- Sokáig bevehetetlen baloldali várként tartották számon a Józsefvárost, 2006-ban aztán változott a helyzet, a kékviselő-testületben többséget szerzett a Fidesz. Most hogyan állnak?

- A legutóbbi önkormányzati választás speciális volt, hiszen nem sokkal korábban került nyilvánosságra az őszödi beszéd. Ahogy sok más helyen, itt is többséget szerzett a Fidesz, de a polgármesteri posztot még akkor sem tudtuk elnyerni, az SZDSZ-es Csécsei Béla győzött. Józsefvárosnak egyébként 1990 óta egyszer sem volt jobboldali polgármestere. Csécsei Béla lemondása miatt most újra megmérethetjük magunkat, és ez nagyon jó lehetőség számunkra, hiszen ha itt nyerni tudunk, akkor az ország valamennyi olyan településén lehet esélyünk a győzelemre a jövő évi választásokon, ahol eddig mindig a másik oldal jelöltje lett az első. Bár látom a közvélemény-kutatásokat, a biztos szót soha nem szoktam használni a győzelmemmel kapcsolatban, hiszen óriási hibát követ el, aki már a rajt előtt lefutottnak tekint egy versenyt. Úgyhogy a reményeket illetően maradjunk abban: nagy esélyt kaptunk, sokat dolgozunk azért, hogy éljünk vele.

- Valóban óvatos ahhoz képest, hogy mostanában a Fidesz tarolni szokott az időközi választásokon, még Csepelen is az ellenzék nyert...

- Józsefváros politikai és szociológiai értelemben is összetett hely. Ez egy munkáskerület, az itt élők nagy százaléka a társadalom leszakadt rétegéhez tartozik, sok a szociálisan elesett, az alacsony iskolai végzettségű, a nyugdíjas. Ugyanakkor nap mint nap tapasztalom azt is, hogy nagy az elkeseredettség, itt is sokaknak van elegük a kormányzat politikájából, a megszorításokból, a hamis ígéretekből. Magamat csapnám be, ha azt gondolnám, mindenki, aki rám szavaz majd, az a személyem miatt teszi a nevem mellé az ikszet. Sokak szemében az a fontos, hogy a Fideszt támogassák, mert egyedül nekünk van esélyünk legyőzni a szocialistákat, és az ő esetükben az csak a másodlagos szempont, hogy maga a jelölt kicsoda. Mindemellett a felmérések azt mutatják, hogy vannak olyanok is, akik pártként nem szavaznának a Fideszre, viszont engem ismernek és támogatnak. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy amióta alpolgármester vagyok, munkámmal nem politikai törésvonalakat akartam létrehozni, hanem olyan elveknek, értékrendnek megfelelően dolgozom a kerületért, amelyeket sokan magukénak éreznek. Bízom benne, hogy a Fidesz nagy támogatottsága és a személyes kerületi ismertségem összeadódik, és Józsefváros nyerni fog.

- Az elmúlt két évben különösen sokat említett téma lett a cigányság helyzete. A VIII. kerületben nagyon sok roma él. Vajon a felfokozott hangulat milyen hatással volt a Józsefvárosra?

- Nem éreztük a különböző ügyek kihatásait. Ennek oka valószínűleg az, hogy a kerületben valóban sok, több mint huszonkétezer cigány ember él. Nálunk nem meglepő jelenség, ha mondjuk valaki este megy hazafelé, és a kapualjban két cigány fiatal beszélget, hanem a mindennapos, megszokott esetnek számít. Nem azt mondom, hogy konfliktusmentes a kapcsolat a cigányok és a nem cigányok között, ugyanakkor akik nap mint nap ebben a közegben mozognak, azok többnyire megtanulták az egymás mellett élés minimális szabályait. A másik ok, hogy egy önkormányzat nem "médiapolitizál", nem feszültséget gerjeszt, hanem a településért, annak nyugalmáért dolgozik. Ebben tehát jelentősen eltér a jelenlegi országos politikától az önkormányzati politika.

- Mit tud tenni egy önkormányzat annak érdekében, hogy közép-, illetve hosszú távon érezhető javulás következzen be a leszakadt rétegek helyzetét illetően?

- Három kulcsszót említenék: oktatás, nevelés, szakképzés. Ezt nem azért mondom, mert divatos és jól hangzik, egyszerűen ebben látom a gondok egyik fő forrását. A budapesti városrészek közül itt van a legtöbb munkanélküli, a legalacsonyabb átlagos iskolázottság és a legrövidebb várható élettartam. Vannak olyan részek, ahol húsz százalék fölötti a munkanélküliség, és a leghátrányosabb városrészeinkben minden harmadik felnőttnek legfeljebb nyolc általánosa van. Amíg ezen nem változtatunk, addig Józsefváros sem fog igazán megváltozni. Ha hároméves korában megfogjuk a gyereket, s az óvodában és az általános iskolában is szakszerűen foglalkozunk vele, motiváljuk arra, hogy tovább tanuljon egy középfokú intézményben, akkor nagyobb eséllyel szerez valamilyen végzettséget, mintha tizennégy éves koráig nem szólunk bele az életébe, majd az általános iskola befejezése után magára hagyjuk. Amennyiben a következő generációk esetében erre helyezzük a hangsúlyt, már könnyebb lesz a helyzet. Nekünk ebben az a szerepünk, hogy jó oktatási, szakképzési rendszert kell működtetnünk. Amit tudunk, meg is tesszük: felújítottunk ebben a ciklusban négy általános iskolát, négy iskolaudvart építettünk, s a pedagógiai programokat is úgy alakítottuk ki, hogy mindenki megtalálja a számítását. Azt lehet mondani, ez egy hosszú távú befektetés, hiszen ha hagyjuk, hogy sokan használható szakma, legalább középfokú végzettség nélkül fejezzék be a tanulmányaikat, akkor ezek a gyerekek tíz-tizenkét év múlva, felnőttként segélyért fognak sorba állni.

- Ehhez mennyi állami támogatást kaptak?

- Mínusz négyszázmillió forintot. Semmit, csak elvontak tőlünk. A kormány nagyon súlyos helyzetbe sodorta az önkormányzatokat már mostanra is, de ahogy látom, hallom, milyen lesz a jövő évi költségvetés, látom azt is, még nem ez a mélypont.

- Alig tíz hónap áll az új polgármester rendelkezésére a választás után. Mit tenne ebben a rövid időben?

- A legfontosabb feladat, hogy az önkormányzat működését illetően át kell helyezni a súlypontokat. Az imént említett megszorítások nem csupán a helyhatóságokat érintik nagyon rosszul, hanem a társadalom jelentős részét. Nálunk különösen sok olyan ember van, akit végleg a padlóra küldhet a Bajnai-csomag, az itt élők hetvennégy százaléka ugyanis az öregségi nyugdíjminimum kétszerese, vagyis ötvenhétezer forintnál kevesebből él. Rájuk nem lehet több terhet rakni, hiszen sokan már most is éheznek. Ebben a helyzetben mindent meg kell tennünk azért, hogy megvédjük a mélyszegénységben élő embereket a megszorításoktól, eközben pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni az önkormányzat biztos működését sem. Bármi más csak akkor jöhet, ha minderre megfelelő pénzt költött az önkormányzat, s ezután még maradt valamekkora összeg. Nem ígérhetem tehát, hogy kolbászból lesz a kerítés, csak azt, hogy minden körülmények között a józsefvárosiakért dolgozom majd.