A jóléti rendszerváltásnak mondott fosztogatási konstrukciót nem bánjuk különösebben. Egy olyan kormányzatnak, amelyik 130-150 milliárd forint többletbevételt remél az adócsökkentésből, felettébb sajátos elképzelései lehetnek a jólétről. Magyarán, ha kiteljesítik a jóléti rendszerváltó programjukat, akkor a magyar lakosságot nyomorba taszítják. Persze a takarékosság jelszavával is koldusbotra juttatják az országot, de mégiscsak más a dolog akusztikája. Viszont a miniszterelnök azon kifakadása, miszerint az esélyek, sajnos, soha nem egyenlőek - nekünk, esélycsökkenteknek nagyon fájt. Természetesen igazat adunk Medgyessynek, az esélyek nem voltak egyenlőek, mi több, a pillanatnyi politikai konstellációkban nem is lesznek soha.
Ám ki kell ábrándítanunk a miniszterelnök urat, tisztességes, jellemes, gerinces, az egyetemes értékeket vállaló, egyszóval normális emberek között az esélyegyenlőség igenis létezik! Egy közösség működésének, fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy a tagok a képességeiknek, a tehetségüknek megfelelő módon vegyék ki részüket a közös munkából. Ez az elv minden szinten értelmezhetetlen és használhatatlan.

Ahol nincs esélyegyenlőség, ott kontraszelekció van. A kontraszelekcióról a miniszterelnök úrnak bőséges és személyes ismeretei vannak, ezért csak hevenyészve vázolom a lényegét. Kontraszelekció az, amikor mondvacsinált családi vagy személyes érdemek alapján tehetségtelen, alkalmatlan, kártékony, veszélyes emberek jutnak előnyös helyzetbe, kedvező lehetőségekhez, jó álláshoz, magas fizetéshez, vagyonhoz, hatalomhoz. A kádári rendszerben elburjánzó és bevett gyakorlattá váló kontraszelekció hatása volt, hogy garantáltan alkalmatlan emberek vezették ezt az országot.

Az eredmény közismert. Az ország tönkretételét levezénylő, kontraszelektált bűnözők köre könnyen behatárolható. Jóvátehetetlenül sokat ártottak hazánknak a kommunista funkcik, például a városi KISZ KB-titkárok, az apparatcsikok, az MSZMP KB tagjai, a korabeli kormányok jelesei, mondjuk a pénzügyminiszterek. Érdekes, bár egyáltalán nem meglepő, hogy Medgyessy természetesnek veszi, hogy a rendszerváltás után is ezek a fosztogatók, kontraszelektált senkiháziak, erkölcsi fogyatékosok élvezhették az összes elképzelhető előnyt a piacgazdasági pozíciókért a politikai hatalom megragadásáért folytatott versenyben.

Ez lenne a pozitív diszkrimináció bolsiszocdem módra. Beintettek a magyar társadalomnak, üzenetüket jeltolmács nélkül is megértjük.

Ugró Miklós, Magyar nemzet, 2003. augusztus 30.