Balogh Csaba, az MSZP csornai országgyűlési képviselőjelöltje akkorát bukott, hogy fél kézzel már a kút iszapos fenekét is megérinthette. Le kell írni a számot, mert hihetetlen: 4,6 százalék. Azaz a csornai körzet választópolgárai arra sem találták méltónak a Magyar Szocialista Pártot, hogy helyet kapjon az Országgyűlésben.
Magyarország nem következmények nélküli ország többé, csupán a csigalassan beteljesülő következményeké. A tisztelt magyar választópolgárok jó részének hatvan év (de legalábbis húsz) kellett a megvilágosodáshoz. Sebaj, szép dolog a demokrácia és az általános választójog. Az országdúlás számláját majd nyilván azok fizetik ki, akik eddig sem dőltek be a csábításnak és tudták, hogy kikre nem szabad soha, de soha szavazni.
Már az elmúlt hetekben is vetültek baljós árnyak a szocialistákra - hogy a négyfelé mállott, kimutathatatlan népszerűségű szabad demokratákról ne is beszéljünk. A gyurcsányi tombolás apró elégtételeként könyvelhettük el a dunakeszi időközi helyhatósági képviselő-választás eredményét, ahol az MSZP-s jelöltre a szűkebben vett család, egészen pontosan hét darab helyi lakos voksolt a szavazásra elfáradó félezer polgárból. A valódi diadal azonban a vasárnapi volt: Gyopáros Alpár, a Fidesz-KDNP csornai jelöltje 79, míg Kocsis Máté, a hagyományosan baloldali Józsefváros ellenzéki polgármesterjelöltje 67 százalékot kapott. Ám itt sem örülhet a csalásgyanúba keveredett Komássy Ákos az MSZP országos népszerűségét felülmúló 17 százalékának, hiszen a kampány elején még fej fej melletti küzdelemről szóltak a hírek, ráadásul a cigány-magyar konfliktussal leginkább terhelt budapesti kerületben a Jobbik különös módon nem indított jelöltet, így a kelet-magyarországi tapasztalatokból okulva sejthető, hogy a radikális populizmusra hajló választók egy része most kitartott az MSZP mellett.
Apropó Jobbik: a szélsőjobb lendülete megtörni látszik, hiszen a csornai tíz százalékuk szerényebb, mint az EP-választáson elért eredményük. Bár egyetlen esetből aligha vonhatunk le pontos következtetést, de azért látható: a kemény szövegek lufija előbb-utóbb kipukkan, vagy legalábbis ereszteni kezd, aminek oka vélhetően az, hogy az utcai balhékhoz egyre kevesebb mondanivalót tud társítani a Vona Gábor vezette társaság.
Persze nyilván a Fideszben sem számolnak azzal, hogy a nyolcvan százalék közeli eredmény megismételhető lesz a tavasszal. A hét végén a választásra jogosultak alig egynegyede érezte úgy, hogy rajta is múlik a kerülete, országa jövője, s ha levonjuk a százból azt a negyven-negyvenöt százaléknyi politikai eunuchot, akik sosem érzik ezt, akkor is ott van még a másik bő egynegyednyi szavazó. Ők most otthon maradtak, még várják a kérőt, vagy csak az inspirációt, hogy igenis érdemes beleszólni a közös ügyeinkbe. Erre az országosan legalább kétmillió választóra még sokan pályáznak. Naivitás lenne tehát azt hinni, hogy akár hamarosan, akár néhány év múlva nem lesz majd jelentkező, aki felveszi az Orbán Viktor által odadobott kesztyűt.
Ám ez a hét az ünnep ideje. Az MSZP kimúlásáé, egyben a kellemes, szolid polgári kárörömé. "Ha csak a tizede igaz annak, amit az MSZP tagjai elém tártak, már az is kétségbe ejtő" - szörnyülködött a szerkesztőségünk ablakán behullott, MSZP-s politikai maffiáról és párt testén növő kelevényekről értekező levelében Lázár András szocialista politikus. Remélem nem haragszik meg, ha nem osztozunk a fájdalmában.