A tűlevelűek ültetéséhez elszántságra, de mindenekelőtt növényismeretre van szükség. Igényes és kísérletező kedvű hobbikertész ismerőseim közül többen is tartanak tűlevelűeket, beszámolójukból azonban kiderült, hogy sok baj van a fenyőkkel, de a téli látvány miatt nem mondanának le róla. Ez jelenti a fő vonzerőt. Ilyenkor ugyanis a kopár környezetből kirí a teljes pompájában díszlő fenyőféle.

A szép formájuk miatt választott örökzöldek kevés gondozással is beérik. (Bár olvasóink mostanában egyre több gombabetegség és rovartámadás miatt kérnek segítséget.) Ez persze csak a tágas kertekre és az örökzöldek végleges méretét is figyelembe vevő ültetésre igaz. A díszkertek általában szűkek, a tűlevelűek hamar kinövik a nekik szánt területet. A fenyőterror hamar tönkreteheti á kertet. A hatalmasra növekvő fák pirinyó levelei tökéletesen zárt koronát alkotva ejtik csapdába a napsugarakat. A fenyőfélék alatt csak a fény hiányát is elviselő növények élnek meg. Ezek között igen kevés olyan akad, amely díszítene egy kertet. Ugyanakkor a talajt is savanyítják, ami megint csak leszűkíti a társnövények listáját.

A jobb érzésű kerttervezők egy lakókertbe inkább csak egyedi dísznek ajánlanak fenyőt. Más kérdés, hogy élő sövényként hamar magas és állandóan zöld falat alkotnak a finom lombozató hamisciprusok, a lassabb növekedésű borókák, a sötét, fényes lombozatú tiszafák, és a kényes tuják.
A fenyőfélék különleges, ősi növények. Akit nem rettent el hogy a mai növényvilág óriásainak toplistáján előkelő helyen állnak a fenyőféle örökzöldek, próbálkozzon velük. Persze nem kertekben él a 100-120 méteres mamutfenyő vagy a "vörös fa", a 70 méteresre is megnövő óriás jegenyefenyő, de a ciprusfa és a lucfenyő is elérheti az 50 méteres magasságot.

Főként a falvakban, de a kertvárosi részeken is gyakran látni, hogy a családi ház utcai frontján egy vagy több hatalmas, rendszerint lucfenyő éktelenkedik. Évekkel korábban kinti karácsonyfát ültettek, a kedves növény azonban hamar óriássá nőtt, és nem csak nyáron, télen is árnyékolja az ablakokat. Ha fényt akarnak a lakásba engedni, nincs mit tenni ha a fától nem is -, egy-egy ágörvtől meg kell szabadulni, a végeredmény egy fenyőtorzó lesz.

Még a legkisebb kertekben sem kell azonban nélkülözni a fenyőket. A különleges hangulatú fák törpeváltozatai elférnek még egy balkonon is. A jobban felszerelt kertészetekben féltucatnyi faj rengeteg törpe- vagy lassan növekvő változata közül lehet válogatni. A legtöbb törpefenyővel azért vigyázni kell, mert nem maradnak egész életükben aprók, csupán a fő fajnál sokkal lassabban növekednek. Sok fenyő törpe például valójában az alapfaj lassan növő, vagy annak különleges formájú változata, amely idővel ijesztően nagyra is nőhet. A törpefenyőt - ha fontos, hogy törpe maradjon - csakis olyan faiskolai lerakatban szabad megvásárolni, ahol garantálják a fajtaazonosságot, és szakszerű tájékoztatást adnak a növény jövőbeli magasságáról. Persze ez a garancia aligha ér sokat, ha harminc év múlva a törpéből még is óriás lesz. Tudunk azonban olyan német faiskoláról, amelyik - német nyelvterületen - százéves méretgaranciát vállal, ígérete szerint kicserélik a növényt, ha meghaladja a garantált magasságot. Igaz, ezt a faiskolát 1910-ben alapították. A jövő héten a páfrányokról írunk. Czauner Péter

Az örökzöldeket is lehet metszeni. Ez persze nem azt jelenti, hogy az óriásokat törpévé lehet alakítani. A hobbikertésznek ollóhoz, fűrészhez azonban csak akkor szabad nyúlnia, ha baj van: túlzottan megnőtt a sövény, letört a fenyő ága, vagy valamilyen, csonkolással megoldható probléma áll elő. De minimálisan szabad metszeni, mert az örökzöldek többsége ezt meglehetősen rosszul tűri, lassan nő, s vannak olyanok is, amelyek nem is fedik el az olló, vagy fürész okozta lyukakat. Egy jó karban lévő, 8-10 méter magas tujasövény 3-4 év alatt fedi el teljesen azokat a sebeket, amelyeket a lefejezéssel okoznak. Ezzel együtt nem állítom, hogy növekedésük nem tartható kordában, de figyelemmel kell lenni a lassú növekedésre. A tiszafa jól tűri a metszést. A tujákat kora tavasszal lehet metszeni, mert áprilistól májusig tart az intenzív növekedési időszakuk, és ilyenkor a zsenge hajtások elfedik sebeiket. Az oszlopos tuják kajla oldalhajtásait érdemes finoman nyirbálni, hogy kecses maradjon a korona. A gömb vagy kúszó változatoknál, értelemszerűen a törzsből előtörő, minél nagyobb számú körkörös elágazást kellene nevelni. Ezt úgy lehet elérni, hogy a feleslegesnek gondolt hajtások csúcsát visszavágják. Néhány örökzöld, például a boróka és az oszloptuja csak a külső részén növekszik. Ha ezeket a növényeket erőteljesen visszavágjuk azért, hogy az elhaltnak tetsző részeket belülről eltávolítsuk, csupán a növény törzse és ágai maradnak meg, tűlevelek nélkül, ezek pedig nem fognak visszanőni.