Egyre több utal rá, hogy a nemzetközi politika és a gazdasági élet is arra számít, hogy a jövő évi választások után a Fidesz alakíthat kormányt Magyarországon. Nem kell ehhez persze különösebb bátorság, amikor a közvélemény-kutató cégek egyöntetűen ezt az esélyt tartják a legvalószínűbbnek. Ám a diplomáciai háttértárgyalásokhoz képest most igencsak erőteljesen, a nyilvánosság előtt zajlanak az első üzenetváltások.

Mindezt nem függetleníthetjük persze a balliberális erők rendkívül jó nemzetközi beágyazottságától: mind a média világában, mind a gazdasági-pénzügyi körökben sokkal erősebb pozíciókkal rendelkeznek, mint a nemzetközi szinten még mindig elég heves ellenállásba ütköző Fidesz. Ám nem érdemes rögtön mumust kiáltani: a helyzet az, hogy minden befektető szeretné biztonságban tudni a pénzét. Márpedig az IMF sem pusztán szeretetadománynak szánta gazdaságmentő kölcsönét. Vagyis a valamit valamiért elv jegyében joggal szeretné a Magyarországgal kötött megállapodásai folyamatosságát biztosítani.

Legutóbbi nyilatkozatával James Morsink delegációvezető ezért simogatta meg a szocialisták kormányának fejét, mondván, igazán derék dolog tőlük, hogy tartották az IMF-nek tett ígéretüket. Az már elgondolkodtatóbb, hogy - a nemzetközi pénzügyi életben meglehetősen szokatlan módon - a választási kampány előtt üzengetésbe is kezdett az IMF-et képviselő vezető: a pénzügyi szervezet szerinte nem tolerálná, ha a hiánycél jövőre 7 százalékra ugrana, amiről a fideszes vezetők korábban szóltak.

Nyilván nem célja az IMF vezetőjének sem, hogy beavatkozzon a belpolitikai folyamatokba. Ám érdemes a felvetést egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Először is: a jövő évi hiány alakulásában ugyebár az idei költségvetésnek lesz döntő jelentősége, amit, ha igaz, még a szocialisták állítanak össze. Vagyis a kijelentés igazi címzettje az az Oszkó Péter lehetne, aki viszont most meglehetősen nagy mellénnyel nyilatkozik arról, hogy a kölcsön esedékes részét nem kellett lehívnia - a megállapodás megkötésekor persze nem volt ilyen beszédes, és a miniszterelnökkel együtt vett részt a lépés súlyosságával kapcsolatos ködösítésben - a gyurcsányi hazugságpolitika egyenesági leszármazottjaitól nem is nagyon várhat mást az ország, s a külföldi partner sem. Fontos lenne, hogy a pénzügyminiszter a költségvetés összeállításakor tehát gondoljon a jövő évre is.

Másfelől: az inkriminált Orbán által adott Reuters-interjú lényege, hogy a gazdaságélénkítést tartja elsődleges feladatának az új kormány, s ez adott esetben szükségessé teheti az európai átlagnál továbbra sem magasabb, de a jelenleginél kevésbé szigorú hiánycél vállalását. Kérdés: vajon felelőtlen politika-e az, amelyik a gazdaság helyzetbe hozása érdekében vállal hiánycél-növelést? Vajon csak az a fiskális politika lenne a nemzetközi pénzpiacok szempontjából kívánatos, mely a jó adós helyzetében tartja, sőt újabb kölcsönök felvételére bátorítja az országot?

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz magát hozná nehéz helyzetbe, ha a választási kampányban rémisztgetné a pénzpiacokat. Éppen ezzel függhet össze, hogy Varga Mihály sietve biztosította az IMF illetékeseit, hogy a következő kormány sem tolerálna ilyen magas hiánycélt.

Másfelől az is elgondolkodtató, hogy vajon nem a közvetett politikacsinálás nemzeti szuverenitást és a demokratikus választást veszélyeztető eszközévé válik-e az IMF, ha ilyen mélységekig megpróbál beleavatkozni egy ország belpolitikai folyamataiba.

E felvetésben, bevallom, van valami naivitás. A nemzetközi szervezeteknek mindig vannak bevallott, hivatalosan megfogalmazott célkitűzéseik, és nyilván akadnak olyan elképzeléseik is, amelyeket nem szívesen adnak írásba, ám a politikai befolyásolás eszközének alkalmazásával járnak. Beszéljünk egyenesen: a pénzpolitika is politika, és mint ilyen, természetesen brutális hatalmi viszonyok érvényesülnek benne.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Fidesznek jó stratégia lenne belecsúszni a választási kampány idején ilyesfajta kakaskodásba. A jelek szerint ezt jól látja Orbán, és a körülötte tevékenykedő pénzügyi tanácsadók is, többek között a nemzetközi pénzügyi életet meglehetősen közelről ismerő Lámfalussy professzor is, és igyekeznek hűteni a kedélyeket. Ami viszont másfelől nem jelenti azt, hogy ha a választások eredményeképp valóban a Fidesz alapíthatna kormányt, ne lennének kész kemény és korrekt tárgyalásokat folytatni a helyzetről.

A gazdasági-pénzügyi életben a hitelesség mindennél fontosabb, s ez teremtheti meg a bizalmat - mind a két fél részéről, kölcsönösen.