Hogy ki kapja az állást, arról csütörtökön este rendkívüli csúcstalálkozón akarnak dönteni az uniós tagállamok állam-, illetve kormányfői.

A december elsején hatályba lépő Lisszaboni Szerződés által életre hívott tisztség betöltője nagyjából ugyanakkora fizetést húz majd, mint az EU legfőbb végrehajtó testületének, az Európai Bizottságnak az elnöke. José Manuel Barroso évente bruttó 290 ezer eurót kap. Az uniós alapfizetésekhez általában olyan pótlékok járulnak - a családi pótlék mellett például az otthontól távol, Brüsszelben tartózkodás fejében fizetett kompenzáció -, hogy az illeték levonása után durván és nagyjából annyit vihet haza egy-egy eurokrata, amennyi a bruttó alapfizetése.

Barroso esetében ez történetesen úgy néz ki, hogy fizetésének 15 százalékát - évi 44 ezer eurót - kap rezidenciájának fenntartására. A lakásán történő házi vendéglátás esetén ezen felül évi 17 ezer eurós reprezentációs keretből gazdálkodhat. Ebben természetesen nincsenek benne a hivatalos uniós rendezvények étel- és italköltségei.

Az EU-hoz akkreditált újságíróknak is csurran-cseppen valami az EU bőséges reprezentációs keretéből: csúcstalálkozók idején a tanács székházában, a Justus Lipsius épületben ingyenes az első napi vacsora és - kétnapos rendezvény esetén - a másnapi ebéd. Kétszer azonban senki nem veheti igénybe egy étkezési időben a menzát: a bejáratnál az akkreditációs chipkártyát leolvasóhoz kell hozzáérinteni, az pedig megjegyzi, hogy ki az, aki egyszer már csillapította éhségét. Az ingyenesség egyébként nem vonatkozik a szeszesitalokra.

Kávét, ásványvizet, süteményt, sőt tonhalas szendvicset is korlátlanul lehet fogyasztani a csúcs alatt a sajtóközpontban, de ha a nagy emberek zárt ajtók mögötti, véget nem érő munkavacsorája alatt a tudósítónak "porzik a veséje", akkor a sörért már fizetnie kell.