Az Indiai-óceán szigetvilágának ez a felhívása egy újabb klímakonferencián hangzott el, ahol részt vett Banglades, Nepál, Vietnám, Kiribati, Barbados, Bhután, Ghána, Ruanda valamint Kenya és Tanzánia is. A konferencián 11 ország mintegy 85 képviselője volt jelen a Maldív-szigeteken, megfigyelőként pedig Nagy-Britannia, Franciaország, Dánia, Japán, Norvégia, Hollandia, Oroszország és az USA valamint Kína is képviseltette magát.

A megbeszélésen részt vevő ázsiai és afrikai országok a legnagyobb elszenvedői lehetnek a klímaváltozással és a felmelegedéssel járó tengerszint-emelkedésnek, holott ők bocsátják ki a legkevesebb káros anyagot. Közösen osztoznak majd az elsivatagosodás, az aszályok, az áradások és a hatalmas viharok következményeiben. "Azért vagyunk veszélyben, mert csupán korlátozott eszközeink vannak arra, hogy megvédjük saját magunkat a közelgő fenyegetésektől" - hangsúlyozta Mohammed Nasheed maldív miniszterelnök. Nasheed, aki márciusban meglepően ambiciózus tervet vázolt fel, miszerint országa elsőként éri majd el a zéró kibocsátást 2020-ra, szilárdan hiszi, hogy a fejlődők meg tudják változtatni a dolgok menetét a dán fővárosban.

Rögzíteni kell a fejlett országok felelősségét, annál is inkább, "mert ezek az országok sosem fognak kötelezettségeket vállalni, hacsak nem teszi meg ezt előttük valaki más" - mondja. "Ez az őrültek logikája, a kollektív öngyilkosság receptje. Mi nem akarunk globális öngyilkosságot eredményező megállapodást. És ilyet nem is fogunk aláírni, sem Koppenhágában, sem máshol" - hangsúlyozza a miniszterelnök. "Hiszem, hogy a zéró kibocsátású országok egy kis csoportja képes a változások élére állni. E pillanatban minden ország csak arra koncentrál, hogy a lehető legnagyobb kibocsátást harcolja ki saját magának a tárgyalásokon" - fejezi be Nasheed, aki szerint országa vállalása könnyedén teljesíthető akár 2020 előtt is.

Jól esik határozott hangokat hallani, az alig egy hónap múlva kezdődő koppenhágai csúcs küszöbén, akkor, amikor a fejlettek újabb és újabb kudarcon vallanak a vállalásaik megszilárdításában. A Dánia fővárosában december 7 és 18 között 190 nemzet részvételével megrendezésre kerülő konferencia célja ugyanis nem más, mint a 2012 utáni időszak kibocsátásainak drasztikus csökkentése és határozott szabályozás kialakítása immár tényleges vállalásokkal, ám a megelőző jelek nem kedvezőek. A gazdagok és szegények között tátongó szakadék nem szűkül, a koncepciók pedig nem látszanak közeledni egymáshoz. Így az összehangolt, határozott lépések helyett csak a részletek felvázolásánál tartunk még mindig.

A fejlődő világ 11 országa egy ilyen összehangolt lépésre tesz most kísérletet, utat mutatva a tehetősebbeknek. "Hangos üzenet ez a világnak," - mondja Nasheed, hozzátéve, hogy mindenki célja a fosszilis semlegesség elérése kell, hogy legyen. "Ha a legkisebb kibocsátással rendelkező országok - Kiribati és Barbados - teszik a legtöbbet, miféle kifogásokat találhatnak a fejlett országok?" - kérdezi a politikus. "Tudjuk - folytatja -, hogy ez nem egy könnyű lépés, és hogy veszélyekkel jár. Az utat kívánjuk megmutatni, s nem hangoskodva másokat küldeni az ismeretlenbe."

A zéró kibocsátás normális körülmények között azt jelenti, hogy egy ország a minimálisra szorítja vissza üvegházgáz kibocsátását ahol csak lehetséges, másutt pedig kompenzál. Múlt héten a Maldív-szigetek kormánya bejelentette, hogy 200 millió dollárt költ szélfarmok létesítésére 2020-ig, s ezzel alig 20 hónap elteltével áramfelhasználásának közel 50%-át fedezi majd ilyen módon. Az ország elkötelezettsége nem igényel magyarázatot, ha tudjuk, hogy a szigetek legmagasabb pontja alig 2 méter tengerszint feletti, s az ENSZ 2007-ben kiadott jelentése szerint a világtengerek 18-59 centiméteres emelkedése 2100-ra lakhatatlanná tenné a szigeteket.