Amúgy erre az említett úr-elvtárs is viszonylag gyorsan rájött, amikor, ha megkésve is, de értesült, hogy a következő választásokon is Veres János vezeti az MSZP szabolcsi listáját. Sőt Bajnai odaígérte neki az EBRD alelnöki posztját is. Hősünkkel ellentétben ugyanis Veres biztosan a "család" tagja s az elmúlt húsz évben létrejött szocialista oligarchaháló meghatározó alakja.
A család kifejezés akár bensőségesen is hangozhat, ha annak idején Don Corleone gesztusai nyomán is zsebkendőt kerestünk a pityergéshez. A Keresztapa-filmek felidézése sajnos esetünkben túl igaz ahhoz, hogy felsoroljuk, mit és mennyit jelentett vagy mennyibe került Veres János Magyarországnak és kiemelten a szabolcsi vállalkozóknak. Merthogy az elmúlt hét évben semmi sem történhetett a mindenható politikus-vállalkozó jóváhagyása nélkül a megyében. Vonatkozik ez mindenre az egyszerű önkormányzati képviselőségtől a zsíros uniós támogatásig. Nem csak állami állásokról van szó. Az túl szimpla lenne. A mindenható, immár a fővárosban, a minisztériumban regnáló "rokon" baráti telefonja elég volt ahhoz is, hogy bárki jól fizető poszthoz jusson bármely cégnél, amely nem akart szembefordulni a hatalommal.
Rokonok. Móricz Zsigmond zseniális regénye nem a mában játszódik, a politikai hatalmat osztogató, baráti forintokra és szívességekre váltó rendszer azonban ma is jelen van. Móricz ezt sajátos humorával rokonoknak, Mikszáth svihákoknak, a nyugati média politikai klánoknak és lobbiknak, a köznyelv gazembereknek hívja. A magyar történelemben mint a Magyar Szocialista Párt vezetői fognak fennmaradni.
A családot azok alapították, akik húsz éve a saját pénztárcájukra koncentrálva vezényelték le a rendszerváltást. Unalomig ismert nevek. Az öregek: a ma már kórházban vegetáló Horn, az önmagával évtizedeken át többször is meghasonló Nyers és a saját érdekeit korszakokon át képviselő Lendvai. A középgeneráció, amelynek tagjai a rendszerváltáskor ugrottak előre, megértve az új kor gátlástalanságát: Veres, Kiss és Szekeres. Az akkor még fiatalok: Gyurcsány, Hiller, Molnár, a szocialisták globalista beatgenerációja. Amelyhez aztán hozzácsapódtak a tényleges BIT-esek, az örökölt KISZ-pénzek technokrata elosztói, lenyúlói. Őket semmikor és semmilyen módon nem érheti bántódás. Rajtuk kívül mindenki feláldozható: Zuschlag, Hunvald, bárki, a szent teheneknek azonban maradniuk kell. Nem tehetségük, még csak nem is vagyonuk predesztinálja őket erre. A tudásuk. Az, hogy mindent tudnak egymásról és az ország szétlopásáról.
Amúgy nemcsak milliárdokat loptak vagy csaltak ki az államtól, hanem a legkisebb elvihetőt is elvitték. Mint amikor távozóban valaki leszereli a kilincset, sőt elviszi a hűtőből a kolléga parizerjét is. A Veres család is összegyűjtött mostanra mindent, ami mozdítható. Férj, feleség képviselő, hát jár nekik. Külön-külön albérlet-támogatás, útiköltség, bánat- vagy hallgatási pénz. Mindezt úgy, hogy a Veres família beismerten forintmilliárdos, havi plusz pár százezer aligha tenné szebbé a világukat... Persze, dehogynem. Ez mentalitás kérdése. Ők úgy gondolják, hogy ami elvehető másoktól, az jár nekik.
A szoci család ezt hagyja. Egyfelől ők is ezt csinálják, de ami a fontosabb, hasznos, ha körbe kompromitálja egymást mindenki. A közös bűn összetart. Ez már színtiszta maffialogika. A maffia felszámolásának módja pedig színtiszta bűnügyi kérdés.