Amikor az aktuális botrányok kapcsán a PSZÁF-ügy gazdaságpolitológiai vonatkozásaira kérdeztünk rá, a volt miniszter három dolgot hangsúlyozott. Egyfelől annak fontosságát, hogy az állampolgárok világos és hiteles tájékoztatást kapjanak az ügyről. Megszűnjön a pénzügyi felügyelet hitelességét, a vele kapcsolatos lakossági bizalmat rontó folyamat. A PSZÁF-ügyet összességében politikai panamának, bankbotránynak, vagy valami másnak nyilvánító kérdésünkre Varga azt válaszolta, hogy "a felügyelet tevékenységét folytatva meghúzott egy szálat, mellyel végül a pulóver jelentős részét le fogja bontani". Varga szerint a Pannonplast-ügytől indulva a bankokon keresztül a kormányzati személyiségekig elérkezett ügy kapcsán indult vita a felügyeletekről. Vagyis gazdasági ügyként indult, de az érintetteket tekintve már egy politikai panamaként kezd viselkedni. Varga élesen ellentmond annak, hogy a szóban forgó ügy a legújabb kori magyar kapitalizmus velejárója. Elfogadhatatlannak tartja azt rendetlenséget, aminek nyomán az ilyen ügyek megszülethetnek. Ilyen alapon a Gyurcsány-ügyet sem tartja elintézhetőnek azzal, hogy az elmúlt tizenhárom év erről szól (ahogy a miniszterelnök ezt minősítette). Gazdaságpolitológiai érvrendszerben a vagyonosodásnak az információkhoz való hozzájutással (az információelőnyös helyzetek kihasználásával) kapcsolatos fondorlatait elutasítja a volt pénzügyminiszter, mert súlyosan sérti az esélyegyenlőséget, amit egyébként a mai kormány olyan fennen hirdet. Varga Mihály különös élességgel hangsúlyozza, hogy "az új magyar kapitalizmus nem épülhet ilyen elvekre, mert az esélyegyenlőség ilyetén megsértése hosszú távon súlyos társadalmi károkkal jár".

A volt pénzügyminiszter diagnózisa

Általános bizalmi válság alakult ki mind külföldön, mind belföldön. Vállalkozói, befektetési hangulatromlás következett be, ami leértékelte Magyarország pozícióját. A pillanatnyi helyzetet az ellenzék és a kormánypártok egymástól eltérően látják. Ebből kifolyólag a diagnózis megállapításában és a lehetséges terápiák megválasztásában is eltérések vannak. Az ellenzék, a Fidesz szerint "egy gazdaságpolitikai vákuum jött létre, bizalmi válság van. Ennek a legnyilvánvalóbb következménye a külföldi működő tőke beáramlásának visszaesése, tizenhárom év multán most fordul elő először, hogy a magyarországi működő tőke kiáramlása meghaladja a külföldi beáramlását. A tőkebeáramlás visszaesése drámai mértékű."

Rossz kormányzati döntések születtek. Kedvezőtlen képet teremtett a kormány és a jegybank inkonzisztens politikája, ill. az ellentétes kommunikációja. A befektetői környezet jelentősen megváltozott Magyarországon (mint olcsó munkaerő, környezetvédelmi előírások szigora stb. téren).

Varga Mihály véleménye szerint, a fentiekből következően jött létre egy olyan helyzet, amely negatív képet sugároz a magyar gazdaságról, a magyarországi gazdasági klímáról. A kormány a rossz világgazdasági tendenciákat mint legfőbb okokat sorolja az első helyre, különös jelentőséget tulajdonítva annak, hogy a magyar gazdaság a német gazdaságot követi, és mintegy egy féléves eltéréssel gyűrűznek be a hatások hozzánk. Egyébként nincs mit tenni, mint várni az amerikai konjunktúra élénkülésére (ez van most), mely fél év alatt gyűrűzik be a német gazdaságba, majd onnan hozzánk. Ezzel szemben Varga Mihálynak az az álláspontja, hogy vannak aktív lehetőségek a hazai gazdaságpolitikában, s ezekkel kellene élni.

A Medgyessy-kormány gazdaságpolitikai lehetőségei

Konjunktúrája van jeles baloldali szakemberek írásaiban annak, hogy van (vagy lehetne) baloldali gazdaságpolitika, illetve, hogy a Medgyessy-kormány viszont nem él vele. Bokros Lajos és Andor László vetik fel ennek a gondolkodásnak lehetőségeit, s erre kérdezünk rá, hogy van-e értelme ma baloldali vagy jobboldali gazdaságpolitikáról (akár csak a célok szintjén) beszélni?

Varga Mihály a magyar gazdaság determinációi, a jelenlegi kormány zsinórmértéke, az elveket helyettesítő vagy pótoló pragmatizmus (a válságkezelésre szorítkozó gazdaságirányítás) miatt legalább tíz esztendős távlatban értelmetlennek gondolja az ilyen szellemű gazdaságpolitikai gondolkodást. Nem lát esélyt arra, hogy a kormány jelenlegi helyzetében valamilyen "baloldali" gazdaságpolitikai nyitást indítson. Ellenben a mai ad hoc intézkedések miatt a kormány egyre nehezebb helyzetbe hozza magát, egyre jobban központosító törekvések jellemzik, amivel az állam és a társadalom is mind nehezebb helyzetbe kerül. Varga azt ajánlja mindenkinek, hogy a rendelkezésre álló információk alapján készítse el a háztartási költségvetését, s a jövedelméből vonja ki a megnövekedett elvonásokat. Kellemetlen meglepetések érik.

Ezzel szemben a Medgyessy-kormány jellemző gazdaságpolitikai témái a takarékosság és a járulékemelés. Az állam(i intézményrendszer) szolgáltatási színvonala egyre gyengébb, ez a lakosság mindennapi tapasztalata. A "kicsi, takarékos állam" szólammal szemben a szocialista kormányzás alatt mindig növekedik az állam arányaiban és létszámában is. (Az elmúlt egy évben 30 ezerrel nőtt a közszférában dolgozók létszáma!) Ma az egyre nagyobb állam, egyre gyengébb szolgáltatást nyújt. Varga Mihály felveti kérdést, vajon miért van az, hogy a szocialisták mindig ugyanazokat a paneleket használják, amelyekről már korábban kiderült, hogy gazdasági előnyeiket meghaladják a társadalmi kárai (különösen vonatkozik ez a gyermekvállalási kedvet érintő intézkedésekre?!)

Lehetnek-e a Medgyessy-kormánynak (rejtett) forrásai?

A kormány takarékosság intézkedései kapcsán Varga a nagyságrendeket veti fel. Az államnak takarékoskodni kell! - szólamon túl (mint láttuk, az sem igaz, mert az MSZP hizlalja éppen az államot) a takarékosság lehetőségeit nem az állami intézményrendszerben kell keresni, hanem olyan nagyrendszerekben, mint az egészségügy. Állami létszámleépítéssel és intézménybezárással is lehet valamit takarékoskodni, de érdemben csak a 100 milliárdos nagyságrendű tételekkel gazdálkodó területeken lehet számottevő forrásokhoz jutni. A hol lehetnek a kormány súlyos költségvetési forráshiányának megsegítésére alkalmas források? - kérdésünkre Varga Mihály két lehetőséget említ. Egyfelől a több száz vagy ezer milliárdos ellátórendszerek költségvetésének felülvizsgálatával. Ez legtisztábban az egészségügyi ellátó rendszer, mely mindenki szerint gyenge színvonalú és drága, nem hatékony és pazarló is egyszerre. A másik lehetőség a Fidesz választása volt az előző kormányciklusban. Vagyis a gazdasági és társadalmi hasznosságot szem előtt tartó, állami pénzekkel elindított programokat szervezni, melyek azután további magánforrásokat mobilizálnak, majd közép- és hosszú távon már hasznot hoznak a költségvetésnek is. (Ezek a Széchenyi Terv, pl. a turizmusfejlesztési, gyógy-idegenforgalmi, energiahatékonysági stb. programok, Varga Túrkeve példáját veti fel.)

Az előbbiekből következően, és a tőkevonzó képesség alakulását is méltatva, Varga a magyar működő tőke célpontjaként adódó szlovák példát hozza fel a konzisztens kormányzati politika és gazdaságpolitika illusztrálására. A szlovák beruházás-ösztönzés, jelentős adóteher-csökkentés (a társasági adó és az szja egy szintre hozása), némi helyzeti előny (az állami szektor kisebb volt korábban is, mint nálunk) képezi a jó példát, valamint hogy kisebb költséggel tudják az államapparátust működtetni.

Az adócsökkentés lehetőségei a Medgyessy-kormány helyzetét tekintve viszonylag kevés eséllyel bírnak. Varga szerint ugyanis olyan döntések születtek, melyek nagyságrendekkel nagyobb kiadásokkal járnak, mint a lakosság és a vállalkozók eddig gondolták, mint a költségvetés lehetőségei. A nyári intézkedések mint elvonások összhatását 550 milliárd forintra teszi a PM, miközben a lakosságnak és a vállalkozóknak szánt adócsökkentési ígéret mintegy 150 milliárd forint nagyságrendű. Varga sorolja a nyitott kérdéseket: mi történik a lakás célú hitelek kedvezményével, a cégautókkal kapcsolatos terhekkel, az áfa-emeléssel, az ápolási díj bevezetésével, az illetékek emelésével. Ezek olyan halmozódó tételek, amelyek egy átlagos magyar család havi megélhetési kiadásait kb. 25 ezer forinttal növelik meg.

Az őszi ülésszak kihívásai

Az őszi ülésszak jellemző gazdaságpolitikai témáit a 2004-es várható kedvezőtlen gazdasági környezet formálódása, a lakossági terhek növekedése, ill. hosszabb idő után, megint az infláció növekedése határozza meg. Varga felveti, hogy ilyen körülmények között a politikai propaganda választása a lakosság, ill. az öntudatos polgárok hiteles tájékoztatása helyett rossz és veszélyes válasz. A tapasztalat az, hogy az MSZP a kiélezett helyzetekben a botrányokra egy másik botrány gerjesztésével válaszol. A botránypolitikán túl azonban felvetődik a kérdés: "lehet-e tartósan azt kommunikálni (a kormánypártok jellemző politikaimarketing-kommunikációs fogásaként), hogy az előző kormányciklusban kedvezőtlenebb életkörülmények, életminőség voltak mint most?!" Varga ezzel a mentalitással számol a kormánypártok őszi viselkedése jellemzéseként.

Van-e bármilyen esélye ellensúlyozni az MSZP-nek a várható kedvezőtlen fejleményeket? Vannak-e (lehetnek-e?) bármilyen forrásai, amelyekkel - meglepetésre - ellensúlyozhatja a lakosság, társadalom várható negatív reakcióit? Varga szerint az MSZP közvetlenül két forráshoz folyamodhat. Az egyik a privatizáció, a még meglévő állami vagyon eladása. A Konzumbank, a Földhitel- és Jelzálogbank, a PostaBank, vagy a Dunaferr értékesítése, a Magyar Posta, Bábolna eladása az MSZP-nek nem jelent gondot, ha az kell a politikája finanszírozására. A másik lehetséges forrás az újabb hitelfelvétel, amely már folyik is. "Az MSZP-kormány működése alatt már eddig is annyival növekedett Magyarország államadóssága, mint az Orbán-kormány négy éve alatt, s a belső adósság már 10 ezer milliárd forint fölé került. Az MSZP választási programjának jelentős részére nem volt fedezet a gazdaságban, a politikai megfelelési kényszert adósságból finanszírozták", és - Varga szerint - most sem lesz a szocialista pártnak aggályos újabb, jelentős hiteleket felvenni.

A makrogazdasági összefüggések láttatása

Állandó kommunikációs háborúval jár a foglakoztatás helyzetéről tájékoztatás. Varga az alaphelyzetet úgy írja le, hogy a kormánypártok és az ellenzék közötti folyamatos vitától eltekintve az a furcsa helyzet, hogy a gazdaságilag aktívak, a foglalkoztatottak létszáma is növekedett, meg a munkanélküliek számában is van csökkenés. Bár az utóbbi időben szezonális okok miatt megint növekedésnek indult a munkanélküliség, jelentős gyárbezárások és elbocsátások vannak soron. Figyelemre méltó a gazdaságilag aktívak növekedésében, hogy a gazdasági kényszer hatása alatt az idősebb nyugdíjasok álltak munkába (amihez egyébként az Orbán-kormány teremtette meg azt a lehetőséget, hogy adó- és járulékmentesen keressenek.) Varga jelentőséget tulajdonít a mostani foglalkoztatottság alakulásában egy nagyobb létszámú korcsoport munkába lépésének is (mondván, hogy a foglalkoztatottság és a munkanélküliség együttes növekedése csak a munkaképes korú népesség növekedése esetén valószínű!). Végül, de nem utolsó sorban, minthogy 8-10 ezer ember is jelentősen módosítja az arányokat, lehet szerepe a tényleges arányokban a foglalkoztatottak és a munkanélküliek között sem, ill. a semmilyen regisztrálásban meg nem jelenő (munkaképes korú) sokaságnak is.

A külkereskedelmi deficit alakulása nem világos a lakosság előtt. Az államháztartás hiánya, a költségvetési deficit nem annyira talányos, az elhibázott árfolyam-kiigazítással, s az államigazgatási intézményrendszer forrásaink elvonásával együtt sem. Annál inkább a külkereskedelmi deficit alakulása, amelyben nagyobb szerep kapott a fogyasztás "elszaladásával" szemben az árfolyam kedvezőtlen változása, ami megdrágította az importot, különös tekintettel a magyar exporthoz szükséges import drágulására. A másik érdekes körülmény az, amelyik ugyancsak a kormány gerjesztette bizalmi válságból következik, hogy a lakosság előre hozott vásárlásokat, beruházásokat, amelyeket később tettek volna meg. A legjobb példa a lakáspiaci, ahol a kormány egy éve lebegteti a korlátozó intézkedéseket, pl. a kamatcsökkentés vagy adókedvezmény, vagy az állami támogatás visszafogása ügyekben, s ez arra késztette a lakosságot, hogy előrehozza a beruházásait, mert esetleg valami sérelem éri mostani kedvezményeit.

A GDP alakulásával kapcsolatban Varga Mihály a szóródó elemzői véleményektől eltérően nem kíván jósolni, bár a második negyedévi adatot rosszabbnak várja, mint az első negyedévit. Ugyanakkor fontosnak tartotta rámutatni, hogy a szűkebb környezetünkben nagyobb a növekedés, amitől pozícióink romlanak.

Végezetül rákérdeztünk az EU-csatlakozásra, a Maastrict-i kritériumok felpuhulásának esélyeire, az euro bevezetésének időpontjára. Ezzel kapcsolatban Varga jelzi, hogy a kritériumokból eddig egyet tudtunk teljesíteni, az államadósság 60 százalék alá esett. Most ez a folyamat megfordult, elkezdett növekedni az államadósság, tehát ez sem fog teljesülni a csatlakozási időpontig. A csatlakozásnak akkor lehetünk nyertesei, ha van egy komolyabb felkészülési szakasz, ami most már csak nyolc hónap nekünk. Eddig minden ország megszenvedte a csatlakozást, egy (vagy több) rossz év következett, mert nem volt felkészülve a csatlakozási támogatások megpályázására, ill. lehívására. Varga szerint még 50:50 százalék az esélye annak, hogy eredményesek, vagy hogy nettó befizetők legyünk az első évben (amit egyébként a magyar kormány és az EU-adminisztráció szégyenének tekintene). Varga nem tartja tragédiának, ha csúszna kicsit (egy évet) az euró bevezetése.

(gondola, cgp)