Az együgyű politikai riogatások cáfolatának már nincs sportértéke, de nézzük, mire lehetnek büszkék az elvtársak, s milyen szép új jövőt rejt kétciklusnyi kormányzásuk alkonya. Mindennek kvintesszenciája az ország hosszú távú felemelkedését célzó Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT). Ez az egyetlen kormányzati terv, amelyre még van pénz, mert az unióból kapunk rá. Elemzése időszerű, hiszen a szocialista kormányzás végére éppen félidejéhez érkezik a program. S hogy a jobboldal áskálódásának ne essünk áldozatul, a múlt héten megjelent független tanulmányra alapozunk, amely annak a hétezermilliárd forintnak a sorsáért aggódik, amelyet az uniónak köszönhetően 2013-ig elkölthetünk.

Az AAM-csoportnak, a hazai piac egyik vezető tanácsadó cégének elem­zése alapjaiban kérdőjelezi meg a foglalkoztatás bővítését és a fenntartható fejlődés beindítását kitűző szocialista terv létjogosultságát. A jeles külső szakértőket is felvonultató elemzés arra a következtetésre jutott, hogy sok támogatott beruházás nem mutat semmilyen kitörési lehetőséget az adott településnek vagy kistérségnek, sőt fenntartásának indokoltsága is kétséges. Ennyit a beruházások célszerűségéről. Továbbá kiderül: a megítélt támogatások 67 százaléka az egyébként fejlettnek tekinthető közép-magyarországi régióban bejegyzett szervezetekhez kerül. Ennyit az ország elmaradott térségeinek felzárkóztatásáról.

A tanulmány szerint a támogatások meghatározó mértékét az államháztartáson belül megvalósuló fejlesztések használják fel. A támogatott pályázatok 33 százalékát a magyar költségvetésből finanszírozott szervezetek adták be. Az általuk elnyert összeg aránya ennél még magasabb, mert jellemzően az átlagnál jóval nagyobb értékű pályázatokat nyújtanak be ezek a szervezetek. A pénznek csak 20-23 százaléka segíti közvetlen módon a gazdaságfejlesztést. Az autó­pályára költött egymilliárd forint mindössze hét ember állását szavatolja, ha viszont ugyanennyit egy lakóházba fektetünk be, akkor már 147 embernek adtunk munkát. Ennyit a foglalkoztatottak kétharmadának kenyeret adó hazai vállalkozások támogatásáról.

A tanulmányból az is kiolvasható, hogy az ÚMFT-t nem a költségvetési lehetőségek bővítésére használja a kormány, hanem olyan közcélú beruházásokat pénzel belőle, amelyeket a befizetett adóforintokból kellene megvalósítani. A költségvetést helyettesíti tehát, amíg a hazai büdzsé szerepe annyira leértékelődött, hogy gyakorlatilag az unióban jóváhagyott projektek önrészét biztosítja csak. Az ÚMFT eddig lekötött forrásainak többsége olyan nem termelő infrastruktúrák fejlesztését finanszírozza, amelyek a megvalósulás után is államháztartási pénzeket igényelnek a fenntartáshoz. Nem tudjuk, hogy az EU pénzén létrehozott infrastruktúrát milyen pénzekből fogja fenntartani a magyar államháztartás. Európai színvonalú infrastruktúrát ugyanis csak európai színvonalnak megfelelő jövedelemtermeléssel lehet üzemeltetni, s ettől mi még messze vagyunk. Magyarul: nem kellett volna a pénzek javát betonba önteni, hanem azt a hazai vállalkozások jövedelemtermelésének, hazai és nemzetközi piaci részesedésének fejlesztésére kellett volna fordítani.

Ehhez persze kitörési pontokat kellett volna meghatározni. A kormányzat ezzel sem fukarkodott, s "prioritásból" mindjárt meg is jelölt nyolcvanötöt. Ember legyen a talpán, aki eligazodik rajtuk. Ebből a zagyvalékból minden kiderül, kivéve a valós gazdaságszerkezeti gondokra megoldást nyújtó fejlesztési irányokat. A projektek így nem is hozhatnak áttörést a fenntartható gazdasági teljesítmény megalapozásában.

Azért sem, mert Magyarországnak nincs sem olyan jövőképe, sem ehhez vezető országstratégiája, amely valóban alapja lehetne a közmegegyezésnek. S ezért aggasztó, hogy a 2013-ig rendelkezésre álló keretnek akár a hetven százalékát is leköthetik a szocialisták kormányzásuk végéig. A pénz java ugyanis így elfolyik anélkül, hogy beindulna a kontinens nyugati feléhez való felzárkózás. A tragédia ebben az, hogy még soha nem állt a rendelkezésünkre ennyi, nem általunk megtermelt pénz az ország fejlesztésére. S egyáltalán nem biztos, hogyha ezt a lehetőséget elpocsékoljuk, akkor még egyszer lehetővé teszik ugyanennyi pénz elköltését.