Mindazonáltal hazánk a kétpárti demokrácia felé halad.
Nagyon fontos aggodalmas ellenérv, hogy a kétpárti demokrácia a politikai háttéralkuk melegágya. Ezt tudatosítani kell mindenkiben. Le kell írni.
Leírom.
A kétpárti demokrácia a politikai háttéralkuk melegágya.
Nem történt semmi.
A továbbiakban tehát maradjunk a realitások száraz világában.
A kormányon lévő koalíció elszánta magát Szász Károly eltávolítására. Következésképpen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnöke nem marad hivatalában. Az MSZP és a kormány prominens képviselői, illetve maga Medgyessy Péter miniszterelnök túl messzire mentek ahhoz, hogy visszatáncoljanak. Csak egy irányba haladhatnak. Már a kezdet kezdetén tudatában voltak annak, hogy Szász Károlyt legitim módon nem tudják leváltani. A nyilatkozatok mégis elhangzottak, megjelentek. Szász Károlyt tehát illegitim módon fogják eltávolítani. A kormánykoalíció kész megfizetni azt az árat, amibe egy ilyen manőver kerül. Ez az ár nagy lesz, de azt hiszik, hogy így is megéri.
Szász Károly törvénytelen felmentését az ellenzék képtelen megakadályozni. Kihasználhatja a közélet hetekig, hónapokig tartó tematizálására, és beválthatja közvélemény-kutatási mutatókra. Egy ilyen helyzet kiaknázása a politikában rutinfutamnak számít, és bizonyos, hogy az ellenzék ezeket a köröket végigszaladja. Ám egy adott távon lehet kocogni, és lehet sprintelni is.
A koalíció tisztában van azzal, hogy a botrányt elkerülni nem tudja. Minimalizálni azonban elvileg igen. Szász Károly ügyében az ellenzék alkupozícióba került. Aki pedig alkupozícióba kerül, az alkuszik, vélheti a brókerkormány. Legyen rövid és csendes a felháborodás, mi pedig szállítjuk Keller trófeáját, ő úgyis mindig belemászik a fazékba.
Szász Károly azonban nem alku tárgya. Emberre nem alkuszunk.
Mi van, tolvajbanda, nem tetszik a válasz?
Majd megszokjátok.
Szász Károly menesztése a koalíció és a miniszterelnök számára létkérdés. Ha Szász Károly már nem elnöke a PSZÁF-nek, akkor Szász Károlyt az intézményi keretek nem védik többé. Akár vádlottként is végezheti. Ha saját létéről van szó, a brókerkormány nem válogatós. Márpedig most nem a KGB-vel kell - ráadásul utólag - megküzdeniük, hanem a tények napról napra gyarapodó seregével.
Szász Károly eltávolításával azonban csak haladékot kapnak, egérutat nem. Ahhoz túlságosan sok információ látott már és lát még napvilágot. Sok adat között sok összefüggés van. A nyilvánosságra került nevek, cégek, dátumok, összegek és kapcsolatok mennyisége túllépte a kritikus tömeget. Ide már nem lehet betolni a hűtőrudakat. Már nem lehet szajkózni a magányos brókerről és a pénzügyi felügyelet alkalmatlan elnökéről szóló gyér történeteket.
Szász Károly nem alkalmatlan. Ha az lenne, élete végéig elnök maradhatna. Óriási nyomás alatt van hónapok óta. Tüzel rá miniszterelnöktől munkáslevelezőig minden lövege a balliberális hatalmi fellegvárnak. Váddá alakítanak ellene mindent és mindennek a fordítottját. Hol túl későn leplezte le a sikkasztásokat, hol túl korán. Néha a Pannonplast-ügy miatt bántalmazták, néha egy seprűnyeles kocogó esett neki, néha meg sem verték. Szász Károlyt megverik, megalázzák, családját névtelen levéllel, őt magát büntetőeljárással fenyegetik, filléres, tucatjával összevásárolt újságírók törlik belé a lábukat.
Szász Károly mégsem mond le. Tehát le fogják váltani: most már mindegy, milyen eszközzel.
Még nincs vége ezzel az ügynek, mert emberre nem alkuszunk. Nem lesz csend, nem lesz maszatolás, nem lesz fellélegzés. Naponta lépünk egyet előre. Át az utcán, be a kapun, fel a lépcsőn, rá a vörös szőnyegre. Kopogtatunk azon a díszes, faragott ajtón. Be is megyünk, egészen az íróasztalig. Ül ott egy köztisztviselő, akit le lehet váltani legitim eszközökkel is. Ő a miniszterelnök. Medgyessy Péter.
Még nincs vége.

Csermely Péter - Magyar Nemzet
2003. szeptember 3.