fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Az "igazolás" Istennél
2009. november 18., 09:12
Mögötte a múlt század harcterei, a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmek. Volt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke és államfője. Tildy Zoltán százhúsz esztendővel ezelőtt e napon született.

Pillantsunk rá eseménydús életének három fordulópontjára.

1919 tavasza: a kommunista diktatúrát a somogyi kis Orciban éli meg. Későbbi életét döntően meghatározza a terror 133 napja, tisztán látja, hogy a hatalomra került kommunista vezetők képtelenek a valóságot érzékelni, a népet szolgáló politikai programot végigvinni, a legsürgősebb szociális reformokat megvalósítani - csak egyet tudtak, a gyengeségüket és tehetetlenségüket terrorral ellensúlyozni.

1946: rövid kormányfői megbízatás után lesz az alakuló II. köztársaság államfője. A kommunista párt döntő rohamot indít a teljhatalom megszerzésére, amelyhez szükséges a Kisgazdapárt négyes fogatának megsemmisítése. Az elindított első koncepciós per "eredményeként" 1947. február 25-én az oroszok elhurcolják az FKGP főtitkárát, Kovács Bélát, majd két hónapra rá emigrációba kényszerítik Nagy Ferenc miniszterelnököt és Varga Bélát, a nemzetgyűlés elnökét. A teljes kommunista hatalomátvétel útjába már csak a köztársasági elnök személye áll. Az elnök vejét, Csornoky Viktor kairói követet szemelték ki áldozatul: hazalátogatásakor hamis vád alapján fogták le. Ezt követően az elnöki rezidenciáról, az Esterházy-palotából a Tildy családot kizsuppolták, később átszállították őket a Budakeszi úti ÁVH-s villába. A magas kőfallal körülvett, szigorúan őrzött, éjszaka reflektorokkal megvilágított épületben tartották fogva majdnem nyolc esztendeig a legálisan megválasztott magyar államfőt.

1956: május elsején minden előzetes bejelentés nélkül eltűnt az ÁVH-s őrség a budakeszi villából. Megjelent viszont nála Gerő Ernő, Moszkva régi embere, aki a "barcelonai hóhér" nevet kapta a spanyol polgárháború idején. Gerő meghívót nyújtott át Tildynek Moszkvából, ugyanis a Kreml urai tisztában voltak a magyarországi - és az uralmuk alatt szenvedő országokban kialakult - feszült helyzettel. Már hónapokkal a szabadságharc kitörése előtt titokban megérkezett Magyarországra Szerov tábornok, a KGB főnöke. Tildy tudta, hogy ez a meghívó csapda: az ő tekintélyét akarták felhasználni, hogy népfrontos "játékkal" a kommunista pártot továbbra is hatalomba tartsák. A következő hónapokban olyan nyilatkozatot akartak kihúzni belőle, amelyben elismerő szavakkal szól az elmúlt esztendőben Magyarországon történtekről. A magyar forradalom kitörése után nem sokkal elérkezett az idő, hogy újra szerepet osszon rá a kor: a fegyveres harcok mind nagyobb méreteket öltöttek, és a kommunista hatalom, Nagy Imrével és orosz segítséggel sem tudott úrrá lenni a helyzeten, ekkor vonták be Tildy Zoltánt miniszterelnök-helyettesként a kormányzásba. Abban, hogy hamarosan elhallgattak a fegyverek, nagy szerepe volt annak is, hogy az ország népe megtudta, a volt köztársasági elnök bekapcsolódott a közéletbe. Ezt követően születtek meg a demokrácia felé vezető, döntő lépések: a többpártrendszer visszaállítása, kilépés a Varsói Szerződésből, Mindszenty bíboros kiszabadítása.

Az összeomlás után bíróság elé állították. Tárgyalásán meg se említtetett, hogy Mikojan, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök- helyettes a forradalom alatt külön tárgyalást folytatott vele, ahol a szovjet politikus ígéretet tett Tildynek: a Vörös Hadsereg egységeit kivonják Magyarországról. Mikojan akkor még nem tudta, hogy Moszkvában megszületett a döntés a második invázióról. Tildy Zoltánt börtönbe vetették, celláját éjjel-nappal éles villanyfénnyel világították meg; nem volt szabad az ágyán oldalt fordulnia, miközben tetvek mardosták végletekig legyöngült testét. 1959-ben feltételesen szabadlábra helyezték. Budapestet nem volt szabad elhagynia.

Huszonnyolc hónappal a szabadulása után, 1961. augusztus 2-án hunyt el. A barát, Nagy Ferenc így emlékezett meg - a Tildyt korábban ért bírálatokra is utalva - néhai harcostársáról: "A közéleti emberek számára az igazolást néha nem a történelem, hanem az Úristen maga adja meg."

(Haas György, Magyar Hírlap)