Szeptember óta a kormány a legváltozatosabb információkkal látta el a nyilvánosságot, a lényegről azonban a legutóbbi fejleményekből ítélve nem beszélt. Most már egyértelmű, hogy az egymásnak ellentmondó, átláthatatlan intézkedések mögött gazdasági megfontolás áll. Ezért további széles körű, mélyreható elemzésekre van szükség. Ennek csak egyik része, hogy a gyártó offshore céggel milyen szerződést kötöttek. A másik kérdéskör az: miért a profi gyógyszer-nagykereskedő cégek kiiktatásával juttatják el az oltóanyagot az orvosokhoz, a patikákba és újabban az úgynevezett oltóközpontokba. A harmadik, de nem kisebb jelentőségű összetevő: hogyan számolnak el a gyógyszertárakkal, az oltást végző egészségügyi alkalmazottakkal és végül a betegekkel.

Jelenleg is az őszödi módszer érvényesül. Felelős kormánypárti emberek, köztük Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának vezetője, a korábbi bukott reformok egyik szülőatyja azt mondja: azért kellett a szérumot a bizonytalan tulajdonosi hátterű Omninvesttől beszerezni, mert a cég képviselőit a nemzetbiztonsági szolgálatok állandó ellenőrzés alatt tartják. Nincs kifogásuk a társaság ellen. A szocialista honatya afölött átsiklik, miként érvényesíthető az esetleges kártérítési-anyagi felelősség, ha netán erre kerül a sor. Kérdés: ha nem tudni, ki a tulajdonos, kritikus pillanatban nem válik-e kámforrá az adott társaság.

Nem feltételezzük természetesen, hogy a védőoltás hátrányos lehet, habár az új influenza egyik jellegzetessége éppen az, hogy új. Nem vehetünk mérget rá, hogy az oltóanyag összeállítói minden eshetőséggel számolni tudtak. A felelősség kérdését már csak emiatt is előre tisztázni kell. Szükséges meghatározni, hogy nem várt esetekben ki kötelezhető a helytállásra. Amennyiben ugyanis a gyártó megfoghatatlan, az orvosoknak, s végső soron a betegeknek kell viselniük a következményeket.

Válaszra vár az is, kik és miért gondolták úgy, leghelyesebb, ha az egészségügy a saját igazgatási, készletezési apparátusával juttatja el az oltóanyagot a rendeltetési helyére. A szállítással és raktározással foglalkozó, erre szakosodott cégek kezdettől hangoztatták, hogy méltányos összegért továbbítanák a szérumot. Újabban kiderült, hogy ezt ráadásul olcsóbban is szerzik be. Kökény Mihály most azt mondja: a járvány elleni szer stratégiai fontosságú termék, az állam nem adhatja ki a kezéből a vele kapcsolatos tennivalókat.

Ebből körülbelül azt szűrhetjük le, hogy a gyógyszereket, oltóanyagokat egyébként forgalmazó társaságok nem teljesen megbízhatók. Felvetődhet: nem azért bízta-e a kormányzat az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetre a gyártól átvett ampullák továbbítást, mert nem akarta, hogy bárki belelásson a folyamatokba? Vagyis abba: milyen érdekek irányítják a szérum útját. A kabinet mindenesetre úgy határozott: az oltás nem kötelező, ebből következően nem is ingyenes. Ez más szóval azt jelenti, hogy kétmilliónyi egészséges és fizetőképes emberre terhelik négymillió rászoruló polgár oltási költségeit. Ezt az adóbevételből kellene finanszírozni. A kivételes elbánásban nem részesülő, állítólag teljesen egészséges emberek ráadásul Canossát járhatnak, a családorvos adja be részükre az oltást, miután az orvosnál előbb felíratták, a patikában pedig megrendelték és kiváltották a szérumot. Ez részben most is így van, noha múlt pénteken beindult az egyéb oltóhelyek működése is.

Kormányzati politikusok azt elismerik, hogy a gyártó cégtől 1050 forint plusz áfáért átvett ampullák 1930 forintos felhasználói árából az állam 460 forintot tart meg. Hozzáteszik azonban, hogy ez nem az állam haszna - nem extraprofit -, az összeg az egészségügyi intézményeket illeti meg. Múlt péntekig ugyanakkor az oltást nem az oltóközpontok, az egészségügyi intézmények végezték, hanem a háziorvosok. Ők is megkapják, visszamenőleg ampullánként az államtól a 460 forintot, miközben maximum 1930-at oltási díjként már elkérhettek a fizetős jelentkezőktől?

A háziorvosok az államtól utólag nyilván nem kapják meg a pénzt. S a jövőben sem lesz az oltásból különösebb bevételük. A terv szerint a kórházakban és a rendelőintézetekben további oltóközpontokat nyitnak. A jelenleg vitatott összegű oltási díj, ha igaz, ezeknek a szolgáltatóknak a számlájára fut be. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy ez komoly nyereség lesz, figyelembe kell venni, hogy a kórházak és a rendelők most is nagy nehézséggel látják el feladataikat. A bevétel vigaszdíjként szolgálhat, mert a gyógyító intézmények a szabályozás miatt eddig is csak részben juthattak hozzá az őket egyébként megillető összegekhez.

Hét végén nem működtek az oltóhelyek, mert nem volt orvos és asszisztens. Falus Ferenc tiszti főorvos erre úgy reagált: senkit sem kötelezhetnek, hogy akarata ellenére a hét végén is dolgozzon. Remélhetőleg most nem azt a konzekvenciát vonják le, hogy az oltópontok orvosainak, szakdolgozóinak is ingyen kellene tevékenykedniük, miként ezt az MSZP korábban a háziorvosoktól elvárta volna.

A felelős kormány a fizetésre kötelezett biztosítottak pénzének és türelmének igénybevételével, az orvosok kiszolgáltatottságával visszaélve, kaotikus körülmények között próbálja megoldani a vakcinaügyet, ami láthatóan nem megy neki. Vajon miért nem teszi le a szolgálatot, ha nyilvánvalóan képtelen a kormányzásra?