Arra a kérdésre, hogy milyen szempontokat tart a legfontosabbnak a jövőbeli Közös Agrárpolitikával (KAP) kapcsolatban, a biztos azt válaszolta, hogy az élelmiszertermelés fenntartására kell elsősorban ügyelni.

Mariann Fischer Boel azonban elsősorban nem az önellátásra célzott, hanem arra, hogy az egyre éleződő globális versenyben szükséges egy saját, erős mezőgazdasági szektor megalapozása.

Egyenesen "rémálomnak" nevezte azt a lehetőséget, amely szerint Európának kormányzatilag instabil országok élelmiszerimportjától kellene függenie.

Válasz a globális keresletre

A mezőgazdasági biztos szerint, hiába világelső az Európai Unió a mezőgazdasági termékek exportálása terén, ugyanígy import szempontjából is az élmezőnyben van. Fontos kiemelni azonban, hogy "az EU és maga a szektor mindig is ügyelt arra, hogy a megtermelt és újraértékesített termékeket hozzáadott értékkel lássa el. Az import tehát leginkább nyersanyag, míg az export világszerte magas minőségű készítmény."

Az előrejelzések szerint a világ népessége 2050-re 6 milliárdról 9 milliárdra fog növekedni. Ennek megfelelően Fischer Boel abban reménykedik, hogy a jövőben a KAP megfelelő eszközöket fog biztosítani a gazdálkodók számára ahhoz, hogy kielégítsék a világpiac növekvő szükségleteit. A mezőgazdasági biztos úgy véli, "a KAP-nak abban is segítenie kell a farmereket, hogy a környezetvédelmi és állatjóléti szempontok figyelembevételével olyan termékeket állítsanak elő, amelyek iránt a behozatalra szoruló ázsiai országok is igényt tartanak a jövőben".

"Nem arra akarjuk kényszeríteni a termelőket, hogy különleges termékeket állítsanak elő. Úgy vélem, sokkal fontosabb, hogy biztosítsuk számukra azt a szabadságot, hogy a piaci igényeknek megfelelő terméket állítsanak elő." - tette hozzá. Ezek alapján a KAP egészségügyi felmérése már "egy hasonló lépés volt a piacorientáltabb mezőgazdasági ágazat felé".

Élelmiszerbiztonság

Arra a kérdésre, hogy vajon Európa a termelés fokozásával hozzá tudna-e járulni a világon az élelmiszerbiztonság megteremtéséhez, a következőket mondta: Európa "az új technológiák használatával képes lenne többet termelni", és megjegyezte, hogy ő "nem fél a biotechnológiától".

Az Európába érkező szójababnak a 85-90 százaléka már eleve genetikailag módosított. Amennyiben úgy döntünk, hogy ezt nem fogadjuk, az "a hústermelés drasztikus csökkentéséhez vezetne Európában". Emellett megnövelné a keresletet mindenféle olyan hús importja iránt, ami - az Unióban el nem fogadott - genetikailag módosított takarmánnyal etetett állatokból származik.

Fischer Boel asszony úgy véli, hogy a biotechnológia segítségével előállított takarmány, valamint a jóval ellenállóbb új gabonafajták elsősorban a fejlődő országok hasznára válhatnak, mivel azokat az uniós országoknál jóval zordabb időjárási feltételek és vízhiány mellett kell megtermeljék.

"Zöld növekedés": a KAP egyik pillére válasz az új kihívásokra

Az agrárágazatnak a jövőben olyan kihívásokkal kell szembe néznie, mint a klímaváltozás, a vízgazdálkodás, biodiverzitás megőrzése és az energiaszükséglet kérdése. Éppen ezért a KAP-nak "biztosítania kell a gazdák számára azokat az eszközöket, melyekkel felkészülhetnek ezen problémák kezelésére".

"Nem hinném, hogy a kukoricáé és egyéb takarmányoké a jövő, sokkal inkább az ágazatban termelt hulladéké: szalma, faforgács, vágóhidak maradványai. Ezek mind-mind átalakíthatók olyan megújuló energiává, mint az ethanol vagy a bio-üzemanyag."

Érvelése szerint a gazdálkodóknak több pénzre van szükségük ahhoz, hogy hasznosítani tudják saját nyersanyagaikat. Szerinte ezt a vidékfejlesztési politikán belül egy úgynevezett "zöld növekedési pillér" segítségével lehetne megvalósítani.

Annak ellenére, hogy a jövőbeli KAP kifizetései még nem teljesen világosak, Fischer Boel asszony úgy véli, hogy a közvetlen kifizetések nem szűnnek meg, különösen a hátrányosabb helyzetű ágazatokban. Ezeket csak betetőzné a vidékfejlesztés "zöld növekedés pillére", amit a mezőgazdasági termelők szabadon választhatnának.

A mezőgazdasági szektornak mindenképpen hozzá kell járulnia az EU azon céljához, miszerint 2020-ra 20 százalékkal csökkenti a széndioxid kibocsátását - hangsúlyozta a biztos. "Én egyáltalán nem érzem rossznak az agárszektor hozzájárulását", sőt, megjegyezte, hogy hajlandó lenne tárgyalni egy, a mezőgazdaságra vonatkozó kibocsátás-kereskedelemről is.

A KAP költségvetése

Annak érdekében, hogy a KAP költségvetéséről félreértések nélkül lehessen beszélni, Fischer Boel asszony üzent a közös agrárpolitikát kritizálóknak is. Szerinte ugyanis ez a politika azért részesedik olyan nagy arányban az uniós költségvetésből, mert "ez az egyetlen ténylegesen közös politikánk" az Unióban. Ha ezt az államok GDP-jében akarjuk kifejezni, világosan látszik, hogy a mezőgazdaság részesedése mindössze 0,4 százalék. Ez pedig "egyértelműen alacsonyabb, mint például a védelemre, az egészségügyre, vagy a szociálpolitikákra költött összeg".

A biztos egyértelműen ellenzi azt az ötletet, hogy a KAP első pillérét a tagállamok társfinanszírozásával valósítsák meg. Fischer Boel szerint ugyanis ez az uniós agrárpolitika renacionalizálását jelentené. Ez egy "teljesen elhibázott döntés lenne", ami sok gazdálkodó kárára válna, és "ellehetetlenítené" a közös agrárpolitikát. A KAP ugyanis arra szolgál, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson az Unió valamennyi gazdálkodójának.

Ugyanakkor "a közvetlen befizetéseket jóval arányosabban kell elosztani", a jelenlegi kifizetések csökkentése pedig "hosszú átmeneti időszakot" igényel, hiszen a gazdálkodóknak alkalmazkodniuk kell az új helyzethez. A közvetlen kifizetések nagy részét a föld értékében hasznosították, és ha nem lesz átmeneti idő, "a szektor teljesen elpusztul".

A KAP támogatás és a kereskedelem

Míg Amerika "abban érdekelt, hogy szétverje a közös agrárpolitikát", tény, hogy a KAP-nak "sokkal-sokkal kevésbé szabad torzítania kereskedelmet, mint ahogy azt [a termeléshez kapcsolt] amerikai politika teszi".

Fischer Boel kiemelte, hogy a Bizottságnak sokkal következetesebbnek kell lennie annak érdekében, hogy a kereskedelmi tárgyalások dohai fordulójának pozitív eredményei is legyenek. "[Az Egyesült Államok] egyáltalán nem képes arra, hogy ezeket előmozdítsa" - véli a biztos.

"Az egyik legnagyobb bánatom, hogy a dohai kérdésben nem sikerült egyezséget kötni hivatalom alatt" - tette hozzá Fischer Boel asszony. Bár folyamatosak az egyeztetések, "a december elején tartandó következő miniszteri találkozó nem fog végleges eredményre vezetni".

Ha legkésőbb márciusig nem sikerül megegyezésre jutni a dohai forduló lehetsáéges lezárásáról, akkor "a lehetőségek ablaka bezárul". A globális megállapodás helyett ismét kétoldalú szerződések lépnek majd életbe. Ennek ellenére a biztos asszony erősen reméli, hogy az Egyesült Államok, India és Kína részéről mégiscsak sikerül egyértelmű elköteleződést kicsikarni, mivel Washington egyértelmű célja, hogy könnyebben bejuthasson a fejlődő gazdaságok piacaira.

A mezőgazdasági biztosnak nincs kifogása nem lenne a kétoldalú szerződésekkel kapcsolatban, ha azok keretében is szankcionálhatóak lennének a protekcionista támogatások. "Amennyiben valóban csökkenteni akarjuk a hazai támogatás torzító hatásait, sokoldalú megegyezésre van szükségünk.