A jövőben csak a hatóságok ismerhetik meg a cégjegyzékben szereplő magánszemélyek - cégvezetők, felügyelő- és ellenőrző bizottsági tagok - lakóhelyét. Az egyszerű, mezítlábas polgár pedig csak akkor, ha bizonyítja, hogy jogos érdeke fűződik az információ megszerzéséhez, vagy ha a vállalkozásban fontos szerepet játszó személy beleegyezik lakcímének kiadásához. Vajon miért volt szükség erre a szabályváltoztatásra? Ki és miért fél attól, hogy bárki tudomást szerezhet bizonyos társaságok irányítóinak a lakhelyéről? Miért fontos e látszólag kevésbé lényeges információ elrejtése? Kétségeinket tovább növelheti az a rendelkezés, amely szerint manapság akár egy óra alatt is lehet idehaza céget alapítani, sőt most már egyszemélyes vállalkozást is létrehozhatunk. Előbbi ötlet egyébként - információk szerint - magától Gyurcsány Ferenctől származott. Az akkor még miniszterelnökként ténykedő politikus - állítólag - egy kormányülésen vetette fel a grandiózus elképzelést. Másutt is létezik gyorsított cégbejegyzés, ám a jogbiztonságra szemernyit is ügyelő államok kéthetes vagy legfeljebb egyhetes vállalkozásalapítást tesznek lehetővé. Amikor ezt Gyurcsánnyal közölték, a hajdani kormányfő rávágta: a gyors cégbejegyzés legyen valóban gyors, legyen hatvanperces. S lett. Az, hogy ez az intézkedés a fantomvállalkozások elszaporodásához vezethet és kaotikus cégviszonyokat idézhet elő, senkit sem érdekelt. A gazdasági folyamatok átláthatósága amúgy sem fontos, csak hátráltatja az ügymenetet. Nyilván ennek szellemében fogant a cégadatok titkosításáról szóló mostani szabály is.

Feltehetőleg az sem lenne üdvös a jelenlegi kabinetnek, ha bárki, viszonylag alacsony költséggel megismerhetné a különféle ingatlanok, földek tulajdonosi viszonyait. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy az átmeneti kormány a másfélszeresére emelte a tulajdoni lapok hiteles papíralapú másolatáért fizetendő díjat. Bizton állítható, hogy a költségvetés helyzetét nem ez a díjnövelés rendezi majd, így újabb kétségünk támadhat: vajon nem a tulajdoni lapok kikérésének korlátozása áll-e a változtatás hátterében? Nem attól félnek-e egyesek, hogy újabb ingatlanpanamára derül fény? Hiszen kinek kellene még egy Sukoró? S ha már a velencei-tavi kaszinóvárosnál tartunk, többen kifogásolják az új polgári törvénykönyv idevágó szabályait is. Megemlítik, az új kódex miatt nehéz lesz visszavenni a szabálytalanul, jóval áron alul privatizált köztulajdont. S az sem lesz egyszerű, hogy az állam beszedje az olykor több száz milliós, esetleg milliárdos árkülönbözetet a jókor, jó helyen lévő magánosítótól. A "befektetők" nyilván nem örülnének annak, ha a nagy nehezen összehozott, rejtett üzletbe utólag belebotlana egy akadékoskodó hatóság. Még szerencse, hogy Bajnai korrupcióellenes hivatalától nem kell tartaniuk. A közpénzek sorsát felügyelő hatóság ugyanis csupán márciusban kezdi meg működését, s kizárólag a jövőbeli vesztegetési ügyekben vizsgálódhat.

A rejtőzködés ideje azonban előbb-utóbb véget ér, a titkok, a közérdekű, közhasznú információk mindannyiunk érdekében megismerhetők lesznek.