A gyöngytenyésztők alapvetően osztrigákat "vesznek rá" arra, hogy előállítsák a kerek, nemes és keresett gyöngyházgolyókat. Az amerikai Atlanti Egyetem floridai Harbor Branch Oceanográfiai Intézetének (HBOI) kutatóinak két évre volt szükségük, hogy egy karib-tengeri csigafajból, az óriás szárnyascsigából (Strombus gigas) gyöngyöket csalogassanak elő, méghozzá eddig már több mint kétszázat.

A tengerbiológusok szerint az eddigi próbálkozások azért nem vezettek eredményre, mert a tengeri csigák érzékenyen reagáltak az idegentest bevitelére. Az osztrigáknál ez a gyöngyképződés nyitja. Két alapvető eljárásfajta létezik. Az egyiknél a tenyésztők apró, kagylóhéjból faragott gyöngyházgolyócskát helyeznek az osztrigába a köpenyből vett szövetdarabkával együtt. A másik esetben egy másik osztriga köpenyéből vett szövetdarabkát juttatnak be a kiszemelt kagylóba. Az osztriga védekezésül mindkét esetben rétegenként gyöngyházzal és úgynevezett conchinnal veszi körül az idegentestet. Két-három év múlva elkészül a gyöngy.

A HBOI kutatói mindkét módszeren finomítottak, és mindenekelőtt az óriás szárnyascsiga anatómiájára szabták. Megan Davis, a faltalálók egyike nem árulta el a változtatások lényegét, csupán annyit mondott, hogy az új módszer igen hatékony. Egyrészt az állatok mindegyike sérülés nélkül túléli a procedúrát, másrészt az első "szüret" után további gyöngyöt is termelnek.

Tom Moses drágakőkutató, az Amerikai Gemmológiai Intézet (GIA) igazgatóhelyettese úgy nyilatkozott, hogy az intézet által megvizsgált gyöngyök közül több is kiváló minőségűnek bizonyult. A csiga által előállított gyöngy mérete attól függ, hogy mekkora a bejuttatott idegentest, valamint attól, mennyi időt kap az állat a gyöngyházképzésre.

Az óriás szárnyascsiga természetes körülmények között Florida, a Bahamák, Bermuda és a karibi szigetek partjai előtti tengerifű-mezőkön él. Védett állatról van szó, mivel a túlhalászás és nagyméretű, csinos házainak népszerűsége veszélyezteti állományait.