Ezzel az unió részéről is megtörtént az első érdemi lépés az albán csatlakozási folyamatban. A menetrend szerint az Európai Bizottság megvizsgálja a kérelmet, és áttekinti Albánia helyzetét, külső és belső viszonyait, mérlegeli a taggá válási folyamat továbbvitele mellett vagy esetleg ellen szóló tényezőket. Ha arra a következtetésre jut, hogy kívánatos cél Albánia belépése az Európai Unióba, akkor visszautalja a kérdést a tagállami kormányokat képviselő Tanács elé, hogy ott hivatalosan is döntést hozzanak a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről.
E tárgyalások során részletesen, 35 témafejezetre lebontva áttekintik a közös uniós jogot és vívmányokat, s megvitatják, mit kell tennie Albániának ahhoz, hogy mindenben eleget tegyen a tagsági feltételeknek, hogy saját jogrendszerébe átültesse az európai jogrendszert és csatlakozzon a közös politikákhoz. E felkészülési folyamat rendszerint évekig tart, és annak lezárása után írható alá, majd bocsátható a tagállamok elé ratifikálásra a csatlakozási szerződés.
Albánia április végén, nem sokkal a parlamenti választások előtt nyújtotta be EU-csatlakozási kérelmét. Április elsején az ország teljes jogú taggá vált a NATO-ban. Stabilizációs és társulási egyezmény fűzi az EU-hoz 2006 óta. A 3,4 millió lakosú országban az egy főre jutó havi átlagjövedelem alig több kétszáz eurónál. Az unió legfőbb kifogása az országgal szemben az eddigi megnyilatkozások szerint a korrupció magas foka és a szervezett bűnözés.
Jelenleg Horvátország, Törökország és Macedónia számít hivatalos tagjelöltnek. A Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalások vannak lényegesen előrehaladottabb szakaszban, a törökökkel lassabban döcög a dolog, Macedóniával pedig még nem is kezdődött meg a tárgyalási folyamat. Emellett Montenegró tavaly decemberben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, Szerbia pedig még ez év vége előtt tervezi megtenni ugyanezt. A nyugat-balkáni országok közül Bosznia-Hercegovina ebben az értelemben még sehol sem tart.