- A cseh elnökség az energiapolitikát állította tevékenységének középpontjába. Az Önöket követő elnökségek folytatták a munkát, melyet elkezdtek?

- Ha megnézzük az elmúlt három elnökség tevékenységét, azt látjuk, hogy már a franciáktól kezdődően központi szerepet kap az energia. A franciák inkább a klímacsomag energiapolitikai vonatkozásaira koncentráltak, de megjelent az energiabiztonság kérdése is. A mi elnökségünk azután ez utóbbit állította a középpontba, és ennek érdekében egy sor konferenciát és csúcstalálkozót szerveztünk a déli gázfolyosó és a keleti partnerség erősítése érdekében. A svédek most az energiahatékonyságra fókuszálnak. Úgy hiszem, hogy a következő években ez a kérdéskör elsőbbséget élvez majd, ez lesz az Európai Unió napirendjének egyik legfontosabb pontja.

- Úgy vélem, hogy az Európai Bizottság közelmúltban tett lépései, valamint a Nabucco megállapodás törökországi aláírása is ezt bizonyítja. A gázválság csak katalizálja ezt a vitát, ami úgy vélem, hogy ez a következő télen újra fellobban majd. Természetesen nem akarok mesterséges félelmet kelteni, de elképzelhető, hogy a potenciális veszélyek láthatóvá válnak a tél folyamán.

- A kérdést nagyon sok szempontból lehet vizsgálni. Az első szempont a gáztól és az olajtól való függőség. A második szempont a tranzitországokhoz kapcsolható kockázat. De figyelemmel kell lennünk az energia-, illetve a klímapolitikában kitűzött céljaink, teljesítendő vállalásaink megvalósítására is. Európának diverzifikálnia kell a szolgáltatóit, szállítási útvonalait, vagy éppen a szállítási módokat, gondolok itt például a folyékony állapotú gázra. De az energia mixet általában véve is diverzifikálnia kell. A negyedik szempont a fogyasztás fenntarthatóvá tétele és a hatékonyság. Drasztikus változásokra van szükség az energia felhasználásának tekintetében.

- Témák sokaságáról van tehát szó, de mindegyik kapcsolódik az energiabiztonság kérdésköréhez. És természetesen kapcsolódik a szabadság és a prosperitás kérdéshez is, ami a 4. Energia Fórum egyik felvetése.

- Ön felsorolta azokat a feladatokat, melyeket már mind az Európai Unió, mind a nemzetállamok azonosítottak, és évek óta hangoztatnak. Ön szerint mi viszi majd előre a vitát gyakorlati téren is?

- Az elnökségünk alatt azonosítottuk a főbb célokat és megneveztük a veszélyeket. Az öt milliárd eurós [energetikai projekteket támogató gazdaságélénkítő] csomag önmagában ugyan nem nagy összeg, de jó kezdet arra, hogy fejlesszük az energia elosztás rendszerét. Az igazság azonban az, hogy az Európai Unió nagyobb tagállamai maguk igyekeznek megoldani a problémákat, és nem támaszkodnak az Európai Unióra. Ha érdemes valamilyen közös európai politikáról beszélni, akkor az nem a közös mezőgazdasági politika, hanem a közös európai energiapolitika. Ha Európának nincs közös álláspontja, nincs közös energiapolitikája, akkor az egész projekt kudarcba fulladhat, mivel -ahogy azt most is látjuk- mindenki a maga egyéni elképzelései alapján rendezi ellátási igényeit, a kisebb tagállamok pedig rosszabb helyzetből kell szállítási szerződéseket kössenek.

- Ha a geopolitikai nézőpontot vesszük, a jaltai és a teheráni folyamatokat követően Kelet-Európa az orosz érdekszférában maradt, és hiába vagyunk most formailag az EU és a NATO tagjai, ha a fentiekben nem lesz előrelépés, akkor megmarad egy informális törésvonal a második világháború utáni rendezési vonalak mentén.

- Orbán Viktor arról beszélt, hogy a Visegrádi Együttműködés alkalmas fórum a térség energiapolitikai érdekeinek képviseletére. Egyetért ezzel?

- Orbán Viktor és Én már hosszú ideje hasonlóan látjuk a helyzetet. Mivel Magyarországot baloldali kormányok vezették, álláspontja természetesen némileg eltért a Cseh Köztársaságétól.

- Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc alapvető fontosságúnak nevezte a Nabuccot Magyarország számára, tárgyalásokat folytatott az azzal versenyben álló, vagy azt kiegészítő Déli Áramlat projektet is.

- Annyi azonban bizonyos, hogy ha a V4-ek valamiben megegyeznek, akkor még Sarkozy is aggódni kezd, ezért valóban fontos, hogy a visegrádi országok fontos döntéseket hozzanak egymás közt. Éppen ezért remélem, hogy Orbán Viktor megnyeri a választást, megerősítve ezzel a V4-ek keretében képviselt álláspontunkat.

- Mi történik akkor, ha Magyarországon mégis szocialista kormányzás marad. Ebben az esetben a V4-ek közti együttműködés nem lenne sikeres?

- Nem szeretnék a választásokkal kapcsolatban spekulációkba bonyolódni. Nem panaszkodhatok az elmúlt időszakban a V4-ek keretében zajló együttműködésünkre, melynek hat hónapig én is része voltam. Azt kívánom, hogy a visegrádi országok a témák sokkal szélesebb skálájában legyenek képesek közös álláspontot kialakítani, mint eddig, hiszen a V4-ek erőssége így akár a Parlamentben, kár a Bizottságban is megmutatható. Természetesen, mint korábbi kollégával szemben, nagyon értékelem Gyurcsány miniszterelnök úrral való együttműködésünket. Úgy vélem, hogy ezen a szinte az országcsoport együttes érdeke elsőbbséget kell élvezzen az érintett országok közötti politikai háborúkkal szemben.

- A 4. Energia Fórumon tartott beszédében rendkívüli módon kihangsúlyozta a nukleáris energia szerepét Európa jövője szempontjából. Ön szerint ez az energiaforrás az energia mix egy részét, vagy annak domináns hányadát kell, hogy adja?

- A beszédem bevallom, egy kissé provokatív volt. Ez volt a célja. Minden ország álláspontja más. Minden ország más és más forrásból látja el magát, ennek megfelelően eltérőek az energia mixek és eltérőek az erre alapozott politikák.

- Ha azonban általában véve beszélünk az európai energia mixről, akkor a nukleáris energiának sokkal nagyobb arányt kell kapnia. Európa ezen [kelet-európai] részében majdnem két évtizedet töltöttünk azzal, hogy mérnököket, és felkészült embereket tanítsunk, képezzünk ki nukleáris erőművek megépítésére és karban tartására.

- Úgy vélem, Finnországot kell példaként vegyük. Ez egy olyan ország, melyet nem gyanúsíthatunk azzal, hogy mellőzné a környezetvédelmi szempontokat, mégis a nukleáris energia domináns szerepet kap az ország energia mixében. Úgy vélem, hogy Svédország álláspontja is meg fog változni. A német választásokat követően remélem továbbá, hogy Németországban is megszűnik majd a nukleáris energiára kivetett moratórium. A nukleáris energiában erős országok sokkal könnyebben teljesítik majd azokat a kötelező célokat, mint más országok, melyek nem élhetnek ezzel az előnnyel.

- Mint a soros elnökségét vivő ország korábbi vezetője, mit gondol, a Lisszaboni Szerződés által létrehozott állandó elnök megkönnyíti majd azt a feladatot, amit az energiapolitikában most tapasztalható szerteágazó vélemények egységes állásponttá való gyúrása jelent?

- Nem vagyok nagy barátja a Lisszaboni Szerződésnek. Véleményem szerint ez megint egy nagyon rossz szerződés Európa történetében. Véleményem szerint, ha nem egy erős személyiségű elnököt választunk az Unió élére, akkor sajnos nem érjük el eredeti célunkat. Nem lesz egy erős elnök, aki egységbe fogja a szerteágazó véleményeket és projekteket.

- Én a "dupla B" megoldásra szavaznék. Az elnök és a külügyminiszter persze más politikai spektrumból kell, érkezzen. Tehát a dupla B megoldás: a Blair-Bildt páros.