. Több ügy, több disznóság lepleződik le, s persze minél nagyobb hangot kapnak ezek az esetek, annál nagyobb a társadalom felháborodása is.

- Miként lehet az, hogy ez a nyilvánosság sem képes visszatartani a balliberális oldal kalandorait?

- Egyrészt látni kell, hogy a nyolcesztendőnyi kormányzás következtében egyszerűen belekényelmesedtek ezek az emberek a hatalomba. Ők tényleg úgy gondolják, hogy mindent megtehetnek, sőt fel is háborodnak, ha valaki megakadályozza őket ebben. Minden határt átlépnek. Tudok olyan esetről, amelyben egy már kész, aláírt szerződésen egyszerűen tollal utólag megtoldották még egy nullával a kialkudott összeget.

- Tehát még az eszközeikben és módszereikben sem fejlődnek?

- Ezt azért nem mondanám, jól fel lehet ismerni bizonyos alakváltozásokat abban, amit csinálnak. Úgy tűnik például, hogy lezárták a klasszikus privatizációs korszakukat, most az ingatlanbiznisz lépett a helyébe. Elég, ha csak az OPNI hárshegyi épületeire és nagy, parkos területére utalok, vagy az elvetélt kormányzati negyedre, amin még úgy is elég sokat kaszáltak, hogy nem valósult meg. Ez az ügylet voltaképpen egy nagy bizniszsorozat lett volna, a tervek szerint minden minisztériumi épületet el akartak adni, az utolsó darabig. És most itt vannak a kaszinópanamák, amelyek már az építési telkekkel, illetve a termőfölddel és a természeti kincseinkkel való nagyszabású visszaéléseket vetítik előre.

- Itt már viszont nemcsak egy-egy kormánypárti politikus került gyanúba, hanem maguk a szocialista miniszterelnök, illetve miniszterek is. Például Veres János és Oszkó Péter pénzügyminiszterek... Miért nincs valamilyen automatizmus az alkotmányban erre az esetre, hogy a vizsgálat végéig fel lehessen függeszteni ezeket a magas beosztású, de helyzetükkel visszaélő embereket?

- Ahhoz, hogy erre lehetőség legyen először is új alkotmányra van szükség. Egyébként a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja az ügyet, de úgy látom, hogy döcög az eljárás.

- Miért? Mert tényleg a balliberális elit kezében van minden hatalom?

-Szó sincs szabotázsról vagy szándékos időhúzásról, ráadásul ennek csak akkor lenne értelme, ha az MSZP győzne a 2010-es választásokon, ám ennek kicsi az esélye. Kicsi, ha éppen nem nulla. Tehát nem szabotálásról van szó, hanem megint csak a szocialisták és a liberálisok rafinériájáról. A nyomozó főügyészség kellő hatáskörrel rendelkezik, ám minimális létszámmal és feltűnően szegényes eszközparkkal kénytelen dolgozni. Nagyon nehézkesen jut hozzá a szükséges iratokhoz és dokumentumokhoz, s csak nagyon körülményesen rendelhet ki szakértőket. Már magam sem tudom pontosan, mióta folyik ez az ügy. Ausztriában két hét alatt letárgyalta az amstetteni rém perét a bíróság. Ha kormányra kerül a Fidesz, mindenképpen változtat a magyar igazságszolgáltatás beteg állapotán.

- Akkor ezen a téren is adja magát a kérdés: hogyan juthattunk ide?

- Ennek nyilván több oka is van, az egyik például az, hogy nem vált be az 1997-es bírósági reform. Ezt a bírák is mondják. Ez a kudarc is azt mutatja, lehetetlen, hogy semmilyen igazgatási kontroll se legyen a bíróságok fölött, s a törvényhozás, azaz a parlament se lehessen semmilyen hatással a munkájára. Másfelől viszont tapasztalható bizonyos fejlődés. Az ügyészségeknek például óriási áttörés a Zuschlag- ügy. Azóta több mint ötven ilyen-olyan rangú szocialista politikus került rács mögé, nem véletlen, hogy az MSZP vezetése, élén Gyurcsány Ferenccel, rendre nekitámad az ügyészségeknek. Méghozzá igen keményen, hiszen a többi közt pártossággal, azaz politikai részrehajlással is vádolja őket.

- Ami azt illeti, elég későn ébredtek az ügyészek, már ha a rendszerváltás húszéves távlatát tekinti az ember...

- Eddig nem volt tapasztalatuk hasonló ügyekben, vagyis abban sem, hogy hogyan kezeljék ismert és magas pozícióban levő politikusok személyét, amikor azok szembekerülnek a törvénnyel. Ez csak a magyaroknak volt olyan nagy csoda. Ausztriában, Olaszországban, Nagy-Britanniában de Csehországban és Romániában is megszokott dolog az ilyesmi. Franciaországban is, ahol Beregovoy miniszterelnök például főbe lőtte magát egy erdőben, amikor hivatalos vizsgálat indult ellene.

- A közvélemény óriási várakozással tekint az elszámoltatások és számonkérések elé, számára nincs kicsi vagy nagy ügy. A társadalom büntetést követel minden visszásságra és törvényszegésre, még egy kisfalu járdakövei miatt is...


- Így igaz, egyetlen ügyet sem lehet szőnyeg alá söpörni. Máris azzal vádol engem, illetve a bizottságot a baloldal, hogy bosszúállásra készülünk, és felzaklatjuk az egyébként nyugalomra áhítozó közvéleményt. Szerintem viszont éppen akkor nyugszik meg a közvélemény, ha felderítjük a panamákat és a különféle korrupciós ügyeket. Szeretném hangsúlyozni: bizottságunk és a majdan megalakuló kormány sem képes igazságot szolgáltatni, ezt ne is várja senki. Csak annyit tehet, hogy a megfelelő jogi fórum elé tereli az ügyeket és a felelősöket. De ezt mindenképpen megteszi.

- Hová tűnhetett egyébként a tengernyi elsíbolt pénz? Lehetetlen például, hogy a zsíros BKV-s végkielégítéseket azok az emberek vitték haza. akiknek a nevére kiutalták...

- Ezt tényleg valószínűtlen. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben egyrészt különféle titkos osztozkodásokkal, másrészt pedig burkolt párt-finanszírozással állunk szemben.

- Mennyiben támaszkodik majd a bizottság az Állami Számvevőszék vizsgálataira és a jelentéseire?

- Amennyire csak lehet, hiszen ezek alapos és tárgyilagos dokumentumok, sokuk felér egy konkrét bűnvádi jelentéssel. Egyébként azon gondolkodik a Fidesz, hogy miként lehetne nagyobb hatáskört és ehhez illő felhatalmazásokat, jogosultságokat adni az ÁSZ-nak a jövőben. Mi egyébként nemcsak vizsgálódni akarunk, de szeretnénk visszaszerezni az elsíbolt vagyonelemeket, illetve megváltoztatni a kincstárra előnytelen szerződéseket. Az sem titok, hogy a Fidesz-kormány létrehoz majd egy önálló hivatalt is az állami vagyon védelmére.

- Ez olyan lenne, mint Lengyelországban a korrupcióellenes hivatal?

- Igen, valami hasonló. Bár én a korrupcióellenes harc fogalmát sajnos lejáratottnak érzem. Mint ahogy említettem, most éppen Lendvai Ildikó és az MSZP tűzte a zászlajára. Egyébként általában minden kormány beígéri a korrupcióellenes küzdelmet. Szavakban. Maradjunk abban, hogy én a szavak helyett inkább a tettekben bízom.

- A közvélemény szeretné megismerni a szocialista és a liberális párt politikusainak elévültként kezelt ügyeit is. Lesz erre lehetőség?

- Hogyne lenne! A bizottság visszásságokat, törvénytelenségeket derít majd fel. Azt azonban, hogy melyik ügy évült el ezek közül, már a bíróság dönti el.