A Bizottság 2008. február 19-én fogadta el azt a (37 pontból álló) cselekvési tervet, amelynek célja a strukturális és kohéziós alapok felhasználása során elkövetett hibák visszaszorítása. Ez a mézesmadzagot és az ostort egyaránt alkalmazza annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb szabálytalanság történjék az uniós felzárkóztató támogatások igénybe vétele során. Egyrészt egy sor intézkedéssel segít a tagállamoknak előzetesen (tehát a Bizottságnak való hivatalos benyújtás előtt) ellenőrizni a kifizetési kérelmek megalapozottságát, az egyes költségelemek elszámolhatóságát. Másrészt kemény intézkedéseket is tartalmaz: például a kifizetések felfüggesztését, utólagos pénzügyi korrekciók alkalmazását, ha a tagállamok bizonyos előírásokat nem tudnak teljesíteni. A Bizottság meglátása szerint ugyanis a támogatások utólagos visszafizetésének réme nagy motivációs erőt jelent a tagállami pénzügyi ellenőrzés szigorítására.

Az elsősorban az adófizetők pénzének védelmét szolgáló cselekvési terv végrehajtásáról szóló, a múlt héten közzétett bizottsági jelentés megállapítja, hogy a kitűzött 37 közösségi intézkedésből már 28 megvalósult, a megmaradt 9 terén pedig jelentős előrelépés történt. Ennek részeként az idén eddig 629 millió eurót szerzett vissza a tagállamoktól a Bizottság amiatt, hogy az illetékes nemzeti szervek hibákat követtek el a strukturális és kohéziós alapok forrásainak felhasználása során. 2009 végéig további félmilliárd euró visszafizetésére fog sor kerülni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyen nagy összegű kárt okoztak a csalások a felzárkóztatási alapok felhasználása során: az említett számok a hibás elszámolásokat fedik. A hibáknak pedig csupán egy része csalás. Az EU Csalásellenes Hivatala (OLAF) szerint a 2000-2008-as időszak egészében a kohéziós politika keretében teljesített kifizetések "csupán" 0,19 százaléka esett csalás áldozatául, ami az említett kilenc év során összesen is "csak" 383 millió euró.

A csalás vagy egyszerű jóhiszemű hiba általános következménye egyébként az, hogy a tagállamok illetékes hatóságainak vissza kell fizettetniük a támogatást a kedvezményezettel. A Bizottság csak akkor fizetteti vissza a támogatást a közösségi kasszába tagállammal, ha ő maga ezt nem teszi meg. (Ebből persze az is következik, hogy a Bizottság szigorúan ellenőrzi, megtörtént-e a visszafizetés az illetékes tagállami hatósághoz.) Ha a tagállam sikeresen behajtja a pénzt, akkor azt más célra felhasználhatja. Csak akkor veszíti el, ha a visszafizetés elmaradása miatt a Bizottság kényszerül visszakövetelni tőle a támogatást.