FIDESZ.HU > Vélemények > Interjú |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Nem úri huncutság
|
|
November 17-én vette át a német köztársasági elnök által adományozott Német Szövetségi Érdemkeresztet Prőhle Gergely. A volt berlini és berni nagykövet szerint nem elég a jó német-magyar kapcsolatot hangoztatni, ideje lenne azt több tartalommal is megtölteni. |
|
Létrehozva: 2009. november 23., 09:48 |
- Az egyik legnagyobb német állami kitüntetést kapta. Mivel indokolták?
- A kitüntetéssel a két ország kapcsolatai érdekében végzett munkámat ismerték el. Ez többéves folyamat eredménye; a döntés előkészítésekor olyanokat is megkérdeztek, akikkel 16-17 éve dolgoztam együtt, de már régóta nincs kapcsolatom velük.
- Nem közvetlenül nagyköveti ideje után kapta az elismerést, bár az ottani közel három év nyilván sokat számított. Főleg, hogy elsőként mondhatta magát berlini nagykövetnek, miután elődjét még Bonnban akkreditálták.
- A legfőbb feladatunk az volt, hogy letegyük Magyarország névjegyét Németország mozgalmas, új fővárosában. Izgalmas időszak volt, akkor költöztek Berlinbe a közhivatalok, átalakult a sajtó, rendeződött a kulturális közeg, és akkor fejeztük be a nagykövetség építését is. És bár éreztük a fogadókészséget, komoly feladat volt közérthetően megjeleníteni és képviselni a magyar érdekeket és értékeket.
- A német kultúrának, gazdaságnak mindig nagy hatása volt hazánkra.
- Szeretjük hangoztatni a két ország hagyományosan jó kapcsolatát, amit viszont egyre nehezebb tartalommal megtölteni. Ez elsősorban hazánk rossz állapotával indokolható, hiszen csak azzal az országgal könnyű együttműködni, amelyik "belül" rendben van. Ennek ellenére néhány ügyben fontos lenne az eddigieknél nyíltabban, szempontjainkat jobban kifejtve egyeztetni Németországgal.
- Például?
- Az ország energetikai függőségéről és az Oroszországhoz fűződő viszonyról, vagy a határon túli magyarsággal kapcsolatos elkötelezettségünkről.
- A Heti Válasz állandó szerzőjeként viszont az olvasókkal próbálja megértetni a külpolitikai történéseket. Ismerve többirányú érdeklődését, mely témák élveznek elsőséget?
- Külpolitikai publicisztikákban leginkább nagyobb összefüggésekről érdemes írni, olyan gondolatokat társítani, melyek a híradásokban ritkán kerülnek egymás mellé. Bármily összetett és idegen is olykor a külpolitika világa, úgy érdemes művelni és írni róla, hogy mindenki megértse: nem úri huncutságról van szó. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a nemzeti érdekérvényesítés nem jár feltétlenül együtt egy külső ellenségkép kialakításával. Persze, ha az ember vállalja a nyilvánosságot, azt mindig azzal a kockázattal teszi, hogy minden, amit leír vagy kimond, bírálható.
- Ha már bírálat: mit gondol Kertész Imre nagy felzúdulást keltő nyilatkozatáról, miszerint ő inkább otthon érzi magát Berlinben, mint Budapesten?
- Amit Kertész Imre Budapest balkanizálódásáról mondott, abban sok igazság van. Az viszont, hogy ide jutottunk, nem a szélsőjobb, hanem elsősorban a jelenlegi városvezetés felelőssége. Én minden hangoskodás ellenére honfitársaink többségét józan gondolkodású embernek tartom, ezért - fogadjuk bármekkora megértéssel is az író "sorstalanságából" fakadó érzékenységét - úgy vélem, nem kellene ezt általános érvényű politikai állásfoglalássá alakítani. Az irodalmi siker és a politikai éleslátás nem feltételezik egymást.
- A németek tehát alaposan tanulmányozták, hogy mit tett az elmúlt években. Mire a legbüszkébb?
- Mind a nagyköveti érdemek, mind a Frankfurti Könyvvásár magyar sikere csapatmunka eredménye volt. Minden ellenkező híreszteléssel szemben az Orbán-kormány külpolitikáját lehetett sikeresen képviselni Európa egyik legfontosabb, akkortájt ráadásul szociáldemokrata vezetésű országában. S bár ennek semmi köze a kitüntetéshez, Berlin vonatkozásában az ott született lányomra vagyok a legbüszkébb, akárcsak a többi három gyermekemre. Persze, ez sem egyéni teljesítmény...