A TRAFFIC (a veszélyeztetett fajok kereskedelmét ellenőrző hálózat) igazgatta ETIS, mely egyike a Washingtoni Egyezmény (vagyis a CITES, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló megállapodás) jegyében működő két, elefántokat és életkörülményeiket vizsgáló szervezetnek, a világ legnagyobb olyan jegyzékének van birtokában, amely az elefántokkal összefüggő árukat tartja nyílván. Az elemzés alapjául 14,364 darab, 85 országból illetve területről származó tárgy szolgált, melyeket 1989-től gyűjtöttek össze. Ez nagyjából 2000-rel nagyobb, mint a két évvel ez előtt készült elemzés alapját képező gyűjtemény. Ez a nagymértékű változás összefügg azzal, hogy a közel múltban megsokszorozódott az elfogott illegális rakományok száma, ami pedig arról árulkodik, hogy megnövekedett a szervezett bűnözés az elefántcsont-kereskedelemben.

Mindez több dolgot is feltételez. Elsőként azt, hogy komoly összefonódások vannak az egyre növekvő ázsiai és afrikai feketepiac és a nem kielégítő törvényi szabályozás között. Ez lényegében azt jelenti, hogy az elefántcsont-kereskedők oda mennek, ahol gyenge mind a piaci, mind pedig a törvényi szabályozás. Másodsorban pedig azt, hogy a CITES akcióterve, hogy szigorú szabályozások segítségével fékezzék, majd megállítsák az illegális elefántcsont-kereskedelmet Afrikában és Ázsiában, kudarcot vallott az elmúlt öt évben.

Becslések szerint a 80-as években legalább 100 000 elefántot öltek meg évente, bizonyos régiókban az ormányosok állományának 80 százaléka elpusztult. Mivel ennek fő oka az illegális elefántcsont kereskedelem volt, a csontok és agyarok kereskedelmét 1989-ben betiltották. Az orvvadászat és az illegális elefántcsont kereskedelem ennek ellenére virágzik.

Az ETIS elemzése Nigériát, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Thaiföldet vádolja azzal, hogy komolyan részt vesz az elefántcsontból készült termékek feketepiaci kereskedelmében. További kilenc országot illetve területet nevezett meg a szervezet, köztük Kamerunt, Gabont és Mozambikot az afrikai, Hongkongot, Malajziát, a Fülöp-szigeteket, Szingapúrt, Tajvant és Vietnamot az ázsiai kontinensről. Ezek valamennyien kisebb-nagyobb mértékben részesei a kereskedelem fenntartásának.

Kína, amely Japánnal együtt jogszerűen, a CITES által szabályozott módon kereskedett elefántcsonttal 2008-ban, folyamatos kihívással néz szembe a jövőben. Furcsamód éppen kínai állampolgárok keseríthetik meg az életüket, olyanok, akik székhelyüket Afrikába tették át. Egyre több bizonyíték árulkodik ugyanis arról, hogy Afrikában tartózkodó kínaiak mind nagyobb számban érintettjei az illegális kereskedelemnek. Ez ellen a központi kínai szabályozás csupán a helyi kínai közösségek segítségével tudnak fellépni - ám mérsékelt sikerrel.

A CITES-ellenőrizte eladások (2008) után az eredmények bizonytalanok arra vonatkozóan, vajon maga az illegális kereskedelem fokozta-e az érdeklődést, vagy csupán a már évek óta egyre bőségesebb kínálat gerjesztett különös érdeklődés a termékek iránt. További adatgyűjtésre van szükség újabb részletek kiderítéséhez.