Csütörtök este megszületett a döntés Brüsszelben a Lisszaboni Szerződés által létrehozott két új uniós kulcspozíció betöltéséről. Az EU27-ek vezetői rövid vita után Herman Van Rompuy belga kormányfőt bízták meg azzal, hogy a következő két és fél évben az állam- és kormányfők testületének, az Európai Tanácsnak az elnöke legyen. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője pedig a brit Cathy Ashton bárónő lesz, aki jelenleg kereskedelmi biztosként tagja a Bizottságnak. Az is eldőlt, hogy a tagállamok közötti egyeztetés terepének számító Tanács főtitkára a visszavonuló Javier Solana eddigi helyettese, a francia Pierre de Boissieu lesz.

A csúcstalálkozót megelőzően se szeri, se száma nem volt a találgatásoknak arról, hogy az Unió vezetői kit ültetnek a két prominens posztra, aminek az volt a fő oka, hogy az EU szokásjogának megfelelően nem voltak hivatalos jelöltek a pozíciókra. Fredrik Reinfeldt, a soros elnökséget adó Svédország miniszterelnöke végül két hetes konzultációsorozatot követően, korábbi ígéretéhez hűen a csúcsvacsora kezdetén két nevet terjesztett kollégái elé: az állandó EiT-elnök pozíciójára régóta favoritnak számító Herman Van Rompuyt és Catherine Ashtont. Arról már korábban hallgatólagos megállapodás jött létre a tagállamok között, hogy az elnöki tisztséget egy jobbközép politikusnak kell betöltenie (a belga politikus kereszténydemokrata), míg a "külügyminiszteri" poszt a második legnagyobb politikai családnak, a balközépnek (szocialista-szociáldemokrata) lesz fenntartva.

Kettejük közül igazából csak Catherine Ashton jelölése keltett meglepetést, akinek egyáltalán nincs külpolitikai tapasztalata és a kereskedelmi biztosi tárcát is csak alig több mint egy éve birtokolja. Az ő kinevezésében azonban elemzők szerint döntőnek bizonyult, hogy a tavasszal választások elé néző Gordon Brown brit kormányfő - aki hosszú időn át lebegtette elődjének, Tony Blair-nek a jelölését az EiT elnökének állására - sikerrel akart távozni a csúcsról (Brown kommentárjait lásd alább). És mivel a szocialistáknak ígérték a fontos külügyi posztot, Ashton befutása tulajdonképpen már közvetlenül a csúcsot megelőzően eldőlt, amikor a szocialista kormányfők párttalálkozójukon áldásukat adták a jelenlegi kereskedelmi biztosra.

Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök a csúcsot követő sajtótájékoztatón - ahol Barroso bizottsági elnök és a két újonnan megválasztott európai vezető társaságában jelent meg - hangsúlyozta, hogy a döntés előkészítésének folyamata mindvégig a Lisszaboni Szerződés szabályain alapult, és a két jelölt élvezi a tagállamok egyhangú támogatását. Bár formailag valóban megvolt a konszenzus, a BruxInfo értesülései szerint ugyanakkor egyáltalán nem minden uniós tagország volt meggyőződve arról, hogy valóban a két politikus a legalkalmasabb a posztra. Ennek jeleként közepes és kis méretű tagállamok egy csoportja tett is egy tétova kísérletet a csúcson a kinevezési eljárás módosítására, ami szándékuk szerint nem kizárhatóan újabb jelöltek megnevezéséhez vezethetett volna. A kísérlet azonban nem járt sikerrel, így a helyszínen jelen lévő több száz újságíró nem kis meglepetésére viszonylag hamar megszületett a döntés. Egy, kisebb tagország vezetője utólag rezignáltan úgy nyilatkozott, hogy lényegében három ország (Nagy-Britannia, Németország és Franciaország) döntötte el a kérdést.

"Nem kerestem ezt a funkciót, nem jelentkeztem érte, de meggyőződéssel és őszinte lelkesedéssel vállalom" - közölte a sajtóértekezleten előre megírt beszédét felolvasva Herman Van Rompuy, aki 2010. január elsején foglalja el hivatalát. A belga kormányfő - akit minden jel szerint nem lesz könnyű pótolnia a borotva élén táncoló Belgiumnak - hangsúlyozta, hogy új funkciójában minden ország érdekét és érzékenységét figyelembe kívánja venni. "Fontosnak tartom, hogy minden ország úgy érezze magát, hogy győztesen került ki a tárgyalásból. A párbeszéd, az egység és a cselekvés - e három elv egysége jellemzi majd a tevékenységemet" - szögezte le Van Rompuy, aki azt is kilátásba helyezte, hogy habitusának megfelelően diszkréten kívánja végezni munkáját. Az Európai Tanács állandó elnökének legfontosabb feladata az lesz, hogy folyamatosságot és stabilitást biztosítson az Európai Tanácsnak, amely a jelenlegi hathavonta változó soros elnökségek alatt kevéssé érvényesül. Egy további reszortja lesz, hogy nemzetközi színtéren, az EU és más államok csúcstalálkozóin az Európai Bizottság elnökével és a kül- és biztonságpolitikai főképviselővel együtt képviselje az Uniót.

Fredrik Reinfeldt egy kérdésre válaszolva elmondta: "olyan vezetőre van szükség, aki mindenkit figyelmesen meghallgat és aki elkerüli, hogy a tagállamok vesztesnek érezzék magukat. Ilyen menedzser típusú vezetőt akartak a tagállamok". A két személyi döntést ugyanakkor Európa és a világ számos pontján érezhető csalódottság fogadta, elsősorban a kiválasztott politikusok ismeretlensége és csekély politikai súlya miatt.

Catherine Ashton nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy rá esett a választás. Hozzátette, hogy miként eddigi tisztségében, ezután is "csendes diplomáciával" kívánja elérni a célhját, az európai értékek képviseletét. "Nagy kihívás lesz. Én voltam az első női brit biztos, az első brit nő, aki kereskedelmi biztos lett, és most én leszek az első nő ebben a tisztségben is" - közölte. Ashton egy, az eddigi teljesítményét firtató kérdésre válaszolva a Dél-Koreával nemrég kötött szabadkereskedelmi megállapodást és a hosszú évek óta húzódó banánvita minapi lezárását sorolta eredményei közé. A leendő kül- és biztonságpolitikai főképviselő egyúttal az Európai Bizottság egyik alelnöke is lesz, vagyis nem csak Javier Solana eddigi főmegbízott szerepkörét veszi át, de a külkapcsolatokért felelős Benita Ferrero-Waldnerét is. Őt a Bizottság más tagjaival együtt még az Európai Parlamentnek is meg kell hallgatnia. Erre januárban kerül sor, ám ettől függetlenül már december 1-től elfoglalja a helyét a Tanácsban.

José Manuel Barroso úgy vélte, hogy az amerikai külügyminiszternek ezután Catherine Ashton telefonszámát kell majd tárcsáznia, ha Európával kíván beszélni. "Ezzel a Kissinger-féle kérdés egyszer és mindenkorra meg lesz válaszolva külügyminiszteri szinten" - mondta. Mások ugyanakkor egyáltalán nem voltak ennyire biztosak ebben a kérdésben, legalábbis se Reinfeldt, se Van Rompuy nem adott egyenes választ erre a kérdésre. "Izgatottan várom az első hívást" - ütötte el a kérdést az EiT frissen megválasztott elnöke.